2009. július 28., kedd

10. nap

A tegnap esti szabadtéri mozi és egyéb szórakozás után gyorsan lefeküdt a társaság, ugyanis ma reggel hajnali öt órakor keltünk, hogy elérjük a hajót, ami visszavitt Tulceara.

Az út annyi kaland után már unalmasnak ígérkezett, de kihasználva, hogy rajtunk kívül nagyon kevesen voltak a hajón, készülve a szombati meccsre elismételtük az összes CFR himnuszt. Pihenni is próbáltunk, viszont mindig akadt valami, amivel elűzzük a fáradságot.

Tulceara érve a négycsillagos szálloda parkolójában a csomagjainkat rendszereztük, ebédeltünk a közeli park gyepén, csokit kaptunk s vártunk a helyi rendőrökre, akik ismét kikísértek a városból. Mielőtt elhagytuk volna a várost ismét megjelent az Agerpress tudósítója érdeklődni a deltai élményeinkről. Sokat jelentett, hogy otthonról több száz kilométerre is érdekesnek és említésre méltónak találják a túránkat. Néhány napja az Obiectivul de Tulcea egy egy oldalas cikket közölt le rólunk, amiben részletesen bemutatta útvonalunkat, a színes társaságunkat és azt a jó hangulatot, amit tapasztalt. A hölgy egy kicsit megduplázta a megtett kilométerek számát, de ezt a lelkesedése számlájára írtuk.
A mai szálláshelyünk fele vezető úton bőven akadt emelkedő, ugyanis tengerszintről kerülünk lassan feljebb és feljebb, s így talán nem is csoda, hogy közülünk csak azok szálltak bringára, akik nagyon nagyon edzettek, vagyis a fiúk egy része. Nem szabad szó nélkül hagyjuk azt sem, hogy sokáig velük tartott Emese, Tücsök, Ági és Zsófi is.

A táj egyre kezd hasonlítani az otthonihoz, megjelentek már a dombok, erdők, amiket eddig egy kicsit hiányoltunk, de a delta és a tenger szépsége kárpótolta.
A mai sátorhelyünk egy régi biciklitúrás barátunk szülőfaluja, a haţegi rendőrkapitány szülőfaluja, Luncaviţa, ennek köszönhetően a sportpályán luxus körülmények között alhatunk. Világítástól elkezdve vízig mindent megkaptunk, s nekünk ez pont elég.

Úgy a rendőrkapitány, mint a helyi polgármester, aki mellesleg a kapitány unokaöccse minden kérésünket igyekeznek telejesíteni. Itt is nagyon szeretjük, és szeretnek minket.
Végre ma este a Boti főztjéből ehetünk, nagyon hiányoztt már. A ma esti menü gulyás lesz, megvendégeljük a barátunkat is egy kis hazai ízzel.

Válaszolva a kedves olvasóink bejegyzéseire ,,a_nagy_hooorgásznak” azt üzenjük, hogy a deltában annyi hal van, Feri szavaival élve, mint Kolozsváron a ,,pávázs”, csak türelem kell hozzá és jó felszerelés. A szúnyogok ellen pedig ki kell próbálni minden ellenszert, vagy akár egyszerre többet is lehet használni a biztosabb hatásért, a tűz is segít őket elijeszteni, de ezek a deltai szúnyogok, már mindenre immúnisak, és nem lehet őket teljesen távol tartani.
Továbbá köszönjük mindenkinek a bejegyzéseket, higyjék el nagyon sokat számít, hogy nem csak tudjuk, hanem olvashatjuk is azt, hogy sokan állnak mellettünk, bátorítanak és velünk örvendenek és izgulnak. Jólesik naponta többször is elolvasni a bejegyzéseiket és látni, hogy nem vagyunk egyedül. Köszönjük a bátorítást, a vicceket, a verseket, s ígérjük, hogy ezután is, mint eddig minél részletesebb beszámolót igyekszünk majd közölni és minél több képet feltölteni, mert sokszor azok többet elmondanak.
Már nem is említjük, hogy nagyon nagyon nagyon jól vagyunk, fáradtságról szó sem lehet, s habár elhagytuk a deltát, elég sok érdekesség vár még ránk. Szeretjük egymást és a biciklitúrát, de azért az otthoniakra is gondolunk.

Üzeneteink:
Gergő: Fáj egy kicsit a térdem, ezért ma kocsikáztam, de azért jól vagyok!
Zsuzsa: Ma a hajón aludtam egy jót, és aztán nagyon jó volt a traileren.
Szén Sándor: Rossz a telefonom, mert megfürdött a tengerben, és ma is bringáztunk 50 kilómétert. A bringa még nálamnál is jobban bírja.
Dezsőke: Az éjjel buliztunk, nagyon jól vagyok, de még mindig nincs centem.
Zoli: Jól vagyok.
Áronka: Egy kicsit ki estem a formából, de azért minden rendben.
Csaba: Kék az ég, zöld a fű és be vagyok rozsdázva.
Boti: ,, Hazafelé az út veszélyes”!
Nono: Nem akarnak működni a hátsóablakaim!!!
Tücsök: Ma hajóztam, bicikliztem, kocsikáztam és trailereztem... szóval zsúfolt napom volt, de jó pihentető!

14 megjegyzés:

apa írta...

Istvan valami gond van, mar napok ota hiaba keresem az uzented a beszamoloban ???

Kis Zoltan írta...

Helló mindenkinek. Jó olvasni azt, hogy messze tőlünk még valaki mást is érdekel az, hogy mit csináltok és mennyire érdekes dolgokban vesztek részt. Büszke vagyok, hogy a fiam egy rendkivülí társaságban van és nem ül a számitogép előtt órákon át. Gratulálok mindenkinek, Zsoltnak és a "család" összes tagjának csak annyit tudok mondani: köszönöm. Elolvastuk a cikket, a web oldal címe: http://www.obiectivtulcea.ro/stirile-zilei/14854-delta-vzut-din-a-.html (ezt, hogy ne keresse senki túl sokat). Kicsit elírták a kilométerek számát, de amúgy jó volt. Jó estét mindenkinek és továbbra is jó biciklizést! Aludj jól Zoli fiam. Apa

neo írta...

Az utobbi napokban ugy improvizaltok mint egy hardrock banda.
Mar azt sem tudom hol keresselek a terkepen.
Lehetne egy pici elozetest is a holnaprol, igy akik napkozben Ratok gondolunk, gondolatban ott lehetnenk mi is ahol Ti jartok.
Korulbelul ott !?!

Jóska írta...

Üdvözlet a bátor csapatnak! A legnagyobb öröm minden nap mikor megjelenik a beszámoló és a képek, nagyon ügyesek vagytok, csak így tovább lányok, fiuk, kitartást a végéig, nagyon büszkék vagyunk rátok.Aludjatok jól.

oreg_bicajos írta...

Bevallom nektek neha en is ugy erzem hogy a roman media sokkal "figyelmesebb" egy-egy ilyen jelentos, a mi, kolozsvari magyarok es iskolaink hirnevet oregbito esemennyel mint a mienk.
Jolesik latni, olvasni, hallani hogy masok is kalapot emelnek a teljesitmenyetek elott.
Mert en is bringas vagyok s igy tudom ertekelni azt hogy mekkora erofeszites reszetekrol napi 90 - 110 km-t pedalozni.
A szervezes is csucsteljesitmeny, mert nem konnyu 2 heten at, napi 10 - 12 ora kemeny bringazas kozben es utanna biztositani azokat a felteteleket amelyek csucsformaban tartjak a reszvevoket, akik nem profik, nem Tour de France reszvevok hanem "csak" amator bringasok.
Megegyszer Lanyok, Fiuk, SZervezok : LE A KALAPPAL !

Zsófic írta...

csodálatosak a képek,már Keresztúr környékén is egyre többen tudnak a ti bicatúrátokról,természetesen én dicsekedtem el.Szombaton éjjel mi is sátorban és izoliron aludtunk,szúnyogok,de a ravai erdőkben honos barnamedvék támadását is megúsztuk.Sándor fiam,ha majd életre kel a telefonod jelezd,én ugyanis holnaptól nem vagyok itthon,és nem tudom lesz-e lehetőségem internethez jutni.Persze mindent megteszek.De mindenképpen jó a hangodat hallani.Tetszik,ahogy a bringádat pucolod.Vagyis nagyok vagytok,jók vagytok,éppen ezért a háron és féléves Andris fiamat máris feliratnám a 2020-as bicatúrára.De lehet,hogy Zsófi lányomra hamarabb sor kerül.Mivel most talán már az én üzenetem az eddigiek közül a leghosszabb elköszönök.További élménydús bringázást.

Nyik-nyik írta...

Üdv guruló vándorok !
Egy hullámhosszon érzünk Kis Zoltánnal. Mi is köszönjük, hogy a fiunk ott lehet veletek. Köszönjük azt is, hogy minden nap megkapjuk a (magunkban vagy hangosan) szinte óránként feltett kérdésre a választ, hogy hol lehettek, mit csinálhattok ?
Ne feledjétek azt, hogy tanárotok, vezetőtök rengeteg energiát, időt, pénzt fektetett be ahhoz, hogy minden zökkenésmentesen zajlodjon, ezért pedig KÖSZÖNET JÁR.
Jó éjt mindenkinek, jó pihenést, jó hazafelé tartó bicajozást.
Ny. Zsolt aludj jól, hogy holnap, mint egy turbóbicával jöjj hazafele.

Coburn Gabriella írta...

Hello,Mate,
Reading your blogs and seeing your pictures we are jealous! It seems that you have a wonderful time.
Say hello to Zsolt, Tamas and all your friends for us.
I am looking forward to hearing more,when you get your phone charged.
Love you,
Nagymama and Larry bacsi

Akabelle írta...

Végre olvashatom a beszámolókat! Sokat gondoltam rátok, amíg nem voltam netközelben, és szolidarizáltam is (rajtam is ezernyi szúnyogcsípés). Gratulálok a csodálatos teljesítményhez, kitartás a továbbiakban is, várunk haza, hogy meséljetek sokat, sokat...

PP, találkoztam Katival, jól van, jó kezekben ;) (nem kell félreérteni)
Holnap irány vissza a cserkésztábor, de addig is jó éjszakát nektek és jó utat!!!

Tambor Csilla írta...

Tovabbra is elvezzuk a remek kepeket es magyar/angol beszamolokat!

Sikeres hazafele utat kivanunk mindannyiatoknak!

Matt... enjoyed yours and Evan's updates. Don't get too used to the beer!!!! Love, Mom

Tambor Csilla írta...

Tamas! Az itteni barataid szeretettel emlekeznek Rad, es nagy izgalommal kovetik az utatokat. olel, Csilla

bicadrukker írta...

A tengerparti képek fenomenálisak, irigykedünk a 40 fokos irodából! Reméljük hazafelé jövet megússzátok az esőt!
Az ötlet jó a 2020-as bicatúrára mi is feliratkozunk :))

agcika írta...

Mar nagyon varunk haza !!!! Kitartas az ut hatralevo reszeben, vigyazzatok magatokra. (A kepek gyonyoruek, a beszamolok nagyon tetszenek)

nyolcperhusz írta...

Mert lassan elindultatok hazafelé, nagyon várunk:
" Nézd, lassan itt az éjszaka,
Vad álmok tágas otthona,
Hazafelé napod elfogy csendesen.
De tiéd ez a pillanat,
Míg szürke buszod elhalad
Az elsuhanó ablakok előtt...."
Korál- Hazafelé
és hozzá még:
"Tollas Tibor:

Hazafelé

Ismerek minden útkanyart,
Mely anyámhoz visz, hazatart.
A vaksötétben is hiszem,
Hogy nem tévedne el szívem.
Mint az iránytű úgy mutat
Mindig haza és jó utat.
Más irányt nem is keresek,
Mert mágnese a szeretet.
Nem is vibrál a tű töve,
Mert anyám annak sarkköve.
.
.
.
Kristály szikráz a hegyeken,
Csillámmal szórták be nekem
A háztetőket angyalok,
De én csak tovább szaladok...
Látszik a kapunk ide már,
Mögötte anyám szeme vár,
Minden gyémántnál ékesebb,
Minden csillagnál fényesebb,
A menny sincs soha oly közel,
Mikor az anyám átölel."