Meglepő volt számunkra, hogy tizenegy nap után nem kellett korán kelnünk, csomagolnunk és biciklire pattanva tovább indulnunk. Élvezhettük az ágy kényelmét, a lustálkodást, a nagyvárosi élet hatásait. Sem a lengyel törvények, sem a kényelem nem akadályozta meg, hogy megőrizzük a bicatúrás szokásokat, így ma reggel is kipakoltuk tartalékainkat, és máris a hotel udvarán termett a svédasztalos reggeli.
Mivel vasparipáink az elmúlt napok során igen a szívünkhöz nőttek, nem válhattunk el úgy tőlük, hogy ne mutassuk meg nekik Krakkó központját. Ezért nem haboztunk sokat, biciklikre pattantunk és kettes sorban haladva, begurultunk a belvárosba, figyelmet szentelve egymás és a rengeteg turista biztonságának. Itt is megragadtuk az alkalmat, hogy kifejezzük hálánkat. Nem csak a képeken megjelenő főtámogatóinknak, hanem minden szponzornak, magánszemélynek, és utunk során segítségünkre siető jótevőnek mondunk köszönetet, szívből hálásak vagyunk, hogy együtt élhettük meg ezt a kalandot!
Nem hagyhattuk ki a sárkányos csoportképet sem, ezért átgurultunk a Wawel-hez, ahol igencsak felkeltettük az emberek érdeklődését. Ezt követően, Zsolt is biciklire pattant és közösen visszamentünk a parkolóba, hogy felkészítsük a bringákat is a hazavezető útra. Felpakoltuk őket az utánfutókra.
A nap hátramardt részében felfedeztük a várost.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése