2016. július 10., vasárnap

2. Nap


         Bár nem az első, de nem is az utolsó kakaskukorékolásra ébredt a táborunk. Mindenki nyugodtan kipihenhette magát, a 104 km fáradalmait, és új erővel vághatott neki ennek napnak. Persze az nem a tekeréssel kezdődik és nem is azzal ér véget. 
Szorgosan nekifogtunk reggelit készíteni, Paul chef a jól bevált módszerrel, illat alapú minőségellenőrzéssel, megállapította melyik madárlátta rántotthús alkalmas a mai nap kezdéséhez, ezt megtoldottuk vinettával, sajttal, lekvárokkal és egyéb otthoni finomságokkal.
Táborbontás következett. Jó zene és hangulat mellett még ez sem tűnt annyira kellemetlennek, mint szokott, szerencsére az idő is a mi pártunkat fogta. Mikor már a sátrak összecsomagolódtak, és már körvonalazódott az indulás, tartottunk egy röpke gyűlést, hogy ma is minden a legnagyobb rendben folyhasson. Végső eligazítások után a bringások felsorakoztak, és a tegnapi, kedves rendőr úr kíséretében elhagytuk a szilágyballai iskola udvarát, majd lassan a községet is. Ismét megragadnánk az alkalmat, hogy köszönetet mondjunk Máté Tibor úrnak, hogy olyan nagylelkűen támogatott bennünket.






Bíztató volt a mai táv: 40 km, és a végcél Tasnádfürdő. Hangsúlyozzuk, FÜRDŐ! A megyehatárban álltunk meg egyet szusszanni, újratölteni (illetve üríteni), nasizni, illetve itt búcsúztunk végleg a szilágy megyei rendőrségtől, amit a szatmári hatóságok váltottak fel. Ekkor már csak a táv fele, 20 km volt hátra, na meg a fürdőzés! Az út egy hangulatos erdőn vezetett át, és mintha bicikliknek lett volna kitalálva, nagyon élvezetes volt.










Ekkorra már a szervezők eljátszottak azzal a gondolattal, hogy talán a mai terven változtatni kéne. A gondolat formát is öltött, mikor 5 km választott el Tasnádtól, kezdetleges úticélunktól. Megálltunk, hogy az improvizáció mégis valamennyire szervezett körülmények között zajlódjon, és hamar eldőlt, szükség lesz egy gyors felderítő útra. Amíg a kommandó elindult a feltérképezésre, a táborunk megpihent. De mivel ez a Bicatúra és Bicatúrán senki sem éhezhet, Paul chef gyors ebédet rögtönzött. Majd vártunk.







A nutellás kenyér íze kissé enyhítette a sokkot, amikor megtudtuk a végítéletet: még 30 km. Elmegyünk Nagykárolyig. Nem volt könnyű, mikor gondolatban már éreztük a víz hűsítő hatását, ismét bringákra szállni és tűző napon tovább hajtani. Szerencsére már nem találkoztunk emelkedőkkel és egyébb akadályokkal. Tudtuk, minden mai plussz kilométer könnyíti a holnapot, mégis az járt a fejünkben, vajon megéri-e?

Mikor már áttekertünk a városon, leállítva a teljes forgalmat, és betértünk a kemping utcájára, ott virított a felírat: „Még két lépés a mennyországig”, majd kicsivel több mint két lépés után mi is megpillanthattuk. Átléptünk a kapun és egy tágas, rendezett camping tárult elénk, majd ha balra tekintettünk, a Mennyország. Csúszdák, medencék, vízben fürdőző emberek. Elöntött minket az érzés: MEGÉRTE!


Utólag nagyon szépen köszönjük Győzőnek az információt és a bíztatást, nagyon szeretjük itt!
Kidobáltuk a csomagokat, előkaptuk a fürdőruhát, és szélsebesen ugrottunk a vízbe, elfelejtve a nap minden kellemetlenségét. Nem lehet azonban így zárni a napot, így hát miután kiszórakoztuk magunkat, nekiálltunk elkészíteni a vacsorát: Spaghetti Bolognese. Hát kell ennél több egy tökéletes naphoz?

5 megjegyzés:

Veress-Borka Eszter írta...

Csodálom a spontaneitást, a bátorságot a szervezők részéről, a résztvevők részéről pedig a teljes bizalmat. Azt hiszem, a bicatúrák, és a bicatúrás csapatok növelik igazán az emberben a rugalmasság szót értelemmé.
Jó blogot olvasni.
Vigyázzatok magatokra! Jó tekerést, hajtást mindenkinek!

A piros bicajos írta...

Kedves társaim!

Engedjétek meg, hogy így nevezzelek benneteket! Büszke vagyok rátok, hogy egy ilyen kalandos útnak indultatok és hogy ilyen bátran haladtok előre, hát persze hiszen ez a bicatúra, bátornak kell lenni, tudni, hogy mikor kell a féket meghúzni és mikor kell könnyebb sebességre váltani.
"Én a biciklin semmitől sem félek. A biciklin ülve úgy érzem, én vagyok a legjobb, összhangban magammal."
Vigyázzatok magatokra!
Üdv, egy régi piros bicajos! :)

Unknown írta...

Az előző négy túra alatt annyira belejöttem a blog olvasásába, hogy most is, bár nincs személyes érdekeltségem, blogolvasással kezdem a napot. Élményekben gazdag túrát, hátszelet!

bicadrukker írta...

Bicajozás, iroda, kávé, blogolvasás :) az elkövetkező 10 napban ez a reggeli szertartásom. Nagyon büszke vagyok rátok, további jó tekerést!

NYIK-nyik írta...

Kedves Bringológusaim!
Örömmel fedeztem fel közöttetek olyan arcokat, akik már régóta vártak e pillanatra.
Todom, 40 év múlva is elevenen emlékezni fogtok e napokra, élvezzétek hát minden mozzanatát!
Figyeljetek magatokra, a bicatúra kiváló eszköz arra, hogy önmagatokkal teremtsetek kapcsolatot.De meggyőződésem,hogy már tapasztaltátok mikor elfáradt a lábatok és elkeseredtetek és az az érzésetek nem tudtok tovább pedálozni,akkor megnyugtatnak,hogy már félúton vagytok.
Figyeljetek egymásra, élvezzétek túrázást!
Üdv,NYIK-nyik.....