3. nap: Marosszentimre – Gyulafehérvár – Lancrăm – Szászsebes – Péterfalva – Căpâlna ( 50 km )

120 kilométer és három nap van már hántunk mögött, kezd ismeretlenné válni a táj, egyre szebb és jobb minden, a hangulat pedig nem fantasztikus, hanem ,,bringasztikus”.

Nájlonos sátortábor

Mindenek előtt megvalljuk az igazat: az éjszaka egy kicsit elkapott az eső. Dörgött, villámlott, de kibírtuk. A sátrakra jól ki voltak húzva már mire esett az eső, s ráadásul nájlont is terítettünk mindenikre, így nem áztunk be. A ,,humorunk” pedig annak köszönhető, hogy ahogy megérkeztünk a blogot elkezdtük írni, s a feltöltés időpontjában már elkezdett esni :), az üzeneteket pedig egész este gyűjtöttük. Ezért volt az, hogy egyesek eláztak, mások pedig azt üzenték, hogy szárazok, stb. Nehogy félreértés történjen, mind egy helyen voltunk, csak más időpontokban nyilatkoztunkJ. Még valószínű lesz ilyen, és ez mind a hosszas blogírói folyamatnak tudható be. Viszont azt megígérjük, hogy mindig megmagyarázzuk az ilyen furcsa jelenségeket:D.

Fíííííínnoooom FULGA!!!!

Így készül a blog :)

Bemelegítés

Kutyuliiii

Már majdnem indulásra készen

Marosszentimréről délelőtt indultunk el. Reggelre a nap is kisütött, ami nagyon jól esett. Körbejártuk a templomot, láttuk a csodás freskókat, az omladozó vakolatot, az poros padokat. Megtudtuk, hogy sajnos már 30 nem használják, ugyanis akkor halt meg az utolsó magyar család a faluban. A templomról két csodálatos verset is írtak. Az egyiket megosztanánk Önökkel, főleg amiatt, mert a vers jól rámutat a templom egykori hangulatára. Egyik vers Jékely Zoltán: A marossszentimrei templomban.

Reggeli töreténelem óra

Fejünkre por hull, régi vakolat,
így énekeljük a drága Siont;
egér futkározik a pad alatt,
s odvából egy-egy vén kuvik kiront.
Tízen vagyunk: ez a gyülekezet,
a tizenegyedik maga a pap,
de énekelünk mi százak helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat,
a hiuban a denevér riad,
s egy-egy szuvas gerenda meglazul:
tizenegyedikünk az árva pap,
tizenkettedikünk maga az Úr.
Így énekelünk mi, pár megmaradt,
,,azt bünteti, kit szeret az Úr",
s velünk dalolnak a padló alatt,
kiket kiirtott az idő gazul.

Ezután pedig megejtettük a szokásos megbeszélést és blog olvasást, illetve felolvastuk a kedves Olvasóink üzeneteit. Itt meg szeretnénk köszönni mindenkinek, aki írt nekünk és bíztatott, nagyon sokat jelent számunkra, és irtó jól esik. Egész nap számolgatjuk, hogy hányan írtak, hányan olvastak, és rendkívül tudunk minden bejegyzésnek örülni. Tehát nagyon szépen köszönjük mindenkinekJ. Ezúton szeretnénk válaszolni is néhányuknak. A kolozsvári médiával kapcsolatban, azt szeretnénk elmondani, hogy úgy magyar, mint román sajtónak egyformán küldtük ki a tájékoztatókat. Nem voltunk túlságosan agresszívek, mindenkit csak egyszer kapta meg a nyilatkozatot. Volt akinek érdekesnek tűnt, volt akinek nem. A transindexxel pedig az a helyzet, hogy az elmúlt években partnerünk volt, idén valami történhetett, hogy nem csatlakoztak, viszont úgy az eddigi médiapartnereinket, mint a támogatóinkat ott hagytuk a blogon, mert valamikor segítettek. A Paprika rádió idén hirdette a túránkat, nagyon jó néven vették az értesítést, és riportot is készítettek velünk. Tény, hogy a román sajtónak érdekesebbnek tűnünk, és jobban élvezik a túránkat, de így is jó. Külön köszönet a Faclia-nak és a City News-nak ( itt külön köszönet Almási Elzának), akik nagyon nagy érdeklődéssel követnek és mindketten rendszeresen tudósítanak. S hamár itt tartunk, az Erdély Fm, Kolozsvári Magyar Televízió, Krónika, Kolozsvár Infó, Új Magyar Szó mind együttműködtek, és említésre méltók. Ennyi jutott idénre a médiából, reméljük, majd az összefoglalónkat túra végén még többen fogják közölni:).

A képekkel kapcsolatban elnézést kérünk, hogy az első nap képeit nem lehetett kinagyítani, de kénytelenek voltunk így feltenni a gyenge térerő miatt. Ezután megígérjük, hogy mind mind nagy, és továbbra is mosolygós képeket töltünk fel. Köszönjük mindenkinek még egyszer, akinek a reggeli kávé mellé mi biztosítjuk a jókedvet:).

Az út ma egészen túrás volt. Az első útszakasz kicsit nehezebb volt, a forgalom miatt, de nem tartott sokáig, ráadásul mint nehezebb útkereszteződésnél a gondviselés úgy intézte, hogy akadt egy-két rendőr, aki szívesen segített nekünk átvergődni a forgalmon. Továbbra is rettenetesen forgalmas volt az út, mivel a kerülőút le volt zárva és minden kamion azon az útszakaszon haladt amerre mi mentünk. Mindenki nagyon fegyelmezett volt, s ennek köszönhetően szerencsésen túl estünk ezen is. A másik pozitívuma az volt a forgalomnak, hogy nagyon sokan láttak, és mindenki elismerően nézett ránk, illetve nagyon böngészték az utánfutóinkra írt szövegeketJ…úgyhogy errefele már híresek vagyunk:D..
Aztán rátértünk egy csodálatos részre, amely különösen szép volt, és érdemes volt közben lassabban menni és bámészkodni. Erdők, dombok, a Sebes folyó egy helyen lélegzetelállító. Már beértünk a hegyvidékes részbe, és egyre festőibb a táj, kész öröm itt bringázni, még ha több is az emelkedő.

Mit megnem tesz egy igazi operatőr

Bica-MAN

Kissé nagy a forgalom

Útközben megálltunk Szentpéteren és megtekintettük a régi szásztemplom romjait illetve, még ékesen díszelgő csodálatos tornyát.

Csopikép

A jó hír az, hogy ma senki sem esett el, a kocsiknak sem lett bajuk:)…lehet, hogy a táj, az eltelt idő, a tapasztalat és a jókedv teszi, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik.

A mai sátorhelyünk szépségét nem lehet szavakkal leírni, majd a képek megmutatják, hogy milyen luxusnak örülhetünk a mai éjszakán.

Honfoglalás

Nem hitte...

Kezekre is ráfér kis edzés:)

Ebben a pillanatban, már elkezdődött az esti élet. A fiúk fát keresnek, a lányok a vacsorát készítik elő, közben fürdenek, egyeseket fürdetnekJ, és a hagyományos ,,lápté gros” játék is napirendre került. A sátrak készen állnak, és most tényleg semmi jele sincs esőnek. Reméljük így is marad:).

Vacsora (Spagetti minden földi jóval)

Finom ??

Láptyé grossssssz!!!!!!

Mindenkinek jó olvasást kívánunk, és írjanak továbbra is. Holnap jelentkezünk. S hamár a sajtóról volt szó, csemegeként a mai napon néhány megjelent cikket is mellékelünk:). Szép estét mindenkinek, jó éjszakát.

És az üzeneteink sem maradnak el:

Sz. Sanyi: Ma véletlenül leelőztek a fiúk, de holnap majd meglátják ők!!!

Mihai: Gyula, să-mi pui muzică pe stick!!!!

Fehér Boti: Jól megy a túra, beszélünk, ha majd lesz jel.

Antika: Puszilok mindenkit, aki szeret engem :)!

Gál Sanyi: Puszi Mámá és Tátá!:)

B. Zozo: Mire hazaérek, legyen egy kazán jó meleg víz!

Zalán: Jól vagyok, nagyon jó a kaja és jó az időbeosztás.

Tamás: Hiányzol Bori!

Gergő: Nagyon jó a bicatúra, a kaja még jobb, és örülök, hogy eljöttem:)!

Kati: Jobb helyen nem is lehetek:)!

Tóth Dávid: Egyre jobban bírom az emelkedőket és kezdek elmenni sültcsirkébe.

Réka: Sikerült hajat mosni a folyóban, hideg de legalább tisztább, mint a Szamos.

Enikő: Ma is kötöztem többet tartott, mint tegnap.

S. Csaba: Kezdek pirulni, és egyre jobb, és nagyon nagyon nagyon, de nagyon finom a kaja.

Júlia: Jól vagyok, kösz Öcsém, hogy ma kijöttél. Puszi Mámá, Tátá. Lehelke sokat segítettél, nagyon köszönjük. Puszilunk. És Orsi drága vagy, hogy meglátogattál és köszi a komenteket:D.


És akkor a cikkek:

Krónika: http://kronika.ro/index.php?action=open&res=53478
Új Magyar Szó: http://maszol.ro/tarsadalom/kerekparon_a_kovek_nyoman_2011_07_22.html

Kolozsvári Infó: http://kolozsvar.info/20453/biciklituras-expedicio-a-kolozsvari-janos-zsigmond-unitarius-kollegium-szervezeseben

Făclia: http://www.ziarulfaclia.ro/A-ÅŸaptea-expediÅ£ie-de-ciclism-organizată-de-Liceul-Teologic-Unitarian-8222-János-Zsigmond-8221-+56420 ( érdemes figyelni, mert menetközben is kérnek tőünk tájékoztatót, és közölnek még rólunk )

City News: http://www.citynews.ro/cluj/eveniment-29/foto-video-startul-expeditiei-de-800-km-pe-doua-roti-126927/ illetve http://www.citynews.ro/cluj/eveniment-29/povestea-unei-aventuri-sa-pedalezi-1-000-de-kilometri-127028/
( őket is érdemes figyelni, naponta tudósítanak rólunk)

2. nap Torockószentgyörgy-Nagyenyed-Csombord-Enyedszentkirály-Marosszentimre (50 km)

Ereszkedés, ereszkedés hátán:), erről szólt a mai napunk. Bringázás szempontjából az egyik legkönnyebb napunk volt, idő szempontjából pedig egyenesen tökéletes. Olyan mint tegnap: se nem áztunk, de annyira nem is égetett a nap.

Az éjszakánk Torockószentgyörgyön hamar eltelt. Ez volt az első közös alvásunk:). Nagyon jó volt. Néhányan a szabad ég aludat aludtak, de sajnos hajnalban elkezdetett cseperegni az eső, s be kellett húzódniuk fedél alá, de nem volt vészes. Nem volt olyan vészes eső, senki sem ázott el nagyon, kibírtuk.

Megbeszélés és blog olvasás a torockószentgyörgyi unitárius templomban

Reggel, vagyis délelőtt 10 körül mindenki megébredt, és Boti ( a páratlan főszakács ) irányításával elkészítették a felbecsülhetetlen ,,mindent bele” rántottát. Jóllakva elindultunk Enyed felé, fantasztikus napsütés közepette. Enyedig nagyon jól haladtunk, egyetlen emelkedő sem volt, csak és kizárólag ereszkedtünk. Mindenki bringán volt és szó sem volt megállásról.

készül a reggeli:)

Enyeden míg Feri, Boti és Zsolt előrevitték a kocsikat Marosszentimrére, a mai szálláshelyünkre ( ez azért volt szükséges, mert a forgalom elkerülése miatt egy földúton mentünk, ami nem tett volna jót a kocsiknak ) Kovács Kinga bemutatta nekünk a Bethlen Gábor kollégiumot. Kaptunk egy-egy hot-dogot és már indultunk is Marosszentimre felé.

a kollégium udvarán foszforeszkálva

Egy rövid pihenőre megálltunk Enyedszentkirályon és körbenéztünk a Bánffy kastély körül. Nagyon jó volt látni, hogy az eddig elhanyagolt és omladozó kastélyt elkezdték felújítani. Éppen ezért elgondolkodtunk azon, hogy ezután a túrát nevét ,, Pusztuló kövek nyomdokában” - ról ,, Újjáépülő kövek nyomdokában” - ra változtatjuk:).

A munkások nem igazán örültek az érkezésünknek, de Zsolt pár kedves szót szólt hozzájuk és máris másképp viszonyultak hozzánk, sőt az épületben is körbevezettek. Tőlük megtudtuk, hogy a kastélyt európai támogatásból egyrészt, másrészt pedig a fehérmegyei önkörmányzat támogatásából építik újjá. Zsolt ezt a pihenőt nem úszta meg, ugyanis nem mulasztotta el beverni a fejét egy rozsdás szögbe. Enikőnek ez a seb sem jelentett gondot, hamar ellátta.

erkély-jelenet

Innen az út már kezdett emelkedni. Akadtak emelkedők, de nem okoztak nagy problémát. Kellemes délutáni bringázás volt a Maros partján a Szentimre felé vezető út.

már csak az a nagy emelkedő választott el Szentimrétől

Artúr sosem unatkozik

A szálláshelyünk a Marosszentimre gyönyörű gótikus stílusban épített templom udvara. A templom belső falain XV. században festett freskófestmények láthatók.

kész a sátortábor

Már mindenki pihen, a sátrak készen állnak, a vacsora alakul, mosdunk, vicceket mesélünk közben, bringákat javítunk, paradicsomot válogatunk, Sándor borotválkozik, Réka Enikőt masszírozza; szóval zajlik az élet:).

kötelező lábmosás

alakuló vacsora ( rántott sajt, hagymás krumplival:))

Ma sem volt semmi probléma. A kicsi golfról egy kis alkatrész esett, de az is megoldódott, illetve Metz úr kicsit elesett, de Enikő gyorsan közbelépett, s olyan kötözési módszert alkalmazott a sebre, hogy az megszégyellte magát, s már cseppet sem érezteti jelenlétét Dávid bal lábán.

Metz kibír mindent:)

Ezenkívül mindenki jól van, elkezdtünk színt váltani, viccesen barnulunk: a kézfejünk a kesztyű miatt fehérebb, térden alul még nem tudjuk eldönteni, hogy a nap vagy a kosz barnított meg, de az biztos, hogy már nem úgy nézünk ki, mint két nappal ezelőtt.

Nem úgy néz ki, hogy esne, sőt nagyon kellemes a az idő, ez vagy az jelenti, hogy állandóan két esőfelhő között haladunk, vagy azt, hogy nagyon elromlottak a meteorológusok előrejelző műszerei, de az biztos, hogy úgy a mi, mint az otthoniak imái meghallgattatta :).

Most pedig elkezdünk pihengetni, s felkészülünk a holnapi napra, de az üzeneteinkről ma sem feledkezünk meg:

Tomi-szervíz

M.Boti: Kezd teljes lenni a túra, mert ma bringáztam is. Elázott a bugyim is.

Réka: Elfelejtettem, köszönöm szépen Timi és Bogi, hogy kijöttetek vasárnap! Továbbra is jól vagyok és jól érzem magam.

Enikő: Kinga drága! Hálás köszönet a mai munkádért és hogy csak úgy percek alatt kijöttél hozzánk! Légy jó, viszlát Segesváron!

Toma: Mit csinál Banji?

Péter: Szeretem a bicatúrát!

T. Dávid: Kezem lábam gyógyul, olvassátok a bloggot!

S. Csabi: Jól bírom, s minden oké.

Sz. Sanyi: Köszönöm minden támogatónak, nekik köszönhetően az idén is itt vagyunk. Nagy segítség volt termékben, pénzben és lelki támogatásban.

L. István: Minden ok és az eső még mindig nem kapott el.

Emese: Nagyon színes nap volt!:) Mihai este sprijinul meu principal impotriva vantului. Mersi :) . Sok puszit küldök Bibi barátnőmnek és üzenem hogy ihajcsuhaj és mindenki aki lélekben szurkol nekünk.

M. Dávid: Nagyon ügyelünk a testi épségünkre.

Szekernyés Réka: Ma kipukkadt a kerekem, de Artúr hamar megjavította. (csak 3 fogó tört bele). Minden rendben és mindenkit puszilok.

Kati: Kimásztam egy nagy-nagy dombot. :D. Ma a kerekem is kipukkadt, de hamar megjavították. Puszilom Emesét!

Ny. Zsolt: Nem szeretem a köves utat.

Edgár: Szeretlek Anyu!

Bartha Ildikó: Kicsit vizes vagyok, de próbálok aludni. Ma bringáztam.

Update: kicsit megáztunk az éjszaka, de minden sátor kibírta:). Nem vészes. Most már süt is a nap:D:D

1 nap

Elindultunk, kész, nincs visszaút…szerencsére:). Hihetetlen, hogy végre elindultunk…annyi készülődés után már végre bicikliztünk, de úgy igazán, bicatúrás módra:D:D:D

Reggel valaki nagyon meghallgatta az imáinkat, mert az elinduláskor nem esett, sőt egész nap nem esett. Éppen ezért a mai napról rengeteget tudunk mesélni:).

Az iskolánk udvarán korán kezdtek gyűlni a szülők, barátok, ismerősök, akiknek nagyon köszönjük, hogy eljöttek. Nagyon jól esett úgy kibringázni az udvarról, hogy közeben integettek nekünk, és rengetegen kívántak szerencsét.

Miután a szalámik is, és az utolsó hátizsák is bekerült az utánfutókba, indulás előtt már csak egy dolog hiányzott: Feri, de ő sem várattatott sokat magára. Mikor minden a helyére került, és a Tomi-s pólóinkat és a Basic sapkáink ( két támogatonk által külön erre a túrára készített polók illetve sapkák) is felvettük, s érzékeny búcsút vettünk az otthonmaradóktól a rendőrség csodálatosan átvezetett a városon. Hihetetlen érzés volt újra átszelni ily módón a várost: mindenki jól megnézett, böngészték az utánfutóinkra írt szövegeket, néhányan irigykedtek, hogy a piroson is átmehettünk, nem égetett a nap, nem esett az eső; egyszóval ideális kezdő napja volt, a túrának.

Ahogy hagytuk el a várost úgy fokozódott bennünk a túrás hangulat. Itt külön meg kell dicsérni az új lányokat, Katit és Rékát végig fantasztikusan tekertek, néha még a fiúkat is elhagyták:).

Az első hosszabb megállónk a járai unitárius templomnál volt Incze Kornél, ahol a lelkész elmesélte a templom történetét majd körbevezetett a templom kertben.

Majd szebbnél szebb tájakon bringáztunk, és közeledtünk Torockó felé. A bringások nagyszerűen hajtottak, a sofőrök nagyon vigyáztak mindenkire, és szerencsére ők sem unatkoztak, mert megkerült a játékszerük: egy adó-vevő, ami minden kocsiban meg található és mind egyszerre tudnak kommunikálni rajta. Egyrészt nagyon sokat segít a forgalom irányításában, és egymást tudják figyelmeztetni, ha valami történik, másrészt pedig ők is van akivel megosszák gondolataikat, mert a bringások semmiképp sem akartak ma kocsiba ülni.

Torockón megtörtént a ,,nagy esemény”, vagyis az újoncok beavatása:D. Ami a következőképpen történt: minden régi bringás kiválasztott magának egy újat, aki jelképesen megkeresztelt a Torockó központjában lévő csorgónál. A keresztelési szertartás pedig abban állt, hogy a megizzadt arcocskáikat belemártottuk a csorgóba, szertartásszerűen, egyszerre, s, hogy a régiek is bebizonyították, hogy nem ma kezdtek el túrázni ők is belenyomták a fejüket a friss vízbe. Így ettől a pillanattól mindenkinek akadt egy keresztgyermeke, illetve, ami ennél még fontosabb egyenrangúvá vált mindenki., nincs új és régi bringás, hanem egy csapat van.

Szentgyörgyig már mindenki meg is száradt, majd miután szép sorjában letettük a bringákat pihenhettünk, ugyanis a helybéliek vendégszeretetének köszönhetően nem kellett gondoskodnunk a vacsoráról. Ez úton is külön megköszönjük Vagyas Attila lelkésznek és szakács-csapatának a fenséges lakomát.

A sátrak lassan felkerültek a helyükre, egyesek, mivel még mindig rengeteg idejük volt elindultak a Székelykőt megmászni, mások pedig a kúria mögötti focipályán hódolnak a labdának, s akik pedig még a kúria udvarán pihengettek átvonultak a Székelykő panzióba, a beígért beszélgetésre. Itt beleláthattunk Szakács Nimród munkájába, hogy hogyan lehet Erdélyben, vidéken sikeres vállalkozást vezetni. És amíg el nem felejtjük megemlítjük azt is, hogy a szokásos elsőnapi hajvágás is megtörtént: Mihai, Anti és Sándor megkopaszodtak kicsit, nem mintha kötelező lett volna, de a hagyomány az hagyomány.

Az első nap, lassan lejárt, minden a lehető legnagyobb rendben zajlott le, ami annak is köszönhető, hogy csodálatosan végezte mindenki a munkáját, illetve annak, hogy a meteorológusok által beígért rossz idő nem rontotta el a kedvünket. Holnap nekivágunk egy újabb útnak, aminek a végén még közelebb kerülünk a célunkhoz. Élvezzék az olvasást, a képeket, mi minden kerékpárhajtást nagyon élvezünk:).

És akkor mától beindul az üzengetés. Elsősorban csapatként szeretnénk néhány embernek üzenni:

Elsősorban üzenjük ,, Dynamic’’Bélának, hogy csodálatos az a szerkentyű, amit a Golfra készített, hihetetlen sokat segített.

Tóth Tamásnak nagyon köszönjük a blogunk felújítását, nagyon tetszik:)

Szőke Hunor hiányzol, és reméljük jól vagy.

Lehelke várunk nagyon, és kitartást!

Bicadrukkernek üzenjük, hogy mi is sajnáljuk, hogy lekésték az indulást, de köszönjük nagyon, hogy idén is követ és bátorít bennünket.

Minden kedves blog-olvasónknak pedig köszönjük, hogy követnek bennünket, sokat jelent számunkra.

Vagyas Attila (helybéli unitárius lelkész): Jöjjenek Torockószentgyörgyre, megjavult az út:)!

Toma: Jól vagyok:)!

Enikő: Az autónkon van egy sárga sziréna! Szirénázni nem tud, de villogJ! Ja, és persze NAGYON jól vagyunk!!!!

Réka: Jel itt sincs, de jól vagyok, ma még az egész távot tudtam tekerni. Majd holnap meglátjuk mi lesz. De naygon jó érzem magam.

Ildikó: Puszilok mindenkit!

B. Zozo: Remélem, hogy T. Tibor úr hagyott pár palackozott szuvenirt.

Vincze: Minden O.K.

T. Dávid: Túléltem a mait.

1 nap

-1. nap, 0. éjszaka

A mai napon bizonyítottuk be magunknak, hogy az eső nem jelent különösebb akadályt számunkra, ugyanis az eső okozta sok ki-be pakolás ellenére is sikerült elvégezni a hátra maradt feladatainkat.

A csomagjaink már a az utánfutókban szépen elrendezve hevernek, az ételek abc sorrendben vannak szortírozva, a kocsik már csodásan díszelegnek, a bringák pedálozásra készen állnak, a zászlók gyönyörűen lobognak már az utánfutókon, még a hátsó kijáratót is külön elkészítették nekünk az utÁszok, hogy méltóságteljesen tudjunk kivonulni; egyszóval akár most is indulhatnánk :).

Hosszú nap volt a mai, de eredményes. Mindenki tett-vett, mert dolog volt bőven, és került, minden amire csak szükségünk lehet. Eredményes és hangulatos volt az udvar az eső ellenére is. Ennél többet nem is igazán mondhatnánk a mai napról, majd a képek árulkodnak.

Ami még hátramaradt, az az, hogy: mindenkit sok szeretettel várunk reggel 8-kor az udvarra, egy integetésre, mielőtt két hétig a világ egyik legcsodálatosabb élményét éljük:)! Holnap majd a világ egy másik sarkából jelentkezünk:).

- 2. nap

Hihetetlen, hogy mennyire meg lehet bízni manapság a meteorológusokban, ugyanis, ahogy már tegnap említettük a próbatúrát az előrejelzések miatt délutánra terveztük, és bevált:) : nem vert el az eső az első közös bringázáskor. De amíg arról mesélnénk, még néhány apróságot meg kell említenünk.

Reggel korán kezdtük az előkészületeket. Egyesek alkatrészek után mentek, mások még egy utolsót festettek, s szép lassan kinyílt a bringa-szerviz is az udvaron. Egymás után felállított biciklik, nyakig koszos ,,mesterek”, ezt látta az, aki ma erre látogatott.

Aztán kettő körül leültünk egy kis megbeszélésre. Felelevenítettük a vonulási szabályokat, ünnepélyesen felvettük a mellényeinket, és elindultunk. A cél Kajántó volt.

A városban a nagy forgalom nem nehezítette meg különösen az életünket, annál inkább a városból kivezető emelkedő. Egyeseket rendesen próbára tette az ereszkedő nélküli emelkedő. Volt, aki vissza kellett forduljon egy rövid javításra, volt, aki a másodpilótával cserélt helyet, de szerencsésen kijutottunk mind, s kijelenthetjük, hogy úgy az újak, mint a régiek becsületesen kiállták az első próbát. Kicsit pihentünk majd visszafele sokkal könnyebben, edzettebben ereszkedtünk be a városba.

Az est csúcspontja a túra főszakácsa által készített vacsora volt, a páratlan, titkos recept alapján készített spagetti:):).

Igaz, kicsit félre állt tőle a hasunk, s nehezen tudtunk nekilátni a hátra maradt feladatainknak, de azért megerőltettük magunkat, s még ebben a pillanatban is a fiúk sátrakat, és dobozokat tisztítanak. Közben megbeszélés folyik a holnapi nappal kapcsolatban, már tényleg csak az utolsó, de talán legfontosabb simítások vannak hátra.

Holnap majd újra jelentkezünk, remélhetőleg napsütés közepette:).

- 3. nap

A mai nap terveit a körbeszaladgáló futó záporok kissé elmosták, de a jó hír az, hogy ettől függetlenül is lesz biciklitúra:D.

A sok tevés-vevésnek már lassan vége és kezd minden ,,igazi biciklitúrás” lenni. Az udvaron még mindig intenzíven szól a kalapács, érződik a friss festék illata, egymás mellett hevernek a javítandó bringák, bringások jönnek-mennek, de már egészen túra hangulata van mindennek.

A lányok ma nekiláttak a zászlónak, és nagyon szépen alakul az is. Annyira ragaszkodunk a zászlóinkhoz, hogy idén kettőt is készítettünk belőlük. Némi anyai és nagymamai segítséggel holnap azok is készen lesznek.

A holnapi nap, még izgalmasabb lesz, ugyanis délután 2-kor indulunk próbatúrára, Mezőségre. Reméljük az idő nem szól nagyon bele a terveinkbe, hiszen ez egy fontos mozzanata az előkészületeknek. Itt tanulják majd meg az újoncok a vonulási szabályokat, azt, hogy sisakot, mellényt és kesztyűt kötelező hordani meg sok más egyebet, illetve a régieknek sem árt egy kis felelevenítés.

Addig is, melegítsen be minden kedves Olvasónk is, és holnap várjuk majd friss képekkel és beszámolóval.

Készülődés képekben

Ráhangolódás

Idén úgy döntöttünk, hogy az előkészületek is vannak annyira fontosak, hogy bekerüljenek a bejegyzések közé, így hivatalosan is megkezdenénk a visszaszámlálást.

Nagyon sok minden történt a napokban a kollégium udvarán. Ha valaki arra járt, az tudja, hogy néhányan már sátrat vertek s nap, mint nap kalapálnak, fúrnak, festenek, porszívóznak, kocsikat takarítanak. Nem kell kétségbe esni, nem nyitott senki, sem kocsitisztítót, sem műhelyt az udvaron csupán készülünk a túrára, zajlik az élet.

Lassan minden a helyére kerül: a kocsik csillognak, a trailer-en is szárad már a friss festés, készül a zászló, és alakul a csapat is :).

Idén a túra is halad a korral, facebook oldalt hozott létre magának, s majd ezen is lehet követni az eseményeket. Az oldal címe a következő: http://www.facebook.com/profile.php?id=100002661405387#!/pages/BICIKLIT%C3%9ARA-Pusztul%C3%B3-k%C3%B6vek-nyomdok%C3%A1ban/202853003097073

Ugyanakkor figyelmükbe ajánljuk a román nyelvű blogot, amelyet a következő oldalon hoztunk létre: www.expeditie-unitarian.blogspot.com . Ezt is lehet ajánlani barátoknak, ismerősöknek. A jelenlegi bloghoz hasonlóan naponta frissítjük majd ezt is az aktuális bejegyzésekkel és képekkel.

Mindenkinek kívánunk kellemes ráhangolódást és ha valaki kíváncsi, hogy hogyan készül egy biciklitúra várjuk a kollégium udvarára:).