2016. július 9., szombat

1.Nap

Kora reggel indult ma a nap. Már hétkor narancssárga-sárgás emberek nyüzsögtek a suli udvarán. Bepakoltuk a friss rántotthúst, hideg vizeket, az utolsó csomagokat, majd a búcsúzás előtt szponzorainknak jelképesen hálát mondtunk, hogy idén is útnak indulhatunk. Nem csak nekik, hanem minden kedves támogatónknak köszönjük szépen, hogy bíznak bennünk,  lelkesítenek és mellettünk állnak kalandunkban. Köszönjük a kedves szülőknek is, hogy kitartóan szurkolnak nekünk. Talán egyszer rendezünk majd egy szülős bicatúrát is.





Miután a családi képek is elkészültek, felsorakozva, rendőri kísérettel hagytuk el a központot és Kisbács irányába vezetett utunk. Három csapatban haladtunk, hogy biztos mindenki a saját tempójában élvezze a túrát. A mai kitűzött táv: 104 kilométer. Céla szilágyballai iskola udvara.
Nem lehet úgy elhagyni országunkat, hogy egy-két szerpentinnel ne küzdjünk meg, így 40 kilométer után máris Kolozs és Szilágy megye határán egy emelkedőn edzettünk a nagyobb kihívásra: a Meszes várt ránk. De üres hassal nem lehet biciklizni és mivel megígértük, hogy nem visszük haza a sok finomságot, ezért még előtte félrehúztunk és kipakoltuk a mennyei vinettát, lesütött húst, friss zöldséget és mindent elpusztítottunk.





Ki gyorsabban, ki tájat bámuló tempóban, ki autóban megpihenve, jóllakva vágott neki a 7-8 kilométeres dombocskának. “Szlovákiában nagyobb hegyek lesznek”, bíztattuk magunkat és máris a tetőn voltunk. Igaz, többen is megpihentek, de a túra erről is szól: megérezni, hol a határ. Egy hosszabb szusszanó után ereszkedni kezdtünk, ügyelve, hogy a féktávolság megfelelő legyen. Minden rendben zajlott le, az előrehaladásunkat a szilágy megyei rendőrség is segítette. Végigvezettek Zilahon is, és így már csak néhány kilométer választott el a mai szálláshelyünktől. Lelkiismeretesen részt vettek a túrában, vigyáztak ránk, elfáradt társainknak felajánlottak egy fuvart, megmentve őket a trailer „kellemetlenségeitől” (pedig az újdonsült túrások is tudják, hogy valójában ez mennyire szórakoztató! Tééényleg!!!)






Szilágyballa határában Máté Tibor úr, a túra egyik lelkes támogatója várt ránk, és elkalauzolta csapatunkat a helyi iskola udvarára, ahol, még a kiadós nyári zápor előtt sátrat vertünk, illetve berendeztük a mobilkonyhánkat. Annak ellenére, hogy ma mindenki magát és a csapatot meg nem hazudtoló módon bringázott, nekiláttunk előkészíteni a vacsorát. Megpucoltunk 150 krumplit (megszámoltuk!), a salátát befűszereztük, és megsütöttük a kolbászt. Jogobella (a disznó) különösen ízletes volt, igazi mártírhalált halt. Eközben a nap is kisütött, ezt kihasználva fociztunk és röplabdáztunk is (mert ugye nem mozogtunk eleget). Paul bácsi a próbatúráinkon is bebizonyította, hogy bármikor beállhatna mesterszakácsnak, a vacsora leírhatatlanul finom lett, volt aki többször repetázott.











Mostanra már a  bicatúrás tusoló modernebb változata is működőképes, egy mobil tusolókabinnal bővült az eddigi készlet, a társaság nagy része sorban áll. Ezt a luxust!
Holnap egy könnyebb nap vár ránk,  csak 40 kilométert tekerünk Tasnádig, ahol a jól megérdemelt fürdőzéssel zárjuk a napot.
Most elköszönünk, mert hosszú a sor a tusolónál.













Kinga: Emberek. Élek. Stop.
Eszti: Ne aggódj, a vitaminjaimat bevettem.
Gyulai Berci: Rövid nap, sok élettel!
N.Levi: Ízi volt az első nap a bringákon!
K.Misi: A lényeg az, hogy a nap sikeres volt.
E.Ervin: Túléltem az első napot, már csak tizenhárom van hátra.
Zsófi: Mama, ezt csak neked: Jól vagyok! Ágó+Bogi+Zsófi: Gergőnek: „Whos care?”
E.Boti: Még megvagyok! Esett. De elállt. Beázott a sátor.
J.Szili: NE VÁRJATOK HAZA! SOK SZERETETTEL, SZILÁRD!
H.Péter: Minden rendben van, majd ha lesz időm a napokban, hívlak.
Kun Norbert: Felhúztuk a sátrat.
Mátyás: Minden rendben. Már jól vagyok. A sátor még él.
Kami: Jól vagyok, puszi mindenkinek!
E.Dávid: Minden rendben. Nagyon szépen köszönök nektek mindent! Nélkületek sehol sem lehetnék. Nagyon jól érzem magam. Sziasztok!
Tomi(BP): HALIHÓ
Levi(BP): MINDEN OK
Bálint(BP): MINDEN RENDICSEK, NAGYON JÓL ÉREZZÜK MAGUNKAT. 
Robi: Még élek! Jobban bírtam, mint számítottam!
Szabi: Minden rendben, nagyon vagány.
F.Timi: Köszönöm a reggeli kávét. Jól vagyok, úgy tűnik, nem hagytam semmit sem otthon.

























3 megjegyzés:

Bántor írta...

Jó lesz ez! Így tovább, s talán majd a lengyeleknél gondoltok egyet, s a hazaút helyett nekivágtok Magadan-nak.

Néhány évvel ezelőtti komment idézet idézete:
""Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
Szép magyar vitézek, aranyos leventék!""

csemese írta...

Le az összes sisasokkal előttetek! Nagy lelkesedéssel követünk minden bejegyzést. További gödörmentes utat, jó szórakozást!

Névtelen írta...

Kedves bicaturasok! Lassan 10 éve, hogy részt vettem az utolsó bicaturámon. Számomra egy életélmény volt, kivanom, hogy legyen nektek is az! Ma is hihetetlenül jó érzés erre visszagondolni, és újból visszaképzelni a szépséges tájakat ahol elhaladtunk, a nyári szellő simogatását, az emberek jóindulatú vendégszeretetét, a csillagos ég alatt töltött éjszakákat, a fürdéseket a hegyi patakokban és az örömmel teli perceket ami az egész csapatot áthatotta. Először is graulálok nektek, hogy ebbe is belevágtatok, sokan nem is tudjatok de eletetek egyik legnagyobb kalandjara indultatok el. Legyen minden hátramaradt kilometer egy élmény és töltsetek minél több időd nyeregben. Sok szerencset es kitartast a hosszu utra. Udvozlettel egy regi bicatúrás ;):D