2014. augusztus 9., szombat

Gün 14


Talán a mai napunkról regényt tudnánk írni, nem mintha a többiről nem, de azért ma Isztambulban jártunk, ami azért nem semmi. Külön-külön regényeket írhatnánk arról, hogy mennyi minden szépet, színeset, hangosat és kedveset láttunk.
No, de kezdjük az elejével. Reggel hét órakor reggeliztünk, aztán nyolc óra körül indultunk is a két kontinensen fekvő városba. Már maga az út is mesebeli volt, a tengerparton vezetett, így volt mit bámulni és ennek köszönhetően nem is hiányzott annyira a két kerék.
11 óra után értünk Isztambulba. Azaz beértünk már 10 órakor, csak ez a város olyan hatalmas, hogy a központjáig eljutni is kell egy bő óra. De hát mit számít ennyi várakozás, tudva azt, hogy hova érkezünk.
Beérve a város központjába, a kocsikat gyorsan leparkoltuk és aztán a Galata hídon át szép lassan és komótosan bevonultunk az óvárosba, s közben már kezdtük megsejteni, hogy mi is vár ránk.
Első megállónk az Hagia Sophia és a Kék Mecset közötti tér volt, ahol megpihentünk és közben elégedetten nyugtáztuk, hogy megérte a kétheti fáradság ezért a látványért is.

A Kék Mecsetet szerettük volna együtt megnézni, viszont épp imádságos időben értünk oda, így nem mehettünk be. Ugyanitt, a Kék Mecsetnél találkoztunk Kamil Özer rodostói származású isztambuli etika tanárral, akik köszöntött bennünket, és velünk maradt egy kis időre. Innen közösen átvonultunk a Ciszternákhoz. Ennek a látványa már az első pillanatban lenyűgözött bennünket. A fotók majd árulkodnak és mesélnek helyettünk is.













 Innen kisétálva aztán csoportokba verődtünk és külön-külön elindultunk felfedezni a várost. Mecseteket néztünk, bazároltunk, annyit ettünk, amennyi csak belénk fért, sétáltunk a kis eldugott zajos török utcácskákban, magunkba szippantottuk a fűszerbazár mámorító keleti illatát, teáztunk, török kávéztunk, sőt páran közülünk még Ázsiában is jártak. Szóval, amit csak egy nap alatt meg lehet nézni, kóstolni, tapasztalni és érezni Isztambulban, mi mind-mind megtettük.












 Nyolc órakor találkoztunk újra, a Galata híd lábánál, rengeteg szatyorral, és mégtöbb mesélnivalóval. Mindkettőt jól becsomagolva hazavisszük.

Most már kocsikázunk vissza Rodostóba, s ahogy kezdjük elhagyni Isztambult érezzük, hogy ezzel együtt Törökországot is. Holnap reggel indulunk haza, s már csak kétszer ébredünk együtt, kettőt alszunk, egy blog bejegyzést írunk, és már otthon is vagyunk…



Ma sem tudunk üzenni sajnos, mert külön kocsikban utazunk, és mire hazaérünk késő lesz, illetve pakolnunk kell, mert holnap korán kelünk, hogy hazaéressünk időben, hamarosan újra, és idén egyben utoljára jelentkezünk.  

9 megjegyzés:

RO anya írta...

SZEP VOLT CSAPAT !!! Ez meg nekunk is felejthetelen lesz !!! Tart karokkal varunk haza !!!

Unknown írta...

Úgy látom az aprószemű nagyon követ benneteket: Isztambulba is elkísért.
Nagyon várjuk már a találkozást!

Névtelen írta...

Most már autóról csodáljátok a tájat és utatok hazafelé vezet, ahol már nagyon várunk. Gratulálunk a teljesítményhez, nehéz és szép volt. Megint megcsodáltuk a képek segítségével a gyönyörű helyeket ahol jártatok ( jójójö képek). Gyertek már haza !!!!!
Mindenkit ölelünk.

Nami és Tata

ZOP írta...

Köszönjük a részletes beszámolókat a sok szép képet ,örvendünk ,hogy ilyen csodás helyen jártatok és szeretettel várunk haza!De nagyon!

Rami írta...

Sziasztok!
Akkor ma utoljára írok nektek,hisz nemsokára már otthon lesztek!
Mi ugyan nem tudunk tárt karokkal várni,hisz tudjátok,mi Budapesten élünk,de majd meghagyom az otthoniaknak,hogy külön ölelést kapjatok a részünkről is.
Szép volt,jó volt, a sok írás,a képek,végigcsináltátok és tele vagytok élményekkel.Ügyes volt a szervező és az összes résztvevő....
Ezzel búcsúzom,millió puszi és vigyázzatok magatokra!!!! További szép nyarat mindenkinek!
Puszi,Budapestről.

Rajmi írta...

Ujra egy elmenyekkel teli tura vegere ertetek ,most mar hazavarunk...konnyu utat

Ercsey-Ravasz Ferenc írta...

Még olvasva is csodálatos volt végigjárni veletek ezt! Várunk haza, boldog, fáradt, örökifjú, csodálatos csapat!

bicadrukker írta...

Hegyről lejőve, végre internethez jutva, mindenkit ölelünk és várunk haza!

gyszabo írta...

Nagyon szép befejezése a túrának ez a nap.Isztambul pezsgő lélekzetű város,rengeteg látnivalóval,két világ határán,kelet és nyugat,múltbanéző,ugyanakkor rohamosan fejlődő,csupa ellentmondás.
És akkor most irány haza.
Köszönjük a remek képeket,a részletes beszámolókat,hogy virtuálisan veletek tarthattunk ezen a nagyszerű túrán (is).