8. Nap

Úgy látszik, kiértünk a pócsi Mária hatásköréből, hisz a mai nap elég nehézkesen indult és zajlott, de annál szebben és boldogabban ért véget. Már az éjjeli órákban eleredt az az aprószemű, bicajosokat bosszantó eső, és sehogysem akart elállni. Reméltük, hogy a kiadós svédasztalos reggeli és a forró tea elfelejteti velünk a kellemetlen szitálást, de nem vált be. A XI. Bicatúra azonban nem ijed meg ilyen (l)égbőlkapott akadálytól. Megmakocsoltuk magunkat, a hidegben és esőben megnéztük a hatalmas várkomplexumot.

Ámulva járkáltunk a többezer éves köveken, leintegettünk a sátrainknak, kimásztunk a toronyba, majd egy napernyő alatt mindenki rátalált a „free wifi-re”. Így a mai tekerés előtt még küldhettünk egy-egy üzenetet az izguló otthoniaknak és belikeolhattuk Zsolt legutolsó posztjait. Majd visszatértünk a rögtönzött campingünkhöz. Összepakoltuk sátrainkat és a konyhát majd felkerekedtünk. Nagy bátorság volt nekivágni a mának a hideg esőben. Szerencsénkre a mai kitűzött táv mindössze 40 km volt, egészen Ménhárdig. 

Az első és az egyetlen nagyobb megállónk Lőcsén volt. Itt Paul a parkolóban előkapta a felszerelést és forró teát főzött átázott-fázott csapatunknak. Ehhez járt még nápolyi és sós ropi is. Az eredetileg eltervezett városnézés nem igazán sikerült, hiszen, amikor beállhattunk egy eresz alá, és kiosztották a forró teát már semmi mást nem kívántunk. Persze a termálfürdőn kívűl! Csak az volt a szemünk előtt, mikor a kellemetlen aprószeműben elindultunk, és tudtuk, a neheze csak most jön. Emelkedők valamint a táv megmaradt fele. A csapatunk vakmerően de biztonságban állta a sarat.

Mindeközben, hogy senki se unatkozzon, kiderült, hogy a szállásunkal több gond is van. Zsolt exspresz előreszaladt, intézkedni. A sátrak már nem igazán bizolnyultak védelmezőnek, többük is bázott, illetve a levegő is nagyon lehült. A campinget, ahova mennünk kellett volna Zsolték zárva találták. Ekkor felverve a teljes városkát sikeresen meleg otthonra és biztonságos fedélre leltek a bringások illetve a szervezők számára. Szóval végül ez is megoldódott, kaptunk egy teljes villát illetve kisebb hotel szobákat a fürdő mellett.

Mikor a bicajosok beértek Vrbovra azaz Ménhárdra, már gőzölgött is az asztalon a meleg húsleves, és második fogásnak a gulyás. Nem tagadjuk, nagyon jól esett, főként a hideg kaland után, de az igazat megvallva a Paul főztjét jobban szeretjük!

Jóllakottan, felmelegedve már csak egy dolgunk volt mára: Fürdeni! Ménhárd a termálfürdőjéről híres település, és a vadonat új strandja kényeztette elfáradt izmainkat. El is lazultunk a melegvízben, és nagyon jól esett a mai nap nehézségei után. Ezt követően megvacsoráztunk, berendezkedtünk, és hamar álomba is merültünk. Reméljük, hogy holnap kíméletesebb lesz velünk az időjárás, és bringákon folytathatjuk az utunkat, Nedec vára felé, átlépve ezzel egy újabb országhatárt.