12. nap

Megyünk fürdeni!!!! :)


Az egykori római fürdőnél.


Fürdés után jól fog egy tányér leves :)


Itt fürdött "mama şi puiul" :)


Már kezdik írni az emléklapokat...

Kedves otthoniak!

Ez a 12. nap, Algyógyon vagyunk, sokan már azt beszélik, hogy mindjárt hazaérünk, ami végül is igaz, hiszen holnap már Torockón alszunk, és már nem sok választ el az otthoni kényelemtől.

Ma reggel (tíz óra körül), ismét tejbegrízt reggeliztünk. A reggeli után, aki akart felmehetett a fürdőhelyre, ahol mindenki felfrissíthette magát a „nagy melegben” (hát egy kicsit esett az eső, de a víz majdnem meleg volt :).

Még reggeli előtt indult a „Feri show” első felvonása. Feri Zsolt kocsijával 360 fokos köröket húzott a nedves füvön, majd reggeli után, mikor feltöltötte magát energiával, a saját autójával pördült meg... Miután vége lett a shownak, bárki lehetőséget kapott arra, hogy a „főnök” mellett üljön és érezze, milyen gyorsan pörögni egy sportkocsiban... A tulajdonos nem jelent meg, de egy bizalmas embere azért figyelmeztetett, hogy a fő nem hibás miattunk... Tény, hogy ritka élmény volt, nemhiába filmeztük 3 kamerával (az egyik a motorháztetőre volt erősítve)

Egy csapat végül elindult a strand fele, mikor megérkeztek, nagy meglepetésben részesültek... volt egy naaaaagy trambulin (Leila: „majdnem 4 méter”, Arabella: „3,80” :)

Akinek volt mersze, az felment és leugrott ( Jakab, Nono, Leila, Helga, Gergő, Péter, Csilla és a földrajztanárnő is...), aki pedig már „értett hozzá”, az megpróbált különböző ugrásokat bemutatni.

Egyeseket zavarta az eső jelenléte, viszont egy pár ember megtapasztalta milyen napozni a felhők alatt... Nagyon hasznosnak bizonyult a mai fürdőzés, mert azok, akik például nem tudtak fejest ugrani, ezt megtanulták (Sanyi), mások, akik féltek magasról ugrani kemény bíztatás erején végre megtörték a jeget. Volt ám olyan személy is (Boti), aki a túra idején most tanult meg úszni.

Fürdés után néhányan elmentek megnézni a római fürdő romjait. Nagyon érdekes volt, sokan azt mondták róla, hogy talán látványosabb volt mint Sarmisegetuzán az ókori város.

Zsolt a reggel megvásárolt egy csírkét és egy tyúkot („mama şi puiul”), melyet majd együtt úsztattunk a forró levesben (nagyon jó izű volt mindkettő :). A levest a táborban maradottak készítették, miközben a többiek lubickoltak a strandon. Amit a fürdőzők még nem tudnak, hogy a szakácsok és segítők akik a táborban maradtak, annyira megéheztek a nagy munkában, hogy dugiban megsütöttek egy jó adag szalmakrumplit, melyet jóízűen el is fogyasztottak (végül is meg kellett nézni, hogyha a krumpli alkalmas a sütésre :).

Ebéd után mindenki sziesztázott: pihent, fürdött, aludt, Feriék pedig megtekintették a reggeli ralis videókat. Néhányan visszamentek a fürdőhelyre, majd 7 órától vacsorakészítés következett, ismét szalmakrumpli „ipari” mennyiségben...

A szalmakrumpli után késő éjjelig tartó kukoricafőzés kezdődött (csak 6 ember maradt fenn éjjel fél 3-ig). Ezután elnézve a zenei aláfestést (a szomszédságban levő manele, populara stb.) álomba merültunk. Zsolt hajnali fél 3kor kiment Gásiért az állomásra (egy egykori hűséges bicatúrásért), aki egyenesen Budapestről érkezett, hogy még két napig velünk tekerhessen a régi szép idők jegyében. Köszönjük Gási!

A legfontosabb hír a szülőknek és azoknak, akik ránk várnak. A tervet túlteljesítettük, emiatt már vasárnap este otthon leszünk, számításaink szerint este 7re leszünk a suli előtt, ahol lehet nekünk tapsolni és ha nem zavar a szagunk akkor meg is lehet ölelni minket.

Hálásan megköszönjük azoknak a szülőknek, akik valami finomságot fognak magukkal hozni (rántott szelet, fasírt, hidegétel, vinetta és sütiiiii – ezek közül valami) hiszen tíz olyan bringás is van közöttünk, akiknek a Kolozsvárra való beérkezés még nem az otthont jelenti, tehát igazából sem étel sem kényelem nem vár még rájuk.

Mindenkinek jó éjt kívánunk... ugye jó lesz találkozni majd :)?