10. nap

Készül a rántott csirkeszárny


Bicajozunk a Duna mentén


Tudunk jelezni ... jéééé


Ennyire kifáradtunk...


Hűsülünk a főúton...

Kedves otthoniak!

Annak ellenére, hogy az éjjel későig kajáltunk, ma reggel 7 órakor volt az ébresztő. Kezdetét vette a 10. nap.

A reggeli és a csomagolás után elindultunk, hogy délutánra elérjünk Herkulesfürdőre. A mai nap elég nehéz volt, mert nem csak a 80 km-rel kellett megküzdjünk hanem az óriási hőséggel is (41 fok a Duna mentén). A tegnapi útvonalon haladtunk végig, vagyis a Kazán szoroson át bementünk Orsovára. Most volt időnk megtekinteni a tájat részletesebben, mert a bringákon lassabban haladtunk, mint tegnap kocsival...

A mai ebédszünet a legextrémebbnek bizonyult. A Kazán szoros tetején sikerült ráakadnunk az egyetlen árnyékos kanyarra. A menű szerény volt ismét (igaz egy teljes falusi üzletet kifosztottunk miatta), és miután bekebeleztük a sajtos-szalámis-uborkás –csirkeszárnyas-üdítős falatokat egyszerűen lefeküdtünk az országút szélére és egy igazit szunyokáltunk. Fóris még horkolt is, amit sikerült kamerára is rögzítenünk a bizonyíték kedvéért. A mellettünk elhaladó járműveknek minden bizonnyal megrázó látványt nyújthatott 31 teljesen érdektelen sárgamellényes, amely a földön fekve masszázs-szesszióban részesülhetett Dezsőke és Szatmári jóvoltából, szundikált egymáshoz bújva, mint hontalan vándorok, akik hazát keresnek. Végül mindezek ellenére fel kellett tápászkodni, és a hőség ellenére eljutottunk Orsovára, ahol meglepetés várt minket, mindenki megevett egy jóóóó nagy fagylaltot...(mmmm.....milyen jó volt...).

Miután erőre kaptunk (ismét...) és egy jó nagyot pihentünk, már csak pár kilóméter választott el Herkulesfürdőtől... A lányok, jobban mondva Anita és Katinka a traileren ültek és útközben mindenkit lelocsoltak egy jó kanna vízzel (nesze neked, hőség). A forgalomban levő kocsik ezt tapssal és sok mosollyal díjazták.

Herkulesfürdőről írunk most. A mai táborozóhely nem sátrakból áll, hanem faházakból, ugyanis úgy döntöttünk, hogy faházakat bérelünk és kényelmesen töltjük el az éjszakát. Este, fürdés és rendezés után nagyrészt mindenki miccsel táplálkozott és egy jó hűsítővel. Szabadprogram van így a csapat szétvált, egyesek elmentek gyönyörködni a város pompájában, mások megnézték mit kínálnak az árusítók (hátha akad valami, ami nincsen meg Kolozsváron) és voltak, akik elmentek strandolni (már ahol lehetett, mert nagyrészt minden korán zár be).

Ma este szórakozunk, holnap nincsen koránkelés, délután indulunk kocsikkal Algyógyra (amennyiben Feri megjavítja az autóját, de mi nagyon bízunk benne, Feri már nem egyszer bizonyította hogy ért hozzá). Köszönet a Fan Couriernek és Ady kapcsolatainak, mert egy teljes radiátor holnap reggelre meg fog érkezni hozzánk.

Az igazat megvallva, és egymás arcát nézve kicsit megviseltek és fáradtak vagyunk. Jólesne már egy kis otthoni kényeztetés, de mit tegyünk, ha a stílusunk már meghaladta egy katonai kiképző tábor mérgesebb módszereit is...viseljük ami még hátra van: az 5 nap hazautazási fáradalmat, hiszen ma fordult a tengely, elbúcsúztunk a Dunától és visszafele járunk már a térképen.

Csatári Gábor: megvettem a papucsot, de elszállt a sapkám.

Szatmári Sándor: minden „perfekt”, de remélem nem szakadnak el a lábizmaim (csak vicc), még mindig nem ültem autóban.