Egy reggel a táborban - Néra völgye.
A várva várt babfőzelék .
Éjjeli bringázás!!!
A "legjobb" út a tábor fele.
Hallgatván a Kolozsvári Rádió adását a biciklitúráról.
Kedves otthoniak!
Íme már a 6. napnál tartunk, most már nagyon közeledünk a Duna fele. Eddig már mindenki belejött a maga ritmusába, rájött arra hogyan a legjobb neki menni, kivel és mennyire gyorsan.
A tegnapi nap nagyon izgalmas, de egyben hosszú is volt. Reggel fél nyolckor kezdett ébredezni a banda (valószínű a virsli szagára J), mindenki végezte a dolgát (mosakodott, kávézott, evett-ivott és pakolt). Miután sikeresen mindent felpakoltunk az autókra elindultunk Lugoj fele. Majdnem mindenki bringán vágta az utat, csupán azok kivételével akiknek már “nem volt erejük” vagy “fájt a torkuk” ugyanis az utóbbi napokban elég sokat “pancsoltunk” hol itt, hol ott J (de mindenki nyugodjon meg, mert senkinek sincsen semmi komoly baja).
Mikor megérkeztünk Lugojba, kissé hosszas “pihenőt” tartottunk, mivel a mikróbuszunk “szervízeléshez” folyamodott (nincs vész, csak olajcsere meg a szokásos J, aki ért hozzá az tudja). Ez sem volt kárunkra, hisz megtekinthettük Lugoj városát. Kis város, viszont nagyon látványos. Beültünk egy pizzázóba, ahol mindenki elfogyasztott valamit (többnyire pizzát meg üdítőt), ezután pedig visszaindultunk az autókhoz tanácskozni, hiszen a mai nap ismét két csapatra kellett válnunk, mivel olyan helyen kellett bringázni mely nem alkalmas autóknak (mindez csak a biztonságunkért).
14 ember bringázott (Boti1, Boti2, Sanyi, Csaba, CsatGábor, Robi, Szilárd, Péter a Dezsőke, Nono, Péterfi, Réka tanárnő és Zsolt a biztonsági kocsival) több, mint 170 kilómétert, viszont érdekes tájakat, lepusztult településeket és különböző embereket lehetett szemügyre venni. Az útvonal Lugoj-Bocsa-Resita-Oravicabánya és végül a táborozó hely a Néra völgyébe kb. 20 km-re Oravicabányától, Sasca Romana. A fiúk, de közülük az egyetlen lány akinek nagy taps jár, a földrajztanárnő is nagyon jól tekertek egész nap... és egész éjjel...ugyani ez az útvonal magába foglalta az éjjeli bringázást is, ugyani éjjel kettőkor érkeztünk meg a táborhelyre, ahol a már ott lévő fiúk lányok babfőzelékkel vártak...
Mindezek előtt az autós csapat felhúzta a sátrakat és kaját készített azoknak, akik egész nap tekertek.
Holnap már a Néra völgyét látogatjuk meg, megtekintjük az Ördög tavat (Lacul Dracului). Kellemes napot kívánunk mindenkinek.
Üzenet a bringázóktól :
Szatmári Sándor: 170 km után autóba ülni „kényszerítettek” , én jól vagyok, de a biciklim már nem:(
Jakab Attila: a tegnap egészségügyi okok miatt (elaludtam a nyakam) csak kocsikáztam, ne hívjatok mert lemerült a telefonom....
3 megjegyzés:
Orvendek h megerkeztetek a Dunahoz.Gratulalok nektek fiuk lanyok.Zoli jo lenne h bekapcsolnad a telefont h beszeljunk egy keveset.Tovabbra is jo utat mindenkinek!
mindennap olvasom a fejlemenyeket,de valami miatt en nem tudtam idaig irni,mert nem fogadta el a jelszavam a google...na de mar megy...tovabbi csodalatos turazast es kitartast,ami latom hogy megvan hmmmmmmmmm 170 km...
En is naponta keresem az újabb fejleményeket, és gondolatban, lélekben már az indulás óta ott vagyok veletek...Biztos vagyok benne, hogy gyönyörű élményekben van részetek és egy csodálatos csapat vagytok:) Igazad volt Gábor, ezt a láncot nem lett volna szabad megszakítani, de az élet kiszámíthatatlan, s mikor ti indultatok, én bokaficammal feküdtem az ágyon, most pedig már több ezer km távolságra vagyok (s még mindig sántítok:( )... No, további gyönyörű túrát nektek!Erősen összeszövődő barátságokat és felejthetetlen élményeket! S lányok, ha néha nehéz a tekerés gondoljatok arra, hogy ott vagyok a nyomotokban;) A legjobbakat! Tekerj rá!:)
Megjegyzés küldése