12. Nap

Történt valamikor réges régen, pontosabban 10 nappal ezelőtt, valahol Bethlenszentmiklós környékén 39 bringás azt hitte, hogy szétfolyik a melegtől. S bár akkor még egy gyerekcipőben járó bandának dudálhattak kedvesen vagy haragosan az autósok, mára már egy teljes csapattá, tökéletes mechanizmussá fejlődött a 9. biciklitúra. A kör pedig lassan bezárul, ma volt az utolsó előtti nap és az utolsó igazán kimerítő dimbes-dombos bringás szakasz. S hogy teljes legyen a kör, a második naphoz hasonlóan ma is a szaharai forrósághoz alkalmazkodott a csapat.

Vízaknán ébredtünk a szomszédban működő flex zajára, majd a már megszokott müzlis reggeli után tartottunk egy demokratikus szavazást és tárgyalást a napi teendőkről. Táborhelyünk ugyan délelőtt a legjobb árnyékot nyújtotta, szomorúan észleltük, hogy az idő múlásával rohamosan csökken az árnyék. Ezért döntött úgy csapatunk egy része, hogy szívesebben száguldana a hőségben, mert úgy legalább a szél néha elviselhetővé teszi ezt a kánikulát. Szóval dél körül ketté oszlódtunk – akiknek nem volt kedvük a hőségben bringázni, azok a sós tó kellemes vizében mártották meg magukat és csak délután 5 óra körül, viszonylag jó időben indultak neki a csaknem 90 kilométeres távnak. Ma esti táborhelyünk eredeti terveinktől eltérően nem Marosszentimrén, hanem tőle 2 kilométerre a Maros partján húzódik. De ne ijedjenek meg, a híres kenyérből így sem marad le a győztes bringás csoport, főleg, hogy a paszulyfőzelék rengeteg kenyeret követel maga mellé.

Sok domb és sok szerpentin volt mára betervezve, de mindkét csapat remekül állta a sarat. A bringások közti különbség körül-belül 4 óra volt. Az elsők még napvilágnál előkészítették a táborhelyet, fát hordtak, tüzet gyújtottak és főzni kezdték a paszulyfőzeléket is. A második banda Balázsfalván esteledett el és a kellemes esti levegőben tette meg a maradék 20 kilométert maros parti táborunkig. Ma elhagytuk az utolsó szász falvakat is, Pókafalván még hallottunk egy-két német szót és most már hazai terepre érkezve, a két évvel ezelőtti Transalpinos túra útvonalán sátrazunk. Na jó, csak vicc volt, a sátorról már rég leszoktunk, sokkal jobban szeretjük a csillagos ég alatti kényelmet.

Ennek a különleges és minden hájjal megkent biciklitúrának ez lesz az utolsó éjszakája. A szó szoros értelmében minden hájjal megkentük magunkat Boti főztjeitől, izommal a Transzfogarastól és mindenféle tapasztalattal közösségünk működéséről és a rég múlt idők szépségéről. Hogyan is zárhattuk volna szebben ezt az estét, mint az idei túrának immáron harmadik születésnapjával – Szabi, akit Zsolt felavatott a túra mindenesének, 17. életévét töltötte be a Maros-parti bogár és szúnyogsereg közepén. Sok-sok boldog születésnapot kívánunk neki és reméljük, hogy minden évben valahol a bicikli nyergében, egy csapat izzadt, de boldog bringás körében ünnepli majd születésének évfordulóját.

A mai napot egyelőre ezzel zárjuk, holnap szeretettel várunk mindenkit pontosan 6 óra körül a kollégium udvarára. Valószínűleg csak 20 kilométert bringázunk Nagyenyedig, majd onnan a forgalmas út miatt kocsikkal tesszük meg a maradék távot a feleki tetőig.  A hagyományos kiértékelő beszélgetésre is holnap reggel kerül majd sor, az okleveleket pedig majd a suliudvaron adjuk át a bandának. Szeretettel várjuk az ismeretlen személyt Voltturás01 táblával a nyakában, reméljük, holnap végre tényleg kiderül, hogy ki az, aki ennyire együtt tud élni és érezni csapatunkkal. Lesz számára egy meglepink!  A hagyományokhoz hűen idén is megkérjük a kedves szülőket, hogy amennyiben lehetőségükben áll sütni egy kis tésztát, vagy palacsintát a bandánknak, ne teketóriázzanak, mert bár Boti főztje sokszor jobban esett még az otthoninál is, utolsó nap biza nem lesz lehetőség a traileren tüzet rakni. Ráadásul vannak olyanok is, akik kénytelenek szombatig a bentlakásban maradni, úgy hogy mindenképp el kell egy kis ennivaló.

Élvezzék még ma este a képeket, mi egy utolsót pihenünk és lazulunk egyet itt a Maros partján.