11. nap

Indulásra készen, Herkulesfürdőn.


Útközben megálltunk egy kis száraz fáért


Sarmisegetuzán , a Forumban.


Készülünk Feri "előadására" :).


Feri show, live from Algyógy :)

Kedves otthoniak!

11. nap, mindenkin látszanak a fáradtság jelei, de még bírjuk. Tegnap elhagytuk a Dunát, mától már egyre inkább közeledünk Kolozsvár fele.

Ma reggel Herkulesfördőn mindenki későn kelt fel. Akinek kedve volt rá, és a Pusztuló kövek nyomdokában mottóját ismét alkalmazni akarta, az elment megtekinteni a lepusztult fürdőparadicsomot, amely egykori gyönyörű épületeivel most világháborús hangulatot sugallt.

Rövid megbeszélés és pakolás után aztán elindultunk Karánsebes fele. A tervek alapján egy 14 fős csoport vonattal utazott, a többiek pedig, Ferinek köszönhetően (ismét szétszedte és összerakta a csodajárgányt) autókkal utaztak tovább. A trailer igencsak impozáns képet mutatott 27 rápakolt biciklivel.

Karánsebesen ismét elváltunk, Robi, Szilárd, Boti, Levi, Zoli és Dezső stoppal utazott Sarmisegetuzáig, a többiek pedig autóval... (ezt is muszáj volt kipróbálni!)

A stopposoknak izgalmas volt az útjuk, ugyanis négyen háromszor kellett stoppoljanak :).

Sarmizegetuzán megnéztük a romokban heverő római várost. Megtekintettük az amfiteátrumot, melyben egykoron a gladiátorok szórakoztatták a népet... Ezután felmentünk a Forumhoz, ahol egy kincstárat is megtekinthettünk (sajnos aranyat és ezüstöt már nem találtunk :).

Mindezek után ismét autóba ültünk (már aki, mert egyesek tovább stoppoltunk :), és folytattuk utunkat Hátszeg fele, ahonnan néhányan (12-en) biciklivel mentek tovább. Elvégre ez egy biciklitúra!!! Közben azok, akik autóban maradtak, az algyógyi táborhelyhez siettek, hogy felhúzzák a sátrakat és gyújtsanak tüzet. Igazi csapatmunka volt, annak ellenére, hogy esős hangulat és sötétség uralkodott. A történethez hozzátartozik még az is, hogy az első táborhelyről elvonult a csapatunk, ugyanis a helyi őslakos táborozók túl illuminált állapotban voltak és nem tűnt bíztatónak a velük való szomszédság.

Közben a bringázókat is elkapta egy „hűsítő” nyári zápor (kb. 500 méter távon), az őket kísérő autó pedig üzemanyag nélkül maradt, ezért Zsolt biciklire pattant és elindult egy benzinkutat keresni. Nemsokára a főútról letérve egy elrejtett helyen kék, sárga és narancs színben pompázó „óriásPére” talált (Petrom) :). Itt megittunk egy jóóóó forró csokit, nagyon jól esett, ha azt nézzük, hogy bőrig áztunk :).

A táborból Feri elindult a mikróbusszal a bringázó csapat fele, végül a benzinkútnál találkoztak és innen szállította el őket a táborhelyre.

A táborhelyen a tűz már vidáman égett, így mikor a bringázók megérkeztek várta őket a tűz melege. Az emberek első dolga az volt, hogy üljenek be a tűz mellé. A hozzávalók is megjöttek, így a vacsora mellé teát is főztünk.

Már annyira fáradtak vagyunk (valamire kell hivatkozni :), ezért senki sem üzen... Talán holnap fürdünk...jóéjt!