4. Nap

Ég a nap melegtől a kopár szík sarja, tikkadt biciklisek tekernek át rajta. Máriapócs, Nyíregyháza és Tokaj. A szép Magyar Alföld megizzasztotta csapatunkat. De ismét beigazolódott, hogy a Bicatúra megállíthatatlan; nem foghat ki rajtunk sem a 35 fokos meleg (árnyékban) sem a 70 km, sem a hezitáló magyar rendőrök, sem a sorompó, sem a semmibe vesző bicikliút. Foghatjuk ezt a véletlenre vagy a pócsi csodákra, egy a lényeg: a mai kiadós nap után épen és egészségesen megérkeztünk Tokajra. De lássuk honnan is indultunk:

A bőséges reggeli után még élveztük Máriapócs vendégszeretetét, meglátogattuk a város büszkeségét és különlegességét, a görög katolikus templomot, a nemzeti zarándokhelyet, ahol még II. János Pál Pápa is misézett. Ennek a tiszteletére a város emelt egy emlékművet, ahol készítettünk egy csoportképet, majd egy exkluzív hidegzuhany után kigurultunk a városkából és utunk Nyíregyházán át vezetett. Egy nagyvárost átszelni mindig komoly logisztikai szervezést igényel, a sofőrök és a bicikisek részéről fokozott figyelmet, illetve jobb esetben rendőri segítséget. Romániában nagyon pozítiv élményünk volt, mikor a hatóságok beavatkozását kértük, itt adódtak kisebb komplikációk, ám mint ahogy már említettük, mi megállíthatatlanok vagyunk. A magyar rendőrség kissé nehezen vette fel a túra ritmusát, de  végül minden szerencsésen megoldódott, nagyon segítőkészek és profik. Utólag is köszönjük a magyar rendőröknek, hogy végül mégis a segítségünkre siettek.

Így gond nélkül átkerekeztünk Nyíregyházán és már egyenesben is voltunk Tokaj fele. Wilson, a harmadik csoport vezető sofőre szuvenírként magával akarta vinni a nyírszőlősi fürge vasúti sorompót, amit sikerült is az utánfutóval leakasztani, azonban kénytelenek voltunk az út szélén hagyni. Ez ismét néhány szervezkedési bonyodalommal járt, de ezt már észre sem vettük, olyan gyorsan megoldódott (Zsolt visszament a MÁVhoz és barátilag lerendezte a dolgot), és mi szélsebesen közeledtünk Tokajhoz, Egy ideig újra szervezkedve, két csapatban, majd újra a megszokott felállásban. A nap már enyhébb volt, és még árnyékos szakaszoson is tekerhettünk, bár itt már találkoztunk néhány enyhe emelkedővel, de végsősoron élvezetes volt betekerni a campingbe, ahol a Tisza partján ismét lehűsülhettünk, vacsorát főzhettünk, majd végre megpihenhettünk. Holnap ismét elhagyunk egy országot, legközelebb Kassán szállunk meg, szóval erre kell készíteni izmainkat és szellemi energiánkat.

Üzenetek

Ervin: Jól vagyok. (Köh-köh). Próbáljátok megoldani a roamingot

T. Tamás: Túl lelkesen vágtam a kiflit, azon kívűl minden ok. Nagyon meleg volt.

Balázs: Bár ezer hangya van a hátamon, úgy érzem, egy kis pihenés után, újra úton leszek. Sajnos a roaming nem megy.

N. Norbi: Sziasztok. Minden nagyon csodás. Motiváció a maxon. Üdv.

T. Csaba: Üzenem jól vagyok!

Wilson: Sorompó :p

Mátyás: Amikor van wifi tudok veletek beszélni. Amúgy jól vagyok.

Tulit: Kezdek átmenni négerbe, és még nem égtem le.

G. Levi: Megcsípett egy méh, meghalt.