12. nap

Tizenkettedik nap...juuuujjjj, ezt nem akarjuk hallani, sőt, még kimondani sem, úgyhogy, most nem arra koncentrálunk, h`nem arra, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk.
Ma reggel kicsit hirtelen kellett felkelnünk, s ritka furcsa ébresztésben volt részünk, mivel megjelent a sátorhelyünk tulajdononsa (emlékeztetem a kedves olvasóinkat, hogy tegnap napvilágnál értünk arra a bizonyos helyre, és semmiféle kerítés vagy tábla nem jelezte, hogy az magánterület lenne), aki reggel korán már el volt ,,ázva” egy kicsit, s rettentően dühös lett ránk. A dühének fő oka az volt, hogy az egyenes területén, amit még kaszálónak sem lehetne használni kárt tehetnénk (egyetlen kárát abban lelte, hogy a szemetet összeszedtük). Na, de mindegy, gyorsan összepakoltunk, s el is mentünk a ,,magánterületről”. Arrébb letelepedtünk s nyugodtan megreggeliztünk egy erdő alatt, majd nekiindultunk nagy lendülettel a túránk leghosszabb napjának. 14o kilóméter állt előttünk. Ennek az az oka, hogy úgy döntöttünk, inkább kihagyjuk a borszéki pihenőt és a hátralevő időt a Maros partján töltjük. Ez kiválóan kedvezett annak a tiz biciklisnek, akik örömére éjjeli bringázásra kerül sor.
A sok emelkedő, ereszkedő egyeseket megviselt s a kocsikba menekültek, volt, akinek a térde mondta fel a szolgálatot, volt akinek a háta fájdult meg rettenetesen, s volt akit a lustasága nem engedett tekerni, de ilyen szerencsére csak egy akadt(hogy senki se legyen dillemmában eme személy kilétével, feltárjuk a titkot Gyula volt azJ).
Minden annyira rendben ment, hogy már azt hittük, hogy mindenki napvilágnál fog megérkezni a mai táborhelyre. S hogy nehogy izgalommentes legyen a mai napunk, ismét megbetegedett az egyik kocsink, ezuttal az Audi szorult gondoskodásra. Gondviselésszerűen pont egy templom mellett álltunk meg pihenni (nemhiába irja a kocsi ablakán, hogy „ászigurát gyé szúsz”), észrevettük, hogy a benzinszűrő megrepedt, ezért azonnal le kellett állitani a motrot. A pihenő amúgy jól jött, és ritka autó lévén, altakrészt természetesen csak Kolozsvárról várhatunk. Volt bicatúrásunk, Magyari Levente már útban van vele, és ahogy kicseréltük a szűrőt, újra rákapcsolhatjuk a komoly terhet. Jelenleg a következő bicatúrás szükségállapot van érvényben:
1. Hét önkéntes a kisbusszal előrementek sátrat verni a Maros partjára.
2. Tiz merész bringás az Opel és a Golf által kisérve nekivágtak a hátralevő éjszakai száz kilométernek ( természetesen, ahogy utolérjük őket a megjavitott Audival, akkor beszállhatnak, de jelenleg úgy néz ki ,hogy nagyon elszántak, sőt, inkább Mihai és Artúr fog leszállni közéjük)
3. Akik itt vagyunk a borszéki tisztáson, várunk türelemmel arra, hogy újra együtt lehessen az egész csapat.
Ez okból kifolyólag a mai nap üzenetei csak holnap lesznek feltéve. Majd a Maros partjáról irunk. Üdv mindenkinek!