10. Nap

Csaknem tíz nap kemény tekerés után elérkeztünk az idei túra legdélebbi pontjára.  Egyetlen napot töltöttünk Erdélyen kívül és máris vágyunk vissza Kolozsvárosunkba, ezért gyorsan vissza is fordultunk. Ramnicu Valcea után már észak fele vezet az utunk, úgy hogy valószínűleg ugyanennyi idő múlva, vagyis 10 nap múlva érkezünk haza. Na jó, csak vicc volt, az ide vezető 10 helyett, visszafele 3 nap elegendő lesz nekünk.

Ma 150 kilométer állt előttünk, amiből 100 az Olt-völgyén autókkal és vonattal. Tudniillik lehetetlen ezen az útszakaszon bringázni, mert kamionok hosszú sora kígyózik végig a folyó mentén. Előzni pedig szinte lehetetlen a szűk országút és a kanyarok miatt. A maradék 50 kilométert pedig csapatokra osztva, gyors tempóban tettük meg.

9 óra körül ébredtünk Corbeni-i panziónkban, majd reggeli után indultunk el a román királyok temetkezési helyének színhelyére, Curtea de Argesba.

Rövid pihenő után megkezdődött az oszlódás – kemény Jimmyk, stopposok és autóban gyúródók csapatára bomlottunk. 35 kilométert kellett 3 óra alatt letekerni, mert 4-kor indult a szebeni „gyors” Ramnicu Valceaból. Nehéz eldönteni, hogy a három csapat közül ki járt jobban, de ezt az olvasókra bízzuk. Sajnos blogunkon szavazógépet nem tudunk létrehozni, de kommenteikben szavazhatnak. Indul is a játék: 1-es csapatnak kinevezzük az autósokat. Előnyök: ők érkeztek leghamarabb a városba és a Ramnicu Valcea-i állomás előtt nyugodtan pihenhettek az árnyékban, illetve vásárolhattak maguknak bármit. Hátrány: gyúródás, meleg, várakozás. A 2-es szám a bringásoké. Mindenképp az előnyök közé tartozik a fizikai edzés, no meg az, hogy egy gyors tempóban, szinte megállás nélkül tekerhették le a maradék 35 kilométert. Néhány embernek fontos az, hogy az egész túrát bringán töltse, persze leszámítva az Olt-völgyét. Hátrány: a 2 kemény kaptatóra a Transzfogaras után senki nem számított, nem gondoltuk volna, hogy leérvén a hegyről az alföldön kívül bármilyen más domborzati formát találunk, a forróság viszont egyáltalán nem volt hegyvidéki. Szóval meleg, izzadás, fáradtság. 3-as és egyben utolsó csapat a stopposoké. Akik sokat ingáznak stoppal azok valószínűleg ki nem állhatják már ezt a közlekedési műfajt, de a hátizsákos, csapatban történő „já mö nyényé” bizonyára izgalmas tud lenni. Előnyként lehet kiemelni még azt, hogy a 3-as csapat tagjai szórakoztak a legjobban az argesi sofőrök zenei stílusán, vagyis a rappelt manelen. Hátrány: gyaloglás a város széléig, várakozás. Tehát  kedves kommentelőink, kérjük írják meg, hogy Önök szerint melyik a győztes csoport, megígérjük, hogy a nyertesek sokkal nagyobb szeletet kapnak majd utolsó este a már áhított marosszentimrei kenyérből. Ezt a kenyeret a Transalpinás túrán találtuk és kineveztük a világ legjobb kenyerének. Az idei túrán csak e miatt sátorozunk újra a marosszentimrei templom kertjében.

Ramnicu Valcea-n újra találkozott a 3 csapat és egy rövid tapsolás és éljenzés után újra elváltunk: most egy vonatos és autós bandára oszlott a társaság. Mike-ot és J.D.-t vonatra ültettük, hogy próbálják ki ők is, milyen Romániában vonatozni. Ebben az esetben nem versenyzik a két csapat, mert egyértelműen a vasutasok nyernének és nem azért, mert CFR szurkolók vagyunk. A vonatban levő hangulat messze meghaladta a lassú és meleg kocsikázást. A hosszú úton háromszor is találkozott a két csapat, bár bevalljuk, az első megbeszélt volt. A harmadik integetéssorozatnál már a hátsó vagonban ülő cigányok is visszaintettek, a mozdonyvezető pedig mindháromnszor fülsüketítőt sípolt köszöntésül. A vonatosok még énekeltek is és az összesen két vagonból álló szerelvény megtelt zsivajjal és bringás jókedvvel. Kérdéses, hogy a többi utas ezt mennyire értékelte, de senki sem mert semmit szólni, úgy hogy a hallgatás beleegyezést jelent.

 

 


A két csapat szinte tökéletes szinkronban érkezett szebeni szálláshelyünkre, ahol a Terezianum élelmezési líceum bentlakásában alszunk. 5 ágyas szobák, zuhanyzó és pizza a mai menü, szóval semmi gondunk nincs ma estére. Kaja után a legtöbben a városban néztek körül és ez a blog feltöltése pillanatában még nem fejeződött be ezért késünk kicsit az üzenetekkel. Ahogy elcsípjük a visszaérkező bandát, összegyűjtünk és feltöltünk mindent.

Sajnos ma este Levi haza kellett menjen, mert nem mindenki tud elszakadni két hétig a munkahelyétől, de érkezéskor velünk lesz majd a kollégium udvarán.

Élvezzék a képeket és ne feledjék kommentvadász versenyünket sem! A tét egy szelet a világ legbringasztikusabb kenyeréből, a marosszentimreiből.