2011. július 30., szombat

7. nap

A mai nap számunkra nem csak attól lesz egy nagyon szép, mert a CFR ismét győzelmet aratott, hanem ennél nagyobb és extrémebb dolgok is történtek velünk.

Kezdjük az elejével. Mindenek előtt reggel el voltunk ájulva, ugyanis a nap kibújni látszott, de ez nem tartott sokáig…az eső elkezdett cseperegni megérkezett s mindennek befellegzett. Így hát úgy döntöttünk, hogy nem mérgesítjük többet egymást, s hagytuk az aprószeműt, hogy tombolja ki magát, s nyakunkba vettük ismét az utat.

Ennek az volt az egyetlen szépséghibája, hogy sajnos, nem tudtunk kiruccanni a Gâlcescu tóhoz, de számba véve azt is, hogy még az a ruhánk sem volt száraz, ami rajtunk volt, az elmasírozás tűnt a legbölcsebb döntésnek. Kicsit nehezen hagytuk magunk mögött a táborhelyünket.

Improvizált kompunkkal valahogy a csomagokat átszállítottuk a túlsó partra miközben egyre vizesebbek lettünk.

Rendre átkerültek a biciklik is, majd mivel több száraz ruhánk nem volt abban reménykedtünk, hogy majd lefele ereszkedve megszárad legalább az, ami rajtunk volt. Kicsit csalódottan, de mégis izgatottan vágtunk neki a Transalpinára vezető útnak.



Egy darabig ereszkedtünk aztán megpihentünk, s nekiláttunk a naaaagy hegyet megmászni.






Hát ez a művelet eltartott egy darabig, de tulajdonképpen nem is volt olyan nagy kihívás. Ugyanis az elfáradtaknak fenntartott helyek a kocsikban üresen díszelegtek a csúcsig.

Bármennyire is hihetetlennek tűnt a látvány nagyon gyorsan haladtunk felfele önmagukat is felülmúlva. Ahogy közeledtünk a 2200 méteres magassághoz a köd kezdte beborítani a tájat, s kicsik elkenődtünk, hogy nem látunk semmit, csak az előttünk lévő villogóját, de a lefele vezető útszakasz mindent kárpótolt. Sanyika optimistán erre csak azt mondta, hogy: Hát, ezek a kondíciók, s kész.


A tetőn megálltunk, kifújtuk magunkat és ERESZKEDTÜNK!!!!! A tető pontosabban 2 160 mştert jelent, az Urdele hágó, pontosabban, itt haladtunk el, ezt hódítottuk meg.

Hihetetlen érzés volt lefele menni. A köd is felszállt, így nem csak a lefele haladás élménye, hanem a látvány is, amely elénk tárult egyedi volt. A biztonság kedvéért többször megálltunk, ellenőrizni, hogy mindenki egyben van-e. Tamás Csabával mindig előrehaladtak és leállították a szembejövő forgalmat, illetve Boti és Feri a fentről lefele ereszkedőket figyelmeztették, hogy óvatosan haladjanak. Így teljes biztonságban haladhattunk. Ismét nagyon fegyelmezettek voltunk s kisebb horzsolásokkal megúsztuk.






Aztán félúton lefele Zsolt meglepett egy négycsillagos szállodai ebéddel. Kimondhatatlanul jól esett a ködös, szeles körülmények után meleg levest enni, illetve a fejedelmi csirkemell szalmakrumplival feltette a pontot az i-re.



Eddig a pontig velünk tartott Bihari Attila barátunk is, aki tegnap érkezett közénk (amint már említettük, ő készítette nekünk a csodás sapkákat, ami nem csak szép, hanem az esős időben igencsak hasznos is volt). Aztán ebéd után visszament a táborhelyünkre, ahol a kocsiját hagyta, s reméljük az óta visszaért Kolozsvárra. Nagyon jól esett, hogy nem csak támogatóként segített nekünk, hanem kíváncsian kíséri a velünk történteket, olyannyira, hogy még bele is kóstolt, ráadásul egyik legnehezebb napunkon.

Mivel a kiadós ebéd után új erőre kaptunk, úgy döntöttünk, hogy megvariáljuk a terveinket, és nem alszunk a tetőn, ahogy eredetileg terveztük (egyrészt a csúnya idő miatt, másrészt pedig, mert már csak a panzió járt az eszünkben), hanem eltekerünk Târgu Jiu-ig. Az út nagyon pihentető volt: egyenes, ereszkedő, enyhén emelkedő. Ideális egy kis esti bringázásra, mivel a hosszú táv miatt kicsit elsötétedtünk.





Már a frissen mosdott csapat nyugalomra tért a hihetetlenül kényelmes (és száraz) ágyaikba. Még televíziót is kaptunk minden szobába, hogy nehogy túlságosan elszakadjunk a civilizációtól. Nagyon jól esik most ez a kényelem, és próbáljuk minden ízig kihasználni.


Reggel nem vár ránk sok munka, mivel a holnapi nap gondjait egyrészt megoldottuk a mai napon, éppen ezért még a reggelit is rendes vasárnapi időben fogyasztjuk, nem túl korán, de azért olyan későn sem (nem maradunk titokzatosak, eláruljuk, hogy 10-kor szándékozunk reggelizni), addig is jó sok időnk akad a fáradt izmainkat pihentetni. Üzeneteket is reggeli közben majd írunk, mert most nagyon lefoglal, hogy kiélvezzük a pihe-puha ágyaink kényelmét.

11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kőszőnjűk a tájékoztatást mert mindenki nagyon izgul értetek. Itt majdnem egész nap esett az eső és reszkető kezekkel nyitogattuk a gépet hogy hirt halljunk Felőletek. Jo hogy elhagytátok az aproszeműt és ma ágyban fogtok aludni.
Utolagosan is de a 2o éves szűlinaposnak sok boldog éveket kivánok. Biztos ilyen kőrűlmények kőzőtt nem fogják tőbbet űnnepelni, de nagymama korában tán ez lesz a legszebb.
További jo kedvet és szép időt. Kis unokáim vigyázzatok egymásra.

Judith írta...

Örülünk hogy megúsztátok ennyivel,Jó kis "timbildig vót" reméljük már másnak is van szárz zoknija, nem csak Istinek:))és a panzióban jol megmelegedtek, kiphenitek magatokat.És imák szállnak, hogy az apószemű ne érjen a nyomotokba...tekerjetek elötte:)Biztosak voltunk benne, hogy a transalpint sikeresen meghóditjátok és nagy nagy LÁJK:)(itt is aprószemű esett, mi is mennénk bélesre sátorral,ha nem irok kimentünk, de azert hazatelefonálgatok hogy a blogotokat felolvassák nekünk.)Vigyázzatok egymásra és szárazabb híreket várunk.Tegnap megnézte a "Hegedüskiálykisasszony" is a blogot:)Pusziiiiiiiii, Anyaka

Névtelen írta...

OCSY firkalta
kemenyek vagytok ,a nehezen tul vagytok haj ra. FERY kemeny a loganos akcio. mond ,h van teli gumim elado :-) MIHAY pofta deasa...
mondjak a felmelegedest az idojosok.

nyiknyik írta...

Elgondolkoztunk azon, hogy mit éreznénk, ha ott volnánk melletetek: tudnánk, hogy fantasztikus sportteljesítmény van mögöttünk; a megelégedettség, az elégtétel kellemes érzése töltene el; tudnánk, hogy szenzációs élményeket éltünk át (és még fogunk átélni) amiket bárkinek elmesélve bámulatba ejthetjük vele, bármilyen nagyzolás nélkül; és a lelkünk mélyén éreznénk, hogy bármilyen elismerés különösen jól esne. Büszkék vagyunk rátok, tiszteljük kitartásotokat,leleményességeteket, hozzáállásotokat a problémákhoz, összetartásotokat.
Köszönjük, hogy folyamatosan tájékoztattok.
Továbbra is vigyázzatok magatokra, vigyázzatok egymásra!

Csabi írta...

Már nagyon várom a beszámolót...itt ma esett, féket javítottam kis kétkerekű gépen, és sikeresen lebontottam az egyik körtefát...:)na csak egy kis szösszenet a jobb kedv érdekében:)))

Névtelen írta...

Hat igen a hegyek mindennap tartogatnak valami meglepetest. Nem hiaba mondjak a hozzaertok, hogy odafent csak latszolag csendes az elet.
Holnap az imamba foglallak benneteket es halat adok az Istennek, hogy ep borrel sikeresen tovabbjutottatok.
Szep almokat kivanok es pihenteto ejszakat a meleg szallason!

Sánta Miriám írta...

A Transzfogaras hódítója üdvözli a Transzalpin hódítóit!!!! Le a kalappal előttetek!

Csabi írta...

Mit is írjak? Ámulok-bámulok, és enyhe mosollyal konstatálom, hogy milyen kemények vagytok!!!Szép volt MINDENKI!!! (És kissé irigy is vagyok, mert minden magashegyi túra előtt valahogy összetörtem magam és csak kísérőként szemlélhettem a többiek hőstetteit...:) )
Szép teljesítmény volt, hajrá, hajrá!!!

oreg bicajos írta...

Egy ilyen nap utan szoktam akademiai angol tudas nelkul is egybol erteni az AC/DC himnuszt:
"Cause I'm T.N.T, I'm Dynamite" !
Az utolso 2 nap egy ultra triatlonnak is beillet volna: elobb "usztatok" egy jo nagyot, utanna jut a bico.
Ma lesz a szaladas ?
Az mar biztos hogy ez is sok mindenben a "leg"-ek turaja lesz.
Nagyon varunk haza hogy elmeseljetek mi volt a leg leg leg !!!

Névtelen írta...

Huhaa! Nem rossz!Nagyon ugyesek vagytok! a Legrosszabb idoben is tudtatok, hogy mit csinaljatok! Gratulalok! Elkepeszto dolog ez! Nagyon buszke vagyok ratok hogy ijen ugyesek vagytok! Sok sok jo kedvet es jo idot, ne ilyen esoset! Tovabbra sok sikert!

nilataK írta...

Elképesztőek a képek amiket kitesztek a blogra. Nagyon profik!
Egy kicsit elmaradtam az olvasással, de most így egyből több bejegyzést is elolvasani és ennyi képet megnézni, hát elképesztő! Gratulálok mindenkinek! Csodálatra méltó kitartásotok és hozzáállásotok!
Puszi mindenkinek és a legnagyobb Csabinak!