Gün 13.

Na így már lehet blogot írni! Hullámok zaja és a Márvány-tenger végtelene fekszik a szemünk előtt. Kidőltünk a napozóágyakra és hallgatjuk a tenger búgását. Lassan kezd sötétedni és úgy tűnik a blogíró a naplementét is elkapja még e sorok írása közben. Ma egy ilyen nap volt, egész délután fürödtünk, napoztunk és megérdemelten pihentünk sok száz kilométer letekerése után.

Délelőtt viszont bementünk Rodostó központjába is, újra a polgármesteri hivatal meghívására. Köszöntött minket a Rákóczi emlékházban az alpolgármester úr és a Török Magyar Kulturális és Baráti Társaság alelnöke. Ali barátunk, a Rákóczi Múzeum őre pedig fordított. Ezek után meghívtak ebédre is, majd megnéztük a múzeumot. Ali, aki mellesleg török, de tökéletesen beszél magyarul, elmesélte nekünk II. Rákóczi Ferenc történetét úgy, ahogy azt a történelem tanárok is megirigyelhetnék. Azok közül a házak közül, amelyeket a szultán a bujdosóknak vásárolt, mára  egyetlen egy maradt épen: ez szolgált Rákócziék ebédlőéjül és ebben van berendezve a múzeum is. A többi ház sajnos összeomlott, mert a magyar állam csak ezt az egyet vásárolta meg.

A múzeumlátogatás után sor került a túra névadójának koszorúzására. Említettük valamikor régen, hetekkel ezelőtt, hogy idén nem csak pusztuló kövek nyomdokában járunk, hanem egy olyan embert szeretnénk felfedezni, akit a magyar közvélemény elfelejtett, de török viszonylatban rendkívül fontos személyiség. Székely Ábrahám, azaz Ibrahim Mütefferika, a török nyomda megalapítója és a szultán diplomatája a következő sorokat írta magáról: „Én, igénytelen szegény szolga, Magyarországon, Kolozsvár városában születtem.” Nagy megtiszteltetés ez számunkra, ráadásul több, mint valószínű, hogy iskolánk diákja is volt. Szóval török-magyar ősünk megérdemli a sok koszorút és nemzeti színű szalagot, amelyet elhelyeztünk szobránál. Iskolánkon kívül 35 olyan unitárius egyházközség és esperesi hivatal szalagját helyeztük el a szobor talapzatán, amelyek támogatták túránkat.

A koszorúzás után kávéztunk egyet a tengerparton, majd meglátogattuk Rákóczi szobrát, amelyet a törökök állítottak a fejedelem tiszteletére. A legtöbb török városban a nyilvános közterekre Atatürköt állítják ki, Rodostóban viszont a legszebb park közepén áll a nagy szabadságharcos kétméteres szobra. Pár méterrel odébb pedig a Mikes szoborcsoport, amely az írón kívül tartalmazza soha meg nem talált szerelmét, Zsuzsit, illetve leveleinek fiktív címzettjét, P.E. grőfnőt.  

Mire rodostói látogatásunk lejárt, már majdnem délután volt, úgy hogy siettünk vissza fürödni. Azóta viszont az első bekezdésben felsorolt állapotok uralkodnak. Mindenki élvezi a tengert és egyesek készülnek az éjjeli fürdésre. Éppen vacsorázunk, illetve ünnepeljük a túra utolsó szülinaposát: Szabi hivatalosan ma este ihatja meg élete első pohár borát. Köztünk vált nagykorúvá, ajándékoztunk neki egy biciklis felsőt, egy tortát és egy Tigris nevű török bort. Szabi szíve-lelke a túrának, ahol tennivaló van, ott biztosan megtalálhatjuk. Még sok-sok bicatúrát kívánunk neki!

Holnap már isztambuli, egyben utolsó törökországi napunk következik. Üzeneteket most gyűjtjük és a képekkel együtt ma este felkerülnek. Élvezzék a beszámolót és a hangulatunkat. J

T. Dávid: Kinek van eladó vitorlás hajója?

Lilla: Ne haragudjatok, hogy ma nem beszéltünk, lent voltam a parton. Holnap hívlak.

Cs. Robi: Nagyon jó volt a mai nap. Csodálatos a Márvány-tenger és holnap Isztambul jövünk!!

Foga: Élménydús volt a mai nap. Nagyon élveztem a tengerben való fürdést és a sok jó képet, amit készítettük. Imádom a törököket! Alig várom, hogy lássalak benneteket.

Feri: Jó volt a mai relax nap. Főleg, ha valakinek a szülinapjával végződik.

B. Ferike: Minden okés.

Zsófi: Egy hatalmasat fürödtem.

Farkas: Nagyon-nagyon hiányoztok! Törökország csodálatos!! Beszéltem egy török rendőrrel is. Megtanultam félig törökül. A helyi lányok szépek. Fürödtem a Márvány-tengerben. Változatos ételeket ettem.

Szabi: Köszönöm mindenkinek a jókivánságokat! Üdvözlök mindenkit és puszilom Tamarát!

B. Timi: Szeretlek és hiányoztok már. Jó utat holnap és találkozunk csütörtökön. Kristóf neked pedig jó szórakozást!

Attila: Örömmel tölt el, hogy befejezhettem a bringázást, jöhet a megérdemelt pihenés, na meg persze Isztambul.

Kevin: Puszilok mindenkit! Dolgom van (én lettem a blognak a képszerkesztője :P), jó éjt!

Kázmér: Jól vagyok, minden rendben.

F. Timi: Köszönöm az üzenetet. Nem írok túl gyakran, mert költséges lesz. Nagyon jól vagyok, jó volt ma fürödni. Puszilok mindenkit, remélem készül a szoba.

Enikő: Édes néném! Mióta Rodostóba érkeztünk, olyan úri dolgunk van, hogy nem is érezzük, hogy bringás szegénylegények/szegényleányok vagyunk! De ha hiszi, ha nem – úgy szeretem Rodostót, hogy el nem felejthetem otthont. Na de a tréfát félretéve, a fejedelem jól van, a köszvény most nem gyötri oly nagyon, és az ablaka a tengerre néz, amitől erőst jókedve tud lenni.

Gergő: Eldöntöttem, hogy mecsetet építtetek Kolozsvárra. Esetleg az ortodox templom helyébe…u.i.: legalább hét minaretes kell legyen.

Seres: Minden rendben, jól vagyok.

J. Orsi: Szeretlek benneteket! Köszönöm, hogy sokat gondoltok rám, én is rátok J. Jó volt a tenger morajára ébredni, igaz F. Timi költött, mert B. Timit csak kettőnknek sikerül felébreszteni. Ma jó volt megmártózni. Vigyázzatok egymásra! U.i.: Mama, várhatsz valami finomsággal, ne legyen túl édes, mert rengeteg török édességet ettem. Ölelés és szeretet!