3. Nap

Legtöbbünket a nap első sugarai ébresztettek, legalábbis próbáltak, mivel a tegnap este gitárszóló mellett, a szabad ég alatt aludtunk el. A tábor nyugodtan kelt fel, hisz tudtuk, ma csak néhány, azaz 40 km vár ránk, és persze a medencék, egy kastély, valamint az első határátkelőhely. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Miután éberen és türelmetlenül néztük, hogyan készül a reggeli – úgy érezzük, itt ideje lenne megemlíteni, hogy szerény 150 tojásból, sonkával, hagymával, gombával és egyéb titkos összetevőkkel állt össze a rántotta. Miután jól laktunk, a tűző melegben nem is volt kérdés, hogy csobbanni kell. Most méginkább éreztük annak az előnyeit, hogy a nagykárolyi strand campingjét választottuk Tasnád helyett. Ezt már csak az tetőzte, hogy beindították a csúzdákat is.

Eközben Paul chef már neki is látott az ebédnek, hisz bármilyen rövid is volt a mai táv, nem teketóriázhattunk, már vártak minket a kastélynál. Nem is kell mondanunk, hogy a Jogobella-sült, krumplipüre és egy egyedi paradicsomszósz kíséretében mennyei volt. Bár ezek után legszívesebben lehevertünk volna egy mély árnyékba, csomagolnunk majd indulnunk kellett.

A nagykárolyi kastélylátogatás egy újabb kellemes, olyan igazi Bicatúrás élmény volt. Ilyenkor azt kell elképzelni, hogy a számunkra ismeretlen emberek kinyitják nekünk a múzeumot hétfőn, amikor zárva van, vizet hoznak, fagyival kínálnak és ámulva dícsérnek minket, illetve bíztatnak, hogy tartson Krakkóig az energiánk. Miután Hágó Attila Nándor úr, a kastély igazgatója végigvezetett minket Erdély egyik legszebb műemlék épületében, fényképezkedtünk és megköszöntük a városiak vendégszeretetét, megvártuk a megyei rendőrséget, akik a határig kísértek minket.

A határátkelés viszonylag simán ment. Egy ilyen jellegű és méretű túra mindig jár apróbb problémákkal. Egy autó irata megnehezítette, szinte meggátolta az átkelésünket, de csapatunk elhárította a bajt és rövid várakozás után már a nagy magyar alföldön tekerhettünk Máriapócs felé. Laza 30 km volt akkor még hátra, ezt  csak a tűző, égető nap nehezítette. Néhányszor megpihentünk, friss és hideg vizet öntöttünk a kulacsokba, illetve csak úgy lazítottunk. A harmadik, újabb nevén a MACI csapat lett a mai nap favoritja, hisz sokunkat megpuhított a reggeli fürdőzés, így egy nyugodtabb tempóra volt szükség. Szerencsénkre az út jelentős része árnyékban vezetett.

Máriapócs egy eldugott, de annál rokonszenvesebb település, amely meleg szívvel, kész vacsorával és gyönyörű camping hellyel fogadott minket. Személyesen a polgármester úr várta csapatunkat. Ezt hálásan köszönjük neki és mindazoknak akik köszöntöttek minket. Nagyon jól esik ez csapatunk minden tagjának, hogy látjuk, mennyire bíztatnak és támogatnak minket mindenfele, amerre csak tekerünk. Ilyenkor egyik izom sem görcsöl már!

A kiadós vacsora és a kellemes meleg zuhany után, tábori hangulatban készülődtünk a holnapi napra. És úgy tűnik, a sátrak ismét az utánfutóban maradnak.