7. Nap

Mi sem kényelmesebb, mint úgy ébredni, hogy tudod, angol wc van az ágyadtól öt lépésre, melegvizes rendezett, SAJÁT zuhanyzó. De ez olyan otthoni érzetet ad a túrának, és a vérbeli Bicatúrások nem is igazán szeretik. Az igazat megvallva, két kassai luxus éjszaka után csapatuk visszavágyott a természetbe.

Ezt persze vitatni is lehet, mert az idei mobil felszerelés már annyira kibővült és szinte mindent meg lehet vele valósítani, hogy a campingezésnek sincs olyan vad és szabad jellege. Főként most, hogy az eddigieket megtóldottuk Móóónikával (ejtsd: Maounika). Akkor most ragadjuk is meg az alkalmat, hogy összefoglaljuk ezt a storyt, ami a tegnapi bejegyzésből kimaradt. Az úgy történt, hogy elnézve a kassai civilizáció luxusát, nagyon kecsegtető volt az ötlet, főleg Zsolt számára, miszerint be kéne szerezni egy fagyasztót. Igen, egy olyant, amiben a fagylalt, meg a húsok és egyéb élemiszerek találhatóak az üzletekben. Nem is sokat teketóriáztunk, estére már nagyban működött megtömve jégakukkal és narancslével. Ez már csak akkor volt vicces, amikor fel kellett tenni az utánfutóra, hogy ma reggel tovább indulhassunk.

Na de hogyan is keződött a mai reggel? Felkelés, pakolás, rendtevés, hotdog evés, pakolás, rendezés, takarítás, pakolás, Móóónikázás, biciklipróba, gyűlés, INDULÁS. Nem véletlen ez a felsorolás, hisz minden ilyen gyors egymásutánban zajlott le. Nem vesztegethettük az időt, mert a csekély 80 km távolságot, ami magában sem könnyű, hosszú kaptatók fokozták. Ehhez pihentségre és kalóriára volt szükség. A reggeli későnkelés átka az utána való kapkodás. De nem volt gond, bár kicsit megkésve, de annál összeszedettebben vágtunk neki az útnak, amit Szepesváralja felé tekergőzött.

A szervezők próbálták minden földi jóval enyhíteni a fáradságot és motiválni a tekerőket, hogy megküzdjenek a mai kihívásokkal. Volt ott fagyi, csokis kifli, gyümölcs és üdítő, meg persze azok bicatúrás szendvicsek. Ment is szépen és gördülékenyen minden, egyszer fenn – másszor lent.  Mondanunk sem kell, hogy mindenki szépen teljesített, az első, a második illetve a híííres macicsapat is. Végül a hágó csúcsán az is kiderült, hogy nem is volt vészes az a hegy, ezt a szakácsunk is bizonyítja, aki gondolt egyet, és biciklire pattant, példáját követte két sofőrünk is (veterán bringások, akik idén a két pedált felváltották háromra).

Miután mindenki elfoglalta eredeti beosztását, ereszkedni kezdtünk. A szerpentin kanyarjai különleges élményt nyújtottak. Villámgyorsan (természetesen biztonságos keretek között) gurultunk, és a völgyben már meg is pillantottuk a várat. A hatalmas és gyönyörű erődítményt holnap alaposabban is megtekintjük, de már kintről is bizsergető látvány.

Hogy egy biciklis hasonlattal éljek, a nap végén nem ment minden gördülékenyen, de ahogy az szokásunk, nem sokat bajlódtunk az útunkba álló akadályokkal. Hamar kikerültük őket. Az történt ugyanis, hogy a feltérképezés során talált terület most megközelíthetetlennek bizonyult, de rövid keresgélés után, találtunk egy  helyet, ahol felhúzhatjuk sátrainkat. Igazi vadkempingezés lesz ma. Már amennyire azt Móóónika, a zuhanyzófülke meg a felszerelt konyha engedi. Mit számít ez? Itt alhatunk a csodálatos műemlék lábánál, majd ő és a pócsi Mária vigyáznak ránk, DE nem csak, hiszen vacsora készítés közben, a rendőrök is meglátogattak. Nagyon tetszett nekik a történetünk, ezért felajánlották, hogy óránként ellenőrzik biztonságunkat.

U.i.: bizonyára egy házaspár esküvői fotóalbumába is bekerülünk, hiszen tanúi lehettünk amint a vár aljában megörökítették közös életük kezdetét.

Üzenetek:

Misi: Élek. Virulok! Kitekertem a kicsihegyet.

Levi: Lölölölő

Berci: Anyu, apu, jól vagyok, a hangulat megmelegíti az időjárást is.

N. Norbi: Bicatúra szinonimája: Luxuskirándulás.

T. Tamás: Élek. Ma én voltam a vezérbringás. Legyetek rám büszkék. Nem repültem ki a szerpentinen. Legyetek rám kétszeresen is büszkék. Puszi

V. Réka: Szia Tomi és Anyc. Ma a semmi közepén alszunk, de gyönyörű, pont a vár mellett. Jól vagyok.

Balázs: Halleluja, szerencsésen megérkeztem, egész napon át bringázva, a várhoz. Hiányzik az otthoni káposztás laska, de nagyon jó a kaja itt is. Mikor lesz wifi, írok.

B. Timi: A wHOReDÁnak: Zászlót még nem lengettünk, de fogunk. A stickerekkel megtöltjük Európát. Már nagyon hiányoztok. És Hordd a segged előre!

Nóra: Letekertem az egész napot, de megérte, mert itt nincsenek szúnyogok. Hiányoztok.

Matyi: Hosszú nap volt, de sikeresen beértem. Amikor azt hittem, hogy nem lehet semmi rossz, sikeresen tehénkakába nyúltam. Hiányoztok. Puszi.

Márk: Még mindig élek, és remélem tovább is fogom bírni.

Kata: Én szeretnék üzenni, de nem tudom, hogy mit, tehát inkább nem üzenek.

Eszter: Halihóóó! Minden a legnagyobb rendben. Büszke vagyok magamra a mai nap után. Ne aggódjatok, ha nem írok minden nap, a térerő nem a legjobb. Puszika mindenkinek!

F.Timi: Kedves electricesek! Lehet, hogy ti egy kastély udvarában buliztok, de mi egy csodálatos szlovák vár aljában főzünk, sátorozunk. Nyenyenye. Jól vagyok, már kezdem megszokni a dombokat. Kicsit hiányzik mindenki, dehát a bicatúra az bicatúra, nem biztos, hogy hazajövök.

Orsi: Mami, én sem tervezek hazamenni! DE azért a halsalátáról ne feledkezz meg! Ölelek mindenkit!