1.Nap

Kora reggel indult ma a nap. Már hétkor narancssárga-sárgás emberek nyüzsögtek a suli udvarán. Bepakoltuk a friss rántotthúst, hideg vizeket, az utolsó csomagokat, majd a búcsúzás előtt szponzorainknak jelképesen hálát mondtunk, hogy idén is útnak indulhatunk. Nem csak nekik, hanem minden kedves támogatónknak köszönjük szépen, hogy bíznak bennünk,  lelkesítenek és mellettünk állnak kalandunkban. Köszönjük a kedves szülőknek is, hogy kitartóan szurkolnak nekünk. Talán egyszer rendezünk majd egy szülős bicatúrát is.

Miután a családi képek is elkészültek, felsorakozva, rendőri kísérettel hagytuk el a központot és Kisbács irányába vezetett utunk. Három csapatban haladtunk, hogy biztos mindenki a saját tempójában élvezze a túrát. A mai kitűzött táv: 104 kilométer. Cél:  a szilágyballai iskola udvara.

Nem lehet úgy elhagyni országunkat, hogy egy-két szerpentinnel ne küzdjünk meg, így 40 kilométer után máris Kolozs és Szilágy megye határán egy emelkedőn edzettünk a nagyobb kihívásra: a Meszes várt ránk. De üres hassal nem lehet biciklizni és mivel megígértük, hogy nem visszük haza a sok finomságot, ezért még előtte félrehúztunk és kipakoltuk a mennyei vinettát, lesütött húst, friss zöldséget és mindent elpusztítottunk.

Ki gyorsabban, ki tájat bámuló tempóban, ki autóban megpihenve, jóllakva vágott neki a 7-8 kilométeres dombocskának. “Szlovákiában nagyobb hegyek lesznek”, bíztattuk magunkat és máris a tetőn voltunk. Igaz, többen is megpihentek, de a túra erről is szól: megérezni, hol a határ. Egy hosszabb szusszanó után ereszkedni kezdtünk, ügyelve, hogy a féktávolság megfelelő legyen. Minden rendben zajlott le, az előrehaladásunkat a szilágy megyei rendőrség is segítette. Végigvezettek Zilahon is, és így már csak néhány kilométer választott el a mai szálláshelyünktől. Lelkiismeretesen részt vettek a túrában, vigyáztak ránk, elfáradt társainknak felajánlottak egy fuvart, megmentve őket a trailer „kellemetlenségeitől” (pedig az újdonsült túrások is tudják, hogy valójában ez mennyire szórakoztató! Tééényleg!!!)

Szilágyballa határában Máté Tibor úr, a túra egyik lelkes támogatója várt ránk, és elkalauzolta csapatunkat a helyi iskola udvarára, ahol, még a kiadós nyári zápor előtt sátrat vertünk, illetve berendeztük a mobilkonyhánkat. Annak ellenére, hogy ma mindenki magát és a csapatot meg nem hazudtoló módon bringázott, nekiláttunk előkészíteni a vacsorát. Megpucoltunk 150 krumplit (megszámoltuk!), a salátát befűszereztük, és megsütöttük a kolbászt. Jogobella (a disznó) különösen ízletes volt, igazi mártírhalált halt. Eközben a nap is kisütött, ezt kihasználva fociztunk és röplabdáztunk is (mert ugye nem mozogtunk eleget). Paul bácsi a próbatúráinkon is bebizonyította, hogy bármikor beállhatna mesterszakácsnak, a vacsora leírhatatlanul finom lett, volt aki többször repetázott.

Mostanra már a  bicatúrás tusoló modernebb változata is működőképes, egy mobil tusolókabinnal bővült az eddigi készlet, a társaság nagy része sorban áll. Ezt a luxust!

Holnap egy könnyebb nap vár ránk,  csak 40 kilométert tekerünk Tasnádig, ahol a jól megérdemelt fürdőzéssel zárjuk a napot.

Most elköszönünk, mert hosszú a sor a tusolónál.

Kinga: Emberek. Élek. Stop.

Eszti: Ne aggódj, a vitaminjaimat bevettem.

Gyulai Berci: Rövid nap, sok élettel!

N.Levi: Ízi volt az első nap a bringákon!

K.Misi: A lényeg az, hogy a nap sikeres volt.

E.Ervin: Túléltem az első napot, már csak tizenhárom van hátra.

Zsófi: Mama, ezt csak neked: Jól vagyok! Ágó+Bogi+Zsófi: Gergőnek: „Whos care?”

E.Boti: Még megvagyok! Esett. De elállt. Beázott a sátor.

J.Szili: NE VÁRJATOK HAZA! SOK SZERETETTEL, SZILÁRD!

H.Péter: Minden rendben van, majd ha lesz időm a napokban, hívlak.

Kun Norbert: Felhúztuk a sátrat.

Mátyás: Minden rendben. Már jól vagyok. A sátor még él.

Kami: Jól vagyok, puszi mindenkinek!

E.Dávid: Minden rendben. Nagyon szépen köszönök nektek mindent! Nélkületek sehol sem lehetnék. Nagyon jól érzem magam. Sziasztok!

Tomi(BP): HALIHÓ

Levi(BP): MINDEN OK

Bálint(BP): MINDEN RENDICSEK, NAGYON JÓL ÉREZZÜK MAGUNKAT. 
Robi: Még élek! Jobban bírtam, mint számítottam!

Szabi: Minden rendben, nagyon vagány.

F.Timi: Köszönöm a reggeli kávét. Jól vagyok, úgy tűnik, nem hagytam semmit sem otthon.