2014. augusztus 6., szerda

Gün 11


Ha eddig megismertük a török kisvárosi életet, ma felfedeztük az eldugott török falvak szépségét is. Pár nappal ezelőtt írtuk, hogy ez túránk egyik célpontja, azért siettünk annyira át Bulgárián, hogy ide kikössünk. És nem csalódtunk egyáltalán, állítani merjük, hogy a meleg és a picit nehezebb útvonal ellenére ez volt az egyik legszebb napunk. Abban a faluban alszunk, amely talán a legfurcsább a térképünkön: Pehlivanköy. Nevét is alig tudjuk kimondani, de attól még csodaszép. Az ide vezető út pedig tele volt eseményekkel.

Edirnei bentlakásunkban ébredtünk és a szokáshoz híven a Selimiye Kebap nevű helyen reggeliztünk. Gyanítjuk, hogy több kaját adott el nekünk az étterem az elmúlt két napban, mint amennyit egész nyáron eladnának. Nagyon kedvesek voltak, sokat engedtek az árakból és amit ettünk, mind finom volt – szóval szívesen mentünk vissza hozzájuk. Dél körül indultunk el a törökországi hőségben Pehlivanköy felé. Szerencsére az este megtöltöttük a tartályt is – természetesen a Selimiye Kebap alkalmazottainak segítségével – így egész úton öntöztük magunkat. Nem volt könnyű a biciklizés, főleg, hogy a meleg mellett dimbes-dombos tájakon és poros, gödrös utakon haladtunk. Bárhol jártunk, egyetlen rosszindulatú dudálást, kiabálást sem hallottunk. Mindenhol integettek, mosolyogtak és ahol megálltunk, körénk gyűltek és beszélgetni próbáltak velünk az emberek. Falvak központjában tartottunk pihenőket, mert sehol máshol nem találtunk árnyékot a török dinnyeföldek mellett.














 Legnagyobb élményünk a legfurcsább nevű faluban történt – Cakmak nevű településen, amely magyarul öngyújtót jelent, tényleg az egész falu kivonult fogadtatásunkra. Megálltunk a központi boltnál, ahol fogadott minket a vendéglős török úr, aki összekürtölte az egész famíliáját, de a legfontosabb, hogy a falu angoltanárát is előkerítette, megoldva minden kommunikációs nehézséget. Innen kezdve simán ment az értekezés, elmagyaráztuk nekik, hogy kik és honnan vagyunk, miért biciklizünk olyan helyeken, ahol a madár se jár és mit szeretnénk náluk. Annyira pozitívan fogadták ottlétünket, hogy a falu imámját, azaz papját is odahívták, hogy mutassa be nekünk a kis, egyminaretes dzsámit. Gyorsan lábat mostunk, a lányok fejkendőket improvizáltak törülközőikből és esőkabátjaikból, és meglátogattuk a mecsetet. Imámunk beöltözött szertartási viseletbe, elmagyarázta, hogy naponta ötször imádkoznak – ő elénekli Allah dicsőítését, a falu pedig Mekka felé fordulva, térdre borulva imádkozik. Ezen kívül péntekenként van „Allahtisztelet”, vagyis ezen a napon gyűlnek össze a mecsetben. A végén még el is énekelte nekünk szent éneküket, mi pedig viszonzásul elfújtuk az Áldjon meg téged, áldjon az Úrt. Tiszteltük és csodáltuk egymás vallását és kultúráját, és a nyelvi nehézségek ellenére, tolmácsunk segítségével az imámnak az unitárius vallásról is magyaráztunk egyet, s mást. Annyira jól éreztük magunkat, hogy nem igazán akaródzott elhagyni Cakmakot. Mikor végre eldöntöttük, hogy biciklire ülünk és megpróbálunk elindulni, a falubeliek megérkeztek öt darab óriásdinnyével. Hát lehetetlen visszautasítani őket, ezért leültünk és megettük az ajándék egy részét, a többit pedig felpakoltuk az útra.




















Vissza a dög meleg kavicsos országútra, rövid, de fárasztó emelkedőket mászni. Fél 6 fele érkeztünk Pehlivanköybe, ahol már várt a híres Algun szakács úr által készített börek. Illetve csak várt volna, ha a török úr nem érti félre a dolgokat és nem gondolja azt, hogy csak holnap érkezünk. De ahogy az elmúlt napokban is írtuk, a törökök nem viccelnek – Algun összehívta segédeit és másfél óra alatt annyi böreket készített nekünk, hogy negyvenen se bírtuk megenni az összest. Közben bepakoltunk a helyi „Cok program liseși” (sok programú iskola) udvarára, ahol Güzin Iltüzer igazgatónő várt minket. Átadta nekünk a suliudvart és meghívta a társaságot a faluba egy teára. Most is itt ül a csapat egy része, a többiek zuhanyoznak a tartályból vagy éppen készülnek lefeküdni. Holnap utolsó bringás napunk következik, kicsit sajnáljuk, hogy lejár a túrának ez a része, de azért nem bánjuk azt, ami ránk vár holnap este – Márvány-tengeri fürdőzés és újra szálloda. Szóval Rodostó vár minket, célunk pedig vészesen közeledik.

Z.Orsi: Még 1 nap van a Márvány-tengerig.
Kevin: Apu kitartást, mert mindketten hamarosan otthon leszünk.
Tulkos: Fullasztó nap volt. Jóéjszakát az otthoniaknak.
Arni: Jobban vagyok, puszilok mindenkit.
Zsófi: A törökök nagyon kedvesek, sok dinnyéjük van és szemtelen legyeik. Puszilok mindenkit.
Zsolt: Találkoztam ma Çakmakban az egyik legcsodálatosabb kollégámmal, a helyi imámmal.
Szabó Tamás: Örülök, hogy megcsinálták a gépet nagymama. Puszillak Bori.

Cs.Robi: Törökország csodálatos és a lakosok is nagyon kedvesek. Én jól vagyok és várom már a Márvány-tengert.

16 megjegyzés:

gyszabo írta...

A Márvány tengerig el mindenki szeret titeket-igazából nem is lehetne másképp.
A jó dolgok is véget érnek egyszer,lassan ti is visszafele veszitek az útirányt,de addig is szívjatok magatokba minden szép látnivalót,örvendjetek minden új barátnak,s főleg vigyázzatok magatokra,egymásra.Várunk haza.

atta írta...

ugy lessz fiam.alig varom.

Andi írta...

Szep emlekekkel maradtok a nagy utazas utan.

Névtelen írta...

Sziasztok.Nagy élvezettel olvasom mesébe illő élményeiteket.Ez a cakmaki beszámoló az egyik kedvencem.Hihetetlen,milyen kedves és önzetlen emberekkel kerültök kapcsolatba...Azt hiszem,mindnyájatoknak életreszólóak ezek a mostani tapasztalatok.Remélem,mindenki egészséges és jókedvű.Persze,a fáradságról nem kérdezősködöm...De megéri,s holnap egy csodálatos város vendégei lesztek.Bevallom,most én is szívesen lennék Veletek,visszakívánkozom Rodostóba...Mert úgy szeretem,Kolozsvárt,hogy el nem feledhetem Rodostót...:-)Szeretettel üdvözlök minden csapattagot,de a három"játékban maradt"fiamnak külön puszit küldök.Réka tanci

RO anya írta...

AZ ideni tura ,tenyleg minden szempontbol sajatos ! Jo erzes olvasni hogy mennyi kedves ,vendegszereto emberrel talalkoztatok .Az esti imankba ,oket is belefoglaljuk !CSODAS napot holnapra is !!!

Rita írta...

Nagyon érdekes olvasni,hogy merre jártok. Milyen jó,hogy minden este sikerül feltenni a beszámolót,így nem maradunk le semmirôl és ha lélekben is,de folyamatosan veletek vagyunk.
Holnap megpillantjátok a Márvány tengert. Csodálatos lesz! A jó Isten áldja meg azt a sok kedves embert,aki ilyen nagylelkû veletek!
Zsófi, meleg ölelés neked.Ne felejtsd kérlek a vitamint. Nagyon hiányzol.
Eszter:"Anya,nagyon hiányzik Zsófi,de nem azért,hogy bosszantsuk...hanem igazán..."
Szeretünk nagyon.

Unknown írta...

A beszámolótok megerősítette bennem azt a, közel harmincéves, felismerést, hogy az emberség nem nemzetiségfüggő. Megható, hogy ennyire kedves veletek ezeridegenben, nyelvi nehézségek ellenére, az emberek...
További szép túrát! "Jó napot kívánok Isten áldásával"

Unknown írta...

Kedvesek (hibaigazítás a második mondatban)

J.Babi írta...

En is meginnek egy finom teat,jo idotoltest kivanok mindenkinek,vigyazzatok magatokra,Isten aldjon mindenkit-millio puszi-anya!

bicadrukker írta...

Minden nap olvassuk a bloggot, sajnos uzenni nem sikerult, pedig tegnap haromszor masztam ki a dombot. Csodas helyeken jartok, orvendek, hogy minden ok. Mi itt sartengerben uszunk, nektek mar nincs sok a Marvanyig :) oleles!

ZOP írta...

Jó fürdözést kívánunk a várva várt tengerben
Örvendünk hogy jól van mindenki. Puszi Orsi, üdv mindenkinek.

Névtelen írta...

Itthon minden rendben. örülünk, hogy mindenki jól van. Gratulálunk a fényképésznek.Csodásak a képek. Holnap megyünk gombászni Istvánnal, hogy mi is nyaraljunk. További jó utat. Örüljetek a Márvány tengernek és nézzetek meg mindent,amit lehet.
Puszi:
Nami és Tata.

Névtelen írta...

törökdinnye?

NAGZMAMA írta...

Gy0ny0rű utatok volt és van Minden percnek örvendjetek és legyetek bűszkék hogy vaN AKI FELVÁLALJA EZT AN SZÉP KIRÁNDULÁS VEZETÉSÉT-
TAMÁSKÁM NÉHA ÁLLJ UGY HOGY LÁSSALAK-MÉG NAGZITÓVAL SEM KAPLAK MEG. mINDEN NAP KÉREM A JÓ ISTENT HOGY LEGYEN VELETEK ÉS TRÁNYITSA ÚTATOK. SOK SOK PUSZI.
GYULA NE EGYÉL SIK FAGZLALTOT MERT MEGÁRT.

Sanco írta...

Nagyon orulunk mi is hogy ilyen szep elmenyekben van reszetek.Tovabbra is erezd jol magad varunk haza Kevin.Puszi Gia es Sanco.

Rami írta...

SZIASZTOK!
Tegnap kimaradt a kommentem,mert nem volt net.
De ma pótolom.
Gyönyörűek a fényképek és a beszámoló sem "kutya." Nagyon élvezek minden percet amit lélekben és sorokban veletek tölthetek,szinte ott vagyok és látom a lelki szemeimmel amit ti láttok. :) Hallottam,hogy kedvesek a török népek,de most ti is meggyőzödhettetek róla,hogy így van. Szerencsés útat,Rodostóig.Addig is puszi,Budapestről.