2011. július 29., péntek

6. nap

Sajtófotó az elveszett Édenről, a reggeli kávéhoz:)

A pontos idő: 00:55. Tény, hogy elkésett a mai bejegyzés, de ha a napunkat vesszük alapul, akkor igencsak hősies tett az, hogy legalább beszámolunk a történtekről. Igen, töredelmesen bevalljuk: MEGÁZTUNK, pontosabban SZÉTÁZTUNK. Ezt még lehetne ugyan fokozni, de a lényeget valószínűleg értik:).

Háááááát, úgy történt, hogy a tegnapi blogfeltevésről ,,hazaérve” (Petrozsény, hajnali 4-kor) egyszer csak elkezdett villámlani. Vártuk, a dörgést, de egyből esni kezdett, alaposan, apró szemekkel. Mivel már kivirradt, és az eső kitartóan apró szemekkel esett, a patakot kezdtük figyelni, tekintettel a gondos blogbejegyzésre, miszerint ha esik a patak kiönt és viszi a dolgokat. Feri és Zsolt utolsó pillanatokban kimentette a két Audit utánfutóstól együtt vissza az útra, aztán fogakat összeszorítva reggelizni kezdtünk.

Aki a sátorból kimerészkedett az beállhatott a borsec-es ernyőink alá, ahol az ember kénye-kedve szerint pátés, avagy csokis kenyeret ehetett, miközben folyamatosan gőzölgött a forró piros tea. Eddig a nap jó része.

Aztán a patak megnőtt... Edzett és szívós természetünkre való tekintettel a dolgokat nem tudta elvinni, ugyanis mindent 1 méterrel feljebb menekítettünk, Botiék ácsoltak egy fedett menedéket, míg a csapat többi része elköltöztette a Kolozsvári Televízió garanciából lejárt hídját, azzal a reménnyel, hogy az immár sokkal robusztosabb pallónkat végszükség esetén használni tudjuk.

Aztán a patak tovább nőtt… Vitte a pallót, vágott egy élesebb kanyart a konyha és a tábortűz irányába, mi pedig nem tehettünk mást, mint kölcsönösen bámultuk egymást, a két partra szakadt társaság: a biciklisek és az autósok. Az integetéseinkből komoly jelrendszert lehetne kidolgozni.

Mielőtt a kétségbeesés úrrá lett volna rajtunk Boti septiben megbontotta a 40 darab Ardealul paszulykonzervet, és fejedelmi esőebédet rittyentett belőle.

Ebéd után gyors statisztikai felmérés következett és kiderült, hogy az utolsó száraz ruhadarab, ami megmaradt az tulajdonképpen rajtunk van….és….az eső még mindig kitartóan és aprószemekkel esik, sőt, most már dörög is. Zsolt és Júlia átvágtattak a csoda Audival Obârşia Lotrului-ra (tudják, ez az a hely, ahol emberek is laknak), azzal a reménnyel, hogy gyors panzió foglalás lesz az ügyből és a csapatot bemenekítjük az éjszakára. A település két panziójában egyetlen szabad ágy sem volt, így hát az egyetlen jobb életérzést visszafele már csak az adhatta, hogy az eső elállt, sőt a nap is kisütött. Este 7-kor ez -képzelhetik- már igencsak sokat segíthetett, és ez nem vicc, hisz igaz, hogy nem melegített, de legalább 15 óra folytonos aprószemű után, elállt az eső! Zsolt ennek annyira megörült, hogy úgy döntött a csónakkal átmerészkedik a másik partra, amelyből végül komoly vadvízi evezés lett, sokak örömére és kétségbeesésére.




Végül annyira belejöttünk, hogy a Feri Audiját visszavittük a partra, átdobtuk a vontató kötelet egy fenyőfára, és összekötöttük a két partot. Sok ügyes kéz segítségével óriási tüzet raktunk, amely ezúttal nem csupán a babérleveles krumplileves elkészítését szolgálta, hanem komoly szárító berendezés lett. Például a Lőrincz István vizes fehér zokniai perceken belül szárazak és szép sárgák lettek, Antika pedig egy villa-szerű rúdon szárította nadrágját, amely akár manöken bábunak is bevált volna.

Gyönyörű napzárásunk volt, amelyre igencsak szükség volt. Megérkezett Bihari Attila barátunk, a Basic cég vezetője, aki idén nem csak hófehér sapkáinkat készítette el, hanem úgy döntött, hogy néhány napot velünk bringázik a legextrémebb szakaszon. Jól esett látni, hogy nem riadt vissza attól a látványtól, ami fogadta, sőt néhány perc alatt igazi táborlakó lett. Hozzánk vezető útja egyrészt a nap meglepetését is szolgálta, hiszen Enikő dokink és kiváló Golf-söfőrünk ezen az éjszaka tölti a 20. életévét. A meglepetés természetesen tortából és egy vöröskeresztes sapkából állt, amelynek igen csak örvendett. Látták volna, hogy szállítjuk át a tortát az improvizált kompunkon.

A patak közben húzódik visszafele, bár ez a blogbejegyzésünk, nem annyira releváns meteorológiai szempontból. A tények a következők: ha újra kiárad már témában vagyunk, és tudjuk a dolgunk. Ma mentünk volna a Gâlcescu glaciális tóhoz vezető gyalogtúránkra, de amint olvashatták tényleg dolgunk volt (Kanizsai úr, íme a variáció, permutáció, kombinatorika).

Terveink szerint, ha holnap jó idő lesz maradunk még egy napig a táborhelyen, és kimegyünk a tóhoz is, de ha az aprószemű ismét visszatalál térni, akkor úgy ahogy vagyunk, indulunk az Urdele hágón át egyenesen a zsilvásári panzióba, ahol a forró zuhany és kényelmes ágy majd mindenért kárpótol.

Üzeneteket ma nem gyűjtöttünk, a papír is ázott, a laptopot meg elő sem tudtuk venni, a fotózkodás is megszenvedte egy picit a mai napot. Ennek ellenére még senki nincs meghűlve, mindannyian jól vagyunk.

Köszönjük a bejegyzéseket, főleg azoknak, akik most kapcsolódtak be, külön köszönet Andrásnak, a Culina Nostra mesterének, aki aprószemű telefonhívásunk alapján jelezte, hogy nem lesz ma bejegyzés. Hála Istennek, csak késett, ami azt is mutatja, hogy azért nem vagyunk épp annyira szétázva és elkenődve, hogy ne tudjunk figyelni az otthoniakra.

Drága Magdi néni nagyon megtisztelő volt számunkra az Ön bejegyzését olvasni, jólesik az, hogy olyanok követik a kalandjainkat, akiket nagyon szeretünk!

A legközelebbi viszontbejegyzésig üdvözlünk mindenkit, és kerüljék az aprószeműt!!!! És figyelem, ha a patak áradni kezd…

14 megjegyzés:

oreg bicajos írta...

Tudjuk hogy minden rendben, de megis nagyon nehez nem aggodni.
Nagyon varjuk holnap a hireket feloletek, ahogy lehet irjatok! S.O.S. BLOGFUGGOK VAGYUNK !

Sz. Gizella írta...

Hello mindnekinek. Nagyon orulok mindegyik kepnek amiket feltesztek a blogra. Nem siekrult par napig internet kozelben lennem es ma olyan kivancsian leptem be a blogra hogy deritsem ki mirol maradtam le. Sandor itt itthon minden rendben. Mama is kicsivel jobban van. Anyu, apu a szomszedbol kovetik a blogot es mindig felhivnak telefonon hogy szoljanak hogy lattak itt meg ott a kepeken. Tovabbi kitartast mindenkinek....es legyetek figyelemesek az uton!!! Gizi

Névtelen írta...

Szombatra a Parang hegysegbe meg elvetve esot jeleztek, Targu Jiu-ra is estere enyhe eso varna ratok. De vasarnap mar jo meleg lessz Targu Jiuban es sutni fog a nap, tehat lehet ruhat szaritani :-). Nem kell felni, egy ki seso senkinek sem art ;-). Kitartast! Daisy

Gyöngyvér írta...

Hát... saját bőrötökön tapasztaltátok, hogy "nincs rossz idő, csak rossz turista". 26 év távlatából emlékszem az "aprószeműre", nem tartozik kedvenc útitársaim közé.
Drága leányunknak boldog születésnapot kívánunk, majd itthon is tartunk egy "utóbulit"

anya írta...

Amig beindult a szamitogep, gondoltam megirom nektek, hogy most mar jol kipihentetek magatokat es tiszta-szaraz ruha is kerult a taskaba. HAAAAT.......
micsoda extrem kirandulas! De, mivel olyan humorosan, erdekesen es optimistan meselitek el a tortenteket, megengedem magamnak, hogy egy kicsit viccelodjem.
Most aztan "...huzzunk bele draga barataim, azt a nemjojat! Tegyuk a dolgunk, masszunk fennebb, ...es akkor azt mondhatjuk, igen megcsinaltuk." (Pinokio)
De ne ugy huzzatok bele mint Gyurcsany, hanem mint a "dakota kozmondasok hazai kepviseloje".
Aztan lesz kek utlevel es mehettek Svajcba bicaturara... a hegyekbol mar jo edzettek vagytok.

Remelem "minden" rendben.
Fo az egeszseg!!!!!!

Eri írta...

Eniko , nagyon boldog szuletesnapot es minden elkepzelheto szepet!Edgar csillagom remelem minden rendbe es kibirtad ugyesen ezt a kis rossz idot ;)Kitartast tovabra is mindenkinek. Udv.

gyszabo írta...

Mintha rizsföldeken táboroznátok olyan ázott minden a környéken.Jó hogy ilyen ügyesen átszerveztétek a tábort,hátha nem lesz szükség egy ujabb ilyen akcióra,habár az előrejelzés még szombat estig esőt mond.Szerető öleléssel szeretnénk mindnyájatoknak egy kis meleget küldeni,addig is vigyázzatok nagyon magatokra és egymásra.Enikőnek boldog szülinapot kivánunk ilyen extrém helyen és helyzetben nem sokan ünneplik a 2o. évet.

gipsz jakab írta...

Tobben vagyunk akik szivesen csatlakoznank hozzatok a legextremebb szakaszon. Johetunk ????

Csabi írta...

Kitartás ámberek! Ami nem öl meg, az ugye erősebbé tesz...Kitartás!Csab

oreg bicajos írta...

Egy picit ezert izgultunk, ami a tegnap tortent, mert barmennyire is jo az elokeszulet mindig ilyenkor derul ki hogy 1-2 lenyeges dolog megis otthon maradt.
Remeljuk matol ujra Ti es nem az eso lesz a foszereplo.
En bevallalnam az Urdele hagot akar esoben is mert mozgas kozben nem fazik az ember, egy esti jo meleg zuhanyert csereben.

bicadrukker írta...

Nagyon örvendek, hogy az időjárás ellenére a hangulatotok még mindig "bringasztikus" :))) Reméljük hogy a jókedvetek az időjárásra is hatni fog. Utólagos boldog szülinapot az ünnepeltnek, egy ilyen szülinapért boldogan lennék ismét 20 éves !!

nyiknyik írta...

Az idei vizes olimpiát a Kárpátok bércein rendezik. Kedvenc csapatunk a csónakos, autós akadályokat remekelve teljesítették, túlélési technikákban pedig legyőzhetetlenek.
A mokány eső nagy ívben kerülje el őket,mosolygó nap süsse a hasukat, hogy mielőbb "felszáradhassanak".

a nagy ur írta...

ez igen igazi holland idojaras.

nilataK írta...

Nektek aztán mindenben volt részetek.:))
Elképesztő milyen ügyesek és találékonyak vagytok! Hát senki sem panaszkodhat, hogy nem volt kalandban részetek.:P