2009. augusztus 11., kedd

Tisztelt olvasó!
Köszöntjük Önt a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium bicatúrás csapatának a blogján! Az elmúlt évek kalandjai követhetőek itt, közelebbről pedig az idei túra részletes leírása, mely Kolozsvártól a Duna-deltáig és vissza két hetet tartott, 1588 kilométert számlálva. Ha a blog jobbfelén lefele viszi a kurzort, akkor logikai sorrendben az első naptól érdemes előre olvasni a történetünket.

Bloghírek

Tisztelt látogató!
* Az angol és román nyelvű bejegyzések hamarosan külön oldalakon lesznek elérhetőek.
* The english version of the blog is under construction, and
soon it will be available.
* Blogul expediţiei poate fi citită în curănd şi in limba română.


14. nap: a hazaérkezés

Az utolsó nap szokás szerint villámgyorsnak bizonyult. A torockószentgyörgyi nyugalmas öreg kastély kertjétől megválva, elbúcsúztunk házigazdáinktól a kastély gondnokától, majd gurultunk Torockó irányába, ahol hagyományosan megmártottuk sisakjainkat a csorgó vizében és búcsút vettünk Zsófi-Zitától, aki kissé hamarább hazaért mint a csapat:) No de elfogadjuk a kivételezést, hisz nagyszerű társunk volt mindvégig a túra alatt. Torockót elhagyva már a lejtő és a szél is kedvezett az Aranyos irányába. Tordán még megálltunk egy kiadós falatozásra a parkban, majd nekivágtunk a gyilkos feleki tetőnek, ami kétségkívül nem bizonyult nagyon gonosznak két hét vasedzett bringásainknak.
A tetőn bevártuk a rendőrséget, majd ünnepélyesen bevonultunk Kolozsvár utcáira, a kollégium körül pedig már vártak a szülők és az értünk, nekünk szurkolók, akiknek ugyancsak örömet jelentett a találkozás.

Még egy diadalkör az udvaron, rövid kiértékelő, majd gyors pakolás és hazatérés - a megszokott kerékvágásba...

2009. augusztus 1., szombat

14. nap - hazafele

Most már biztosra szeretnénk kijelenteni, hogy fél öt és öt óra között érünk haza, vagyis az iskola udvarára, s minden kedves szülőt, támogatónkat és barátunkat sok szeretettel várjuk, hogy lássák, hogy is néz ki az, aki bringával eljutott a Duna Deltáig és vissza is jött.

Van néhány vidéki társunk, akikért ma nem jöhetnek sem szülők, sem barátok, ezért a bentlakásban töltenek még néhány napot. Emiatt megkérünk mindenkit, hogy a szokáshoz híven egy kis ennivalóval - ami minden lehet pátén kívül- várjon bennünket. Az elmúlt években ez tökéletesen működött, szilvásgombóc, kis tészta, rántotthús, ilyesmiket szoktunk kapni, amit majd a holnap illetve holnaputáni kocsi és utánfutótisztitáson majd együtt fogyasztunk el. Előre is köszönjük mindenkinek.

Már lassan szedjük össze a dolgainkat, az utolsó pakolás következik, illetve nekivágunk majd a hazavezető útnak, ami tordáig villámgyorsnak ígérkezik, a Feleket pedig mindenki a maga ritmusában mássza majd meg.
Hamarosan találkozunk, azoknak pedig akik virtuálisan követték kalandjainkat köszönjük a figyelmüket és a bátorító hozzászólásokat, a holnapi napon minden hiányzó fotót feltöltünk a napi bejegyzésekhez, hogy ezután teljes értékében lehessen újraolvasni 14 nap kalandozásait.

2009. július 31., péntek

Update Torockószentgyörgyről

Mind megérkeztünk Torockószentgyörgyre, ahol a helyiek nemcsak elállták a főutat, hanem eredeti somodi kaláccsal vártak. Egy kicsit nehezünkre esik lepakolni és utoljára sátortábort bontani- hisz valahogy belejöttünk ebbe a látszólag soha véget nem érő nomád életbe.

Ma este egy utolsó tábortűz és a hagyományos oklevélkiosztás vár ránk. Lehetőség lesz kiértékelni és megdumálni az eltelt két hetet, aminek szeletjeit ki ki magával viszi ettől arrafele.

Holnap amint említettük öt körül érünk be az iskola udvarára és mindenkit szeretettel várunk.
Üdvözlünk mindenkit, mi igyekszünk minél több időt tölteni még egymással.

Update Nagyenyedről

A teljes csapat 19 órakor elhagyta Nagyenyedet ahova kalandosan de teljes biztonságban mind megérkeztünk.

40perc múlva a torockószengyörgyi Rudnyánszki-kúria udvarán táborozunk le. A mai menü sonkás tejfölös spagetti, ezután tábortűz, és oklevelek kiosztása következik.

Nap szinte lezárva, aggodalomra nincs ok, mind jól vagyunk, ha egy kis jel lesz, akkor jelentkezni fogunk.

Holnap várhatóan 4 és 5 óra között érkezünk a kollégium udvarára, szeretettel várunk mindenkit, aki kíváncsi arra, hogy nézünk ki két hét után...(bőrszín, stb)

13. nap

Jó reggelt Kézdivásárhelyről! Ma a csapat ismét vonatos-autós karavánra bomlik, nem bringázunk. A közel 300 kilométert este 8ig kívánjuk alapos terv alapján megtenni, Torockószentgyörgyön ma este tábortűz és oklevélkiosztás vár ránk, holnap pedig a maradék kilométereket már nyugisan tesszük meg biciklin hazafele. Bár még van 2 nap a hazaérkezésig, a kollégium udvarára való hozzávetőleges érkezés du. 5-re várható. Addig még sokszor jelentkezünk viszont, csak most épp finom helyi pánkót eszünk Lestyán Sándor tanár úr felesége jóvoltából, ezért zárjuk soraink:)

2009. július 30., csütörtök

12. nap

Ma végre az otthonihoz hasonló tájakon jártunk.

Már a tegnapi vidék is dombosabb volt, de ma a bringázó csapat nagy emelkedőket mászott meg, kb. 700 méteres szintkülönbséget figyelembe véve. Indulás előtt reggelire előkerült a csokisbödön, hogy erejük legyen a merészeknek.

A végül 23-ra kiegészült bringás nagyon kemény volt, s az igazság az, hogy az alföldi egyenes utak után jól is esett mászkálni felfele. Igaz, erről ők vallanak a legjobban, hogy így volt e...
A társaság egyik része, ahogy már tegnap is jeleztük előre ment ebédet főzni, a másik része pedig az erdős, hol vadonatúj aszfalttal burkolt, hol köves makadám utakon mászkált Vrancea és Kovászna megye határánál.
Délután hét körül, amikor megérkeztek a bringázók Ozsdola mellé, már a finom ,,mámá si pujul” leves várta őket, azaz zöldségekben gazdag három csirkéből főzött leves, hagymás krumpli otthonról hozott sült húsokkal és utána pedig finom hűsítő dinnye. Az igazság az, hogy jól élünk.
A nagy díszebéd után mindenki egyik feléről a másikra fordult, úgy jóllakott, majd erőt vettünk magunkon, és a maradék 10 kilométert már szinte mindenki biciklin tette meg, az emésztés miatt is főleg.
Most már Kézdivásárhelyen vagyunk, mindenki kipakolt a Bod Péter tanítóképző tornatermében és sorban állunk, hogy végre zuhanyozhassunk. Nagyon köszönjük a kézdivásárhelyi barátainknak a fogadtatást (Farkas Ferenc a Református Kollégium igazgatója és Lestyán Sándor tanár úr), későbbre érkeztünk, mint ígértük, de megvártak, még a helyi sajtó is várt ránk! Az is jólesően meglepett, hogy régi bicatúrás barátaink, a kollégium volt pedagógusai Simi és Gombi kijöttek Sepsiszentgyörgyről elénkbe, egy kicsit újra átélni az éjszakai vonulásokat.
Puha matracokon, tisztán fogunk holnap délelőttig pihenni, majd Sepsiszentgyörgyig biciklizni, onnan ismét kocsikba szállunk és idei bicatúránk utolsó teljes napját Torockószentgyörgyön zárjuk majd a hagyományos oklevélkiosztással és értékeléssel.
Elnézést kérünk, hogy újabban kevés képet töltünk fel, viszont úgy látszik, hogy a sávszélesség a deltában jobban megengedte, mint az utóbbi két nap helyszíneiben.
Kívánunk mindenkinek jó éjszakát, jó pihenést, mi nagyon nagyon jól fogunk pihenni!




Update indulás előtt

A csapat egy kiadós éjjeli szalmakrumplizás és pihentető álom után hamarosan útra kel a mai szálláshely, Kézdivásárhely irányába.

Az éjszakát egy gáter védelmében töltöttük, amely csak reggel telt meg "druzsbás szakemberekkel", és meglepetésünkre egy juhnyáj is átment a rögtönzött táborunk előtt.
Már éjjel kivehető volt, hogy igencsak szép táj mellett alszunk, a Putna széles medre és azt azt körülvevő sziklás fenyős részek már az otthont hozzák közelebb hozzánk.
Ma 19+ bringás vállalkozott a több mint 35 kilométeres kaptatók legyőzésére, a többiek előreindulnak elkészíteni a túra hagyományos "mámá si puju" fedőnevű húslevest, melyet Ozsdola környékén fogyasztunk majd el. Az út nem forgalmas, az aszfalt egy ideig vadonatúj, aztán majd köves út vár ránk. Ma este (összesen 75 km) a Bod Péter tanítóképző tornatermében alszunk, és a helyiek jóvoltából zuhanyzási lehetőség is vár ránk. Addig is üdvözlünk mindenkit, és remélhetőleg jelentkezünk a nap folyamán további updatekkel.

Update Lepsa közeléből

Tudatjuk kedves olvasóinkkal, hogy a teljes csapat újra együtt van a Putna partján letáborozva a Valea Sarii település utáni részen, Lepsától nem messze.

Ezzel mai célunkat elértük, és különösen meg vagyunk elégedve teljesítményünkkel, hiszen a 15 tagú felderítő csapat 2 óra alatt felhúzta a teljes tábort, megpucolt két zsák szalmakrumplinak valót, 2 liter tejfölös muzsdéjt és 1 nagy tekenyő reszelt sajtot preparált a 23:38 perckor beérkezett 19 tagú bringás osztagnak, akik ahogy leszálltak bringáikról meg is támadták a kaját. Nagyszerű, igazán összeforrott csapat vagyunk.
Ez most már ma este mérhető tény. Az improvizációk kedves Neo pedig egyelőre gondviselésszerűen bejönnek, remélem ez hazáig így marad. Fotók ahogyan sikerült a vodafont meggyőzni, hogy fontos számunkra ez az operáció is:) A holnapi napon várhatóan Kézdivásárhelyig bringázunk, élvezzük Erdélybe való visszavonulásunk, oszt majd a segesvári éjszakát valószínű kiugorjuk, és Enyedig leautózunk, ugyanis nincs túl nagy értelme a Brassó-Segesvár vonalon lassítani a gyorsforgalmat. Kb. ennyit a tervekről.
Üdv mindenkinek, Zsolt.

Üzeneteink:
Fery: üdvözlöm Pistit, Timit, s Levit és remélem olvassák a bloggot!
Dezső: Jól vagyok!
PP: Éjjel a legvagányabb biciklizni, s finom Emese muzsdéja, holnap telefonálok!
Lehelke: szuuuper volt ma, nagyon szeretem az éjjeli bringázást.
Szén Sándor: Ma nagyrészt autókkal mentünk, egy személyvonat tempójával, este bringáztam, ami nagyon kellemes volt. Az én telefonomat kellett volna hozzam, mert az már úgyis rossz...
Nyitrai Zsolt: büszke vagyok a biciklimre!
István: minden rendben!

2009. július 29., szerda

11. nap

Két hét alatt rengeteg emberrel találkozunk, akik különböző módon állnak hozzá a túránkhoz. Már említettük, hogy a tegnap esti szálláshelyünk egyik kedves biciklitúrásunk szülőfaluja volt, s hogy meghívtuk vacsorára, viszont azt nem sejtettük, hogy egy olyan felejthetetlen élményben lesz részünk, amihez hasonló még nem volt és valószínűleg nem fogjuk elfelejteni.
Vacsora után megjelent Sandu barátunk és felesége egy rögtönzött helyi zenekar kíséretében.
Hosszú időn át zenéltek nekünk, mi pedig végig tapsoltunk, néha táncoltunk s csak ámultunk.
Olyan szeretettel még soha senki nem fogadott és ennyire nem éreztük sehol, hogy régi jóbarátként kezelnek. Azok az egyszerű emberek szívvel-lélekkel fogadtak, és ha lehetett volna mindenüket nekünk adták volna, kérés nélkül intézték el, hogy ma reggel is rendőr kísérjen és igyekeztek minél szebbé tenni ottlétünket.
Miután elmentek nehéz volt a másnapra gondolni, próbáltunk felfogni, hogy mi is történt velünk.
Mivel reggel mennünk kellett lefeküdtünk, ki sátorba, ki a szabad ég alá, élvezve a szúnyogmentes környezetet.
Reggel még visszatértek barátaink elköszönni, befaltunk pár szelet energiaadó csokiskenyeret aztán nekivágtunk a Galacra vezető útnak, ahol a fülledt melegben ismét átkeltünk a Dunán, ezúttal egy jóval nagyobb komp fedélzetén.
Az úton megismertük a vidéket jellegzetességeit: alacsony házak, dinnye minden mennyiségben, olcsó paradicsom és paprika és mindenhol egyszerű emberek akik örültek, hogy valaki végighalad a kis falucskájukon. Más volt mint az otthoni, s egy két dologra rájöhettünk már abból az ott töltött néhány percben.
Rövid fagyizás után miközben néhányan vonatra szálltak mi meg elindultunk kocsikkal Tecucira. Csodák csodájára autós karavánunk utolérte a személyvonatot, így szinte alig éreztük meg a csapat elválását, hisz kilométereken keresztül integethettünk egymásnak.
Jelenleg újra együtt vagyunk és a Szeret partján uzsonnázunk. Egy alapos térképvizsgálat után úgy döntöttünk, hogy a hátramaradt útszakaszt ismét gyorsítva csináljuk végig, hisz amíg Erdélybe visszaérünk különösebb látnivaló sincsen.
Estebéd után néhányan ismét bringára szállnak, a többiek pedig a mai sátorhelyre menve (Lepsa közelében) előkészítik a vacsorát. A maradék 80 kilométert csak addig kell megtenniük a bátor bringásoknak, amíg a csapat előrevonult 3 autója visszatér utánuk.
Nem vagyunk biztosak abban, hogy ma sikerül internethálózat közelébe kerülni, igyekszünk a mai napon még beszámolót írni, minden esetre holnap biztos jelentkezünk, ezért az üzenetek ma egyelőre elmaradnak, viszont mindenkit megnyugtatunk, hogy ha nem is válaszolunk a telefonhívásaikra, esetleg több órán át nem adunk életjelet, higyjenek a blogon leírtaknak, mindenki úgy egészségileg mint lelkileg nagyon jól van, és igyekszünk a hátralévő időt jól megélni. A blogon nem titkolunk el semmit, minden komolyabb bajt jelzünk.
Egyelőre üdvözlünk mindenkit a Szeret partjáról!

2009. július 28., kedd

10. nap

A tegnap esti szabadtéri mozi és egyéb szórakozás után gyorsan lefeküdt a társaság, ugyanis ma reggel hajnali öt órakor keltünk, hogy elérjük a hajót, ami visszavitt Tulceara.

Az út annyi kaland után már unalmasnak ígérkezett, de kihasználva, hogy rajtunk kívül nagyon kevesen voltak a hajón, készülve a szombati meccsre elismételtük az összes CFR himnuszt. Pihenni is próbáltunk, viszont mindig akadt valami, amivel elűzzük a fáradságot.

Tulceara érve a négycsillagos szálloda parkolójában a csomagjainkat rendszereztük, ebédeltünk a közeli park gyepén, csokit kaptunk s vártunk a helyi rendőrökre, akik ismét kikísértek a városból. Mielőtt elhagytuk volna a várost ismét megjelent az Agerpress tudósítója érdeklődni a deltai élményeinkről. Sokat jelentett, hogy otthonról több száz kilométerre is érdekesnek és említésre méltónak találják a túránkat. Néhány napja az Obiectivul de Tulcea egy egy oldalas cikket közölt le rólunk, amiben részletesen bemutatta útvonalunkat, a színes társaságunkat és azt a jó hangulatot, amit tapasztalt. A hölgy egy kicsit megduplázta a megtett kilométerek számát, de ezt a lelkesedése számlájára írtuk.
A mai szálláshelyünk fele vezető úton bőven akadt emelkedő, ugyanis tengerszintről kerülünk lassan feljebb és feljebb, s így talán nem is csoda, hogy közülünk csak azok szálltak bringára, akik nagyon nagyon edzettek, vagyis a fiúk egy része. Nem szabad szó nélkül hagyjuk azt sem, hogy sokáig velük tartott Emese, Tücsök, Ági és Zsófi is.

A táj egyre kezd hasonlítani az otthonihoz, megjelentek már a dombok, erdők, amiket eddig egy kicsit hiányoltunk, de a delta és a tenger szépsége kárpótolta.
A mai sátorhelyünk egy régi biciklitúrás barátunk szülőfaluja, a haţegi rendőrkapitány szülőfaluja, Luncaviţa, ennek köszönhetően a sportpályán luxus körülmények között alhatunk. Világítástól elkezdve vízig mindent megkaptunk, s nekünk ez pont elég.

Úgy a rendőrkapitány, mint a helyi polgármester, aki mellesleg a kapitány unokaöccse minden kérésünket igyekeznek telejesíteni. Itt is nagyon szeretjük, és szeretnek minket.
Végre ma este a Boti főztjéből ehetünk, nagyon hiányoztt már. A ma esti menü gulyás lesz, megvendégeljük a barátunkat is egy kis hazai ízzel.

Válaszolva a kedves olvasóink bejegyzéseire ,,a_nagy_hooorgásznak” azt üzenjük, hogy a deltában annyi hal van, Feri szavaival élve, mint Kolozsváron a ,,pávázs”, csak türelem kell hozzá és jó felszerelés. A szúnyogok ellen pedig ki kell próbálni minden ellenszert, vagy akár egyszerre többet is lehet használni a biztosabb hatásért, a tűz is segít őket elijeszteni, de ezek a deltai szúnyogok, már mindenre immúnisak, és nem lehet őket teljesen távol tartani.
Továbbá köszönjük mindenkinek a bejegyzéseket, higyjék el nagyon sokat számít, hogy nem csak tudjuk, hanem olvashatjuk is azt, hogy sokan állnak mellettünk, bátorítanak és velünk örvendenek és izgulnak. Jólesik naponta többször is elolvasni a bejegyzéseiket és látni, hogy nem vagyunk egyedül. Köszönjük a bátorítást, a vicceket, a verseket, s ígérjük, hogy ezután is, mint eddig minél részletesebb beszámolót igyekszünk majd közölni és minél több képet feltölteni, mert sokszor azok többet elmondanak.
Már nem is említjük, hogy nagyon nagyon nagyon jól vagyunk, fáradtságról szó sem lehet, s habár elhagytuk a deltát, elég sok érdekesség vár még ránk. Szeretjük egymást és a biciklitúrát, de azért az otthoniakra is gondolunk.

Üzeneteink:
Gergő: Fáj egy kicsit a térdem, ezért ma kocsikáztam, de azért jól vagyok!
Zsuzsa: Ma a hajón aludtam egy jót, és aztán nagyon jó volt a traileren.
Szén Sándor: Rossz a telefonom, mert megfürdött a tengerben, és ma is bringáztunk 50 kilómétert. A bringa még nálamnál is jobban bírja.
Dezsőke: Az éjjel buliztunk, nagyon jól vagyok, de még mindig nincs centem.
Zoli: Jól vagyok.
Áronka: Egy kicsit ki estem a formából, de azért minden rendben.
Csaba: Kék az ég, zöld a fű és be vagyok rozsdázva.
Boti: ,, Hazafelé az út veszélyes”!
Nono: Nem akarnak működni a hátsóablakaim!!!
Tücsök: Ma hajóztam, bicikliztem, kocsikáztam és trailereztem... szóval zsúfolt napom volt, de jó pihentető!