2014. augusztus 5., kedd

9. nap


Nehéz körülmények között, de ma is lesz blog! Törökországból jelentjük, hogy jól vagyunk, külön bentlakásban laknak fiúk és lányok, nincs netünk, de szerencsére Gergő megmentette a helyzetet: telefonjáról tud szolgáltatni nekünk a blog feltevésére elegendő internetet. Szóval remek helyen vagyunk, az edirnei Trachia egyetem bentlakásában, egy óriási diákvárosban.

Reggel indulás előtt meglátogattuk bulgáriai szálláshelyünk, Plovdiv központját – ahhoz képest, hogy milyen helyeken keresztül érkeztünk be a városba (lepukkant városnegyedek, omladozó tömbházak), meglepetten konstatáltuk, hogy római kori leletek között sétálunk. Rendezett utcák, gondozott, igényesen felújított házak – ez jellemzi Plovdiv belvárosát. Dél körül indultunk tovább a határ felé, tegnaphoz hasonlóan autókkal. Közben csatlakozott hozzánk Szerémy Tamás, a DunaTV riportere, aki követni fogja túránkat az elkövetkező napokban. Édesapjával együtt érkezett és a vámnál csatlakoztak autójukkal konvojunkhoz. Útközben kiderült az is róla, hogy házasodni készül, török menyecskét vesz feleségül és Isztambulba költözik– persze ha a munkája megengedi. Mi csak gratulálni tudunk neki J. Kapitan Andreevo határtelepülés előtt bringára pattantunk és begurultunk a vámba. Köszönjük önöknek, hogy szorítottak nekünk, minden a legnagyobb rendben ment és körül-belül két és fél óra alatt Mustafa Kemal Atatürk földjét érezhettük talpunk alatt. A török vámosoknak annyira tetszettünk, hogy saját fényképezőgépeikkel és telefonjaikkal készítettek képeket rólunk. A határ után pedig török hölgyek szelfiztek a csapattal. Népszerűek lettünk, mindenki mosolyog és mindenki ámul-bámul, mikor meglátja a vonuló bringásokat. Úgy tűnik, jó helyre jöttünk!

A maradék húsz kilométert letekertük és kilenc óra körül már a Selimye Kebap nevű helyen gyúrtuk magunkba az első török kaját. Persze, hogy kebab és persze, hogy finom volt. Jóllakottan érkeztünk bentlakásaink udvarára, ahol sajnos ketté vált a csapat: lányok, fiúk külön bentlakásban, egy kilométerre egymástól. Nem viccelnek ezek a törökök azért… No de sebaj, holnap reggel majd egyesül a csapat, mert pihenőnap és edirnei városnézés következik. Alig várjuk már, hogy felfedezzük a bazárt.

Üzenni sajnos nem tudunk, mert ahogy említettük, külön kerültünk és nem igazán tud kommunikálni a két társaság. Holnap megpróbáljuk napközben összegyűjteni őket. Képek hamarosan J.  






















7 megjegyzés:

Andi írta...

Orulunk ,hogy szerencsesen atkeltetek a hataron.Holnapra kellemes varosnezest kivanunk.

Rita írta...

Nagyon örvendünk,hogy már török földön vagytok! Nagyon különlegesnek tûnik! Zsófi mindent,mindent el kell majd mesélj! Vigyázz,nehogy megtetszedjél vlmi kis török legénynek,gyere haza,mert várunk nagyon.:)
A bundás kenyeret,a pizzát még le lehetett utánozni,de a török kajáknál csôdöt mondok :)
Üdv mindenkinek és gyönyörû napokat kívánunk.

Unknown írta...

Bizonyára még sok érdekességgel fogtok találkozni török földön.
Enikő, ha szükség, akkor ismét feltöltjük a telefonodat, csak jelezd (sms, üzenet). További szép túrát! Vigyázzatok magatokra és vigyázza utatokat a Mindenható!

J.Babi írta...

Tovabbi szep turat,jo idotoltest,vigyazzatok magatokra.Itthon minden rendbe ,puszil az egesz csalad -Szeret.

RO anya írta...

Hat ejott a nagy pillanat is !!! SZEP NAPOT ES KELLEMES IDOTOLTEST CELORSZAGOTOKBAN !!!

Rami írta...

Sziasztok!
Újabb jó reggelt,mert most sem vártam meg az esti beszámolót,de nem is baj,mert mint írtátok elég nehézkesen ment.
Szép helyen jártok és még szebb hely lesz a vége,a cél :RODOSTÓ.
Addig is várjuk a további beszámolókat és fényképeket.
Szerencsés utat!!!
Puszi mindenkinek,Budapestről. :)

Másody Ildi írta...

Örvendünk, hogy szerencsésen átvészeltétek a bulgár "testvéreket". Mi is szerencsésen hazaértünk, minden rendben.Nagyon jó volt veletek találkozni. További jó tekerést! Millió puszi Ildi és Gyuszi.