2008. szeptember 9., kedd

Utolsó nap


Most már ki kell mondjuk, ha tetszik, ha nem: elérkezett az utolsó nap. Kerülgettük, amennyire csak lehetett, az olyan jellegű felkiáltásokat, hogy „már csak ennyi van hátra”, mert nem vártuk a végét. Persze, mindenki szívesen gondol a forró zuhanyra, terített asztalra, meleg ágyra, messengerre és WOW-ra, tévére, a jövő héten kezdődő iskolára ;), de azért nehéz elszakadni mindattól, ami 2 hétig az életünk volt. De mit tehetünk? Az óra elütötte a búcsút… akárhogy is végződött ez a nap, úgy kezdődött, mint a többi…

Ébredéssel: tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk, mégsem siettük el a lefekvést a tegnap, vállalva azt, hogy egy kicsit kómásan ébredünk másnap hétkor. De a korai ébresztőre valamilyen csodálatos okból kifolyólag mégsem került sor, így mindenki pihente(bbe)n ébredt. Gyors volt a reggelizés, a táborbontás, a pakolás és az első pár kilométer is. A folyó mentén haladtunk megállás nélkül Marosvécsig, ahol megnéztük a Kemény bárók kastélyát, a Kuncz Aladár emlékére emelt asztalt és Wass Albert sírját.

Még néhány kilométer, és meg is érkeztünk Szászrégenbe. Itt a csapat két részre vált: a merészek nekivágtak annak a 1oo kilométernek, ami még hátravolt Kolozsvárig, a többiek pedig a kisbusszal előrementek Mócsig, ahol elő szándékozták készíteni az ebédet a bátran tekerőknek, majd ők is csatlakoztak volna, hogy a hátralevő utat együtt tegyük meg. Sajnos az időjárás egy kicsit megakadályozott minket e terv teljes végrehajtásában: a kaja azért eljutott a biciklisekhez, a többiek meg a kisbusszal előbbre mentek, majd Apahidán egyesült a csapat. Innen már a fenyegető dörgések és a borús ég sem állított meg minket. Eleredt az eső (persze, vizesek lettünk), de az út egyre fogyott… csodálatos módon minden autó üdvözölve dudált, és majdnem minden stoplámpánál kifogtuk a zöldet. Furcsa érzés volt bekanyarodni az iskola udvarára, ahol már vártak a szülők és a barátok. Nagy-nagy tapsot kaptunk mi is, a kisbusz is, a Golf is, és utoljára, de nem utolsósorban az Audi is (ami nem ócska bádogdoboz, na de ez nézőpont kérdése…). Elkészültek az utolsó csoportképek is, mivel Péter is ott volt, mert hát lejárt mára a vizsgáztatás (hej, nem csak a diákélet nehéz…) és erőnket is visszanyertük, hála annak a sok finomságnak, amivel minket megleptek (ezúton is nagyon szépen köszönjük ). Mindenki lelkesen mesélt, a csomagját válogatta és rendezte. Egyesek már elbúcsúztak, mivel Kolozsváron könnyű hazajutni, vagy várt rájuk egy-egy autó… ma legmesszebb székely barátaink utaznak, reméljük, szerencsésen megérkeznek Siménfalvára. A csapat pár tagja ezt az éjszakát a bentlakásban tölti, és holnap indul el hazafelé. Igaz, jó lenne még egy estét (vagy többet) együtt tölteni….
Ha valaki azt hinné, hogy ezzel ennyi volt, akkor ki kell ábrándítsam: a biciklitúrának nincs vége, esetleg csak a kitűzött útvonalat jártuk végig. A csapat újra találkozik szeptember 15-én a tanévmegnyitón (nahát, mindennek van egy jó oldala is…), és gondolatban itt lesznek „a székelyek” is, de ez úton is eszükbe juttatjuk: fiúk, ha Kolozsváron jártok, nézzetek be hozzánk! Mindenesetre jó volt egy csapatnak lenni, együtt tekerni, főzni, tábort verni, hazaüzenni, tábortüzezni, reggeli „gyűlést” tartani… de jó most egy kicsit otthon is lenni… mostanra már mindenki lezuhanyozott, egy jó nagyot evett. De későre jár az idő, már a Hosszú is alszik, a biciklik is megpihentek. Mi is pihenünk egy nagyot, egy hetet iskolakezdésig, egy évet a következő túráig. Mindaz, amiben részünk volt, egy szép emlék, de tudjuk, hogy van folytatás. Állunk elébe!

Köszönjük Támogatóinknak akiket hamarosan felsorolunk!

Köszi mindazoknak, akik olvastak és írtak is nekünk rendszeresen!

Isten veletek, jövőre majd kiderül merre... :)

2 megjegyzés:

irodakukac írta...

Örvendek, hogy mindenki szerencsésen hazaérkezett. Megpróbálom elképzelni a harminc biciklist esőben, nyúzottan...Gondolom azért a csapat nagyrésze élvezte, ha nem is volt éppen kellemes, az adrenalinszint biztos jó magasan állt :)
Örvendek, hogy virtuálisan veletek tarthattam, s most várhatok egy évet, amig ismét hallok rólatok.
Sziasztok!!

Névtelen írta...

ellenorizni kell:)