5. Nap

Az ötödik napunk reggelén közel 300 km-re voltunk Kolozsvártól, ugye, hogy nehezen lehet elhinni?  Ezt a távot a nap végéig megtoldottunk még 85 km-el, mindazért, hogy megismerkedhessünk a tokaji borvidékkel, Boldogkőváralja festői várával és átlépve a magyar-szlovák határt, Kassa városával , ahol a jól megérdemelt pihenőnapunkat töltjük.

Tokajban, a Tisza partján kellemes volt az ébredés, a szúnyogok már a reggelt megelőző órákban rájöttek, hogy a Bicatúrásokkal nem érdemes kötekedni! Mindenki bőségesen reggelizett, összecsomagolt és egy rövid gyűlés után átnéztük a bicikliket is, hogy minden rendben legyen majd az úton.

S ha már a híres tokaji borvidéken jártunk, nem mehettünk úgy tovább, hogy ne kóstoljunk bele a borkészítés fortélyaiba. Így, 20 km után betértünk Tállya egyik legrégebbi pincészetére. Köszönjük a Homoky családnak, hogy befogadott pincészetébe, és megismertette velünk, a tokaji borok egyediségét és a család hozzájárulását ennek fennmaradásához.

Indulás előtt elkészítettük a Bicatúrás megaszendvicseket, jóllaktunk, majd tovább gurultunk Bolodogkőváralja fele. Utunk elválni látszott a Magyar Alföldtől, kisebb emlekedőkkel találkoztunk, és a forróságot is felváltotta a nyári zápor, aminek eddig hírét sem láttuk az elmúlt három napban.

Boldogkőváralján, a várhoz vezető útról, bebizonyosodott, hogy a tatárokat megállíthatja, de minket nem! Miután kívülről megcsodáltuk a várat, magunkba szippantottuk a múltat, újult erővel indultunk útnak. Még a határ előtt megálltunk Vizsolyban, ahol elsőként fordította magyarra a teljes Bibliát, Károli Gáspár református lelkipásztor.  Mivel a múzeumot zárva találtuk, és már az idő is későre járt, Zsolt rögtönzött vallásórát tartott, majd suhantunk is Tornyosnémeti felé. A határátlépést semmi sem akadályozta, így már a harmadik országban, Szlovákiában tekerhettünk.

Kassától csak 20 km választott el, de várt ránk még egy nagyvárosi bevonulás, ami nem kis koncentrálást igényerlt, és immár az éjjeli biciklizést is kipróbálhattuk. Fegyelmezetten vonultunk be a városba, s  már ennek határában éreztük a ránk váró finom pizza illatát. (Az időben történt telefonos rendelésnek köszönhetően, a pizza hamarább odaért az iskolához, mint mi :P) Megérkezve az állítólagos szálláshelyünkhöz, meglepődve tapasztaltuk, hogy a szakiskola, amellyel a szállást megbeszéltük hermetikusan le van zárva, és senki sem vár bennünket. Sokat nem teketóriáztunk, bicatúrás módra leültünk a földre és jóízűen megettük a pizzákat, miközben Zsolt forróra telefonálta magát, ahhoz, hogy kiderüljön: bizony várnak ránk, csakhát a szakkollégium bentlakása nem az iskola mellett van, hanem egy kassai lakótelepen.  Dehát mi az a 3 km, amit még le kellett tekernünk. Hálásak vagyunk a magyar-szlovák taxisofőrnek, aki szótértett telefonon keresztül a szlovák pedanénivel, végül megtaláltuk a bentlakást és félálomban felpakoltunk kényelmes szobáinkba. A jól megérdemelt forró zuhany és puha ágy következett, melybe az egyik legkellemesebb gondolattal feküdthettünk le, holnap PIHENŐNAP, Kassát fedezzük fel!

Utóírat: Zsolték elugortak éjfél körül friss innivalót venni a szobákba, és visszajövet kissé költőien fogalmazva felrepült az audival, de sikeresen landolt, úgyhogy az öreg masina hálásan várja a mai parancsokat is a további útra J.