11. nap

Két hét alatt rengeteg emberrel találkozunk, akik különböző módon állnak hozzá a túránkhoz. Már említettük, hogy a tegnap esti szálláshelyünk egyik kedves biciklitúrásunk szülőfaluja volt, s hogy meghívtuk vacsorára, viszont azt nem sejtettük, hogy egy olyan felejthetetlen élményben lesz részünk, amihez hasonló még nem volt és valószínűleg nem fogjuk elfelejteni.

Vacsora után megjelent Sandu barátunk és felesége egy rögtönzött helyi zenekar kíséretében.
Hosszú időn át zenéltek nekünk, mi pedig végig tapsoltunk, néha táncoltunk s csak ámultunk.
Olyan szeretettel még soha senki nem fogadott és ennyire nem éreztük sehol, hogy régi jóbarátként kezelnek. Azok az egyszerű emberek szívvel-lélekkel fogadtak, és ha lehetett volna mindenüket nekünk adták volna, kérés nélkül intézték el, hogy ma reggel is rendőr kísérjen és igyekeztek minél szebbé tenni ottlétünket.

Miután elmentek nehéz volt a másnapra gondolni, próbáltunk felfogni, hogy mi is történt velünk.
Mivel reggel mennünk kellett lefeküdtünk, ki sátorba, ki a szabad ég alá, élvezve a szúnyogmentes környezetet.

Reggel még visszatértek barátaink elköszönni, befaltunk pár szelet energiaadó csokiskenyeret aztán nekivágtunk a Galacra vezető útnak, ahol a fülledt melegben ismét átkeltünk a Dunán, ezúttal egy jóval nagyobb komp fedélzetén.

Az úton megismertük a vidéket jellegzetességeit: alacsony házak, dinnye minden mennyiségben, olcsó paradicsom és paprika és mindenhol egyszerű emberek akik örültek, hogy valaki végighalad a kis falucskájukon. Más volt mint az otthoni, s egy két dologra rájöhettünk már abból az ott töltött néhány percben.

Rövid fagyizás után miközben néhányan vonatra szálltak mi meg elindultunk kocsikkal Tecucira. Csodák csodájára autós karavánunk utolérte a személyvonatot, így szinte alig éreztük meg a csapat elválását, hisz kilométereken keresztül integethettünk egymásnak.

Jelenleg újra együtt vagyunk és a Szeret partján uzsonnázunk. Egy alapos térképvizsgálat után úgy döntöttünk, hogy a hátramaradt útszakaszt ismét gyorsítva csináljuk végig, hisz amíg Erdélybe visszaérünk különösebb látnivaló sincsen.
Estebéd után néhányan ismét bringára szállnak, a többiek pedig a mai sátorhelyre menve (Lepsa közelében) előkészítik a vacsorát. A maradék 80 kilométert csak addig kell megtenniük a bátor bringásoknak, amíg a csapat előrevonult 3 autója visszatér utánuk.

Nem vagyunk biztosak abban, hogy ma sikerül internethálózat közelébe kerülni, igyekszünk a mai napon még beszámolót írni, minden esetre holnap biztos jelentkezünk, ezért az üzenetek ma egyelőre elmaradnak, viszont mindenkit megnyugtatunk, hogy ha nem is válaszolunk a telefonhívásaikra, esetleg több órán át nem adunk életjelet, higyjenek a blogon leírtaknak, mindenki úgy egészségileg mint lelkileg nagyon jól van, és igyekszünk a hátralévő időt jól megélni. A blogon nem titkolunk el semmit, minden komolyabb bajt jelzünk.
Egyelőre üdvözlünk mindenkit a Szeret partjáról!