9. nap

A tegnapi nap a blog feltöltése után is folytatódott. A gyors sátorhúzás után tüzet gyújtottunk, néhányan a tűz körül énekeltek, mások elég sikeresen halásztak, s később együtt ünnepeltük meg Boti, Gergő és Júlia egyetemre való bejutását, majd egy könnyfacsaróan füstös tábortűz után mindenki lefeküdt. Páran nagyon korán ébredtek, hogy láthassák a tengerből kibújó napot. Nem bánták meg...

Időközben egy nagy család is kialakult, amelyben mindenki megkapta a maga helyét, gyerekek, szülők, nagyszülők, gazdag nagybácsik és nagynénink, mindenki valamilyen szerepet kapott. (Ez egy folyamatos expedíciós poén maradt, amit csak a beavatottak értettek meg igazán:) )
Kellemes napok után mindig nehezebbek jönnek, még bicatúrán is. A mai nap igényelte talán a legtöbb fizikai befektetést. A tegnapi táborhelyről Szentgyörgy-ág községéig kellett biciklizni, egy elhagyatott úton, kb. 2o kilométert.

Zsolt és Csaba előrementek lefoglalni a helyeinket, a többiek pedig tizenkét óráig halásztak, majd szemetet szedtek s összepakoltak.
Rövid ideig biciklizhettünk a tenger partján, utána pedig rátértünk egy köves, homokos útra, s örültünk, hogy melegünk volt, s nem a szúnyogok csíptek. A biciklizésből helyenként biciklitolás lett, de egyedei élmény volt a deltában egy ilyen csapattal bringázni.

Délután négy óra körül érkeztünk meg a mai szálláshelyünkre, a Greenvillage nevű ultramodern kemping központba, ahol zuhanyzótól, meleg levesig mindent megtalálhattunk. A gyors étkezés után mindenki ,,megtámadta” a zuhanyzókat, szinte meg sem ismertük egymást annyira tiszták lettünk. Közülünk néhányan, akiknek nagyobb szükségük volt rá kisházikókban helyezkedtek el, a többiek pedig a sátraikat rendezgették.

Megfogadva az "öreg bicajos" tanácsát, a srácok vettek 5 liter benzint az ,,úszó” benzinkútról és 3o fogkefével nekiláttunk a leghűségesebb társunkat megtisztítani.


Majd, minden tennivaló elvégzésével mindenki a teraszon lazult, illetve várta az esti szórakozási lehetőségeket: szabadtéri mozi, buli stb...

Üzeneteink:
Dezső: Nagyon barna a fejem!
Anita és Ady: Nem is tom... nincsenek szavaim! Úúúúgy szeretem itt.
Pálfi Csaba: Mindenhol jó, de a legjobb túrán!
Anti: Szuper az élet!
Tücsök és Zita: Szerintünk is!!!
Mihai: Numai merg acasă!
PP: Lemerült a telefonom, ma volt a legvagányabb nap!
Tamás: Ma igen nehéz volt, de túléltük. Nagyon nagyon hiányzik Bbori!
Emese: KicsiLevi kedves, olvasd csak a napi bejegyzéseket, abból minden kiderül!:) S mint régi bicatúrás te is megsejthetsz egy töredéknyit abból, ami itt zajlik! De még nem tudod, hogy milyen aranyhomokban tolni a biciklit, mert épp nem lehet hajtani a mély homokban. Egyedi élmény, ugye elhiszed nekem? Puszi mindenkinek!

8. nap

Míg egyesek azért imádkoznak, hogy legyen nyugodt pihenésük, mi abban bízunk, hogy valami mindig akad, ami megtörje az állandóságot. Szerencsénkre a mai napon is volt ilyen fordulat. Ma reggel a társaság arra ébredt, hogy a szél zörgeti a sátrat s kicsit vizes minden, de hát másképp nem lehetett volna késő délelőttig aludni a meleg miatt, így lustálkodhattunk sokáig.

Az éjszaka folyamán Zsolt szerzett egy kutyát is, aki mindaddig a pillanatig hűséges volt hozzánk, amíg másokkal nem találkozott, s elment velük, azt remélve, hogy kap valami ennivalót tőlük is. A mi pátéskenyerünket biztos megunta, pedig mi már határozottan magunkkal szerettük volna cipelni legalább Kolozsvárig.

Késő délután folytattuk az utunkat a delta és a tenger között, és ha a tegnapi nap a pihenés miatt volt az egyik legszebb, akkor a mai a tengerparti biciklizés miatt volt az. Kb 15 kilométert bicikliztünk azon a helyen, ahol a tenger kicsapódik illetve visszahúzódik.

Végre megérkezett Pálfi Csaba is közénk, akit a Sulinai mólón a CFR egyik himnuszával fogadtunk. Így egy biciklivel kevesebb volt, de Emese ezt a problémát is megoldotta, Zsuzsát a biciklijének a csomagtartóján vitte, így mindenki biciklizhetett.

Két csapatra oszoltunk, a gyorsabbak előrementek és felhúzták a sátrakat, a többiek hátramaradtak, vizet vásároltak és lassan elindultak. Lehetetlen volt eltévedni, így mindenki a saját tempójában haladt és akár egyedül is gyönyörködhetett a táj egyedi szépségében.

A feltérképezés során humorként jegyzett döglött delfin is előkerült az érintetlen , partmosta homokban, igaz már eléggé csenevész állapotban:

Végigmenve a parton, hamarabb megérkeztünk, mint gondoltuk. A Delta itt egész közel kinyúlik a tengerhez. Ahogy az első bringás csapat megérkezett az édesvizű félszigetre, egy pár tucat pelikán azonnal elmenekült a helyszínről. Pedig mi tényleg békés szomszédok akarunk lenni estére...
Mindenki előbb alaposan megmosta a biciklijét, vagy magát, vagy mindkettőt egyszerre, és gyorsan fát hordtunk, hogy a nagy szúnyoghadat, ami fogadott legalább részben tartsuk távol.

Mindenki a tűz körül vacsorázik, a fiúk még mindig fát hordanak, s mindenki szüntelenül vakarózik.

A túra fele már lejárt, elértük célunkat és egyre jobban érezzük magunkat, sőt, nem is gondolunk a hazamenésre, pedig nemsokára már visszafele haladunk. Reméljük sikerülni fog fotók által is megmutatni hol vagyunk, ugyanis a valóság minden képzeletet felülmúl.

Üzeneteink:
Szatmári Sándor: Rozsdás a biciklim, nincs olyan hely, ahol a szúnyogok nem csíptek meg, több konzervet ettem mint egész évben, de szuper a tenger.
PP: Nincs jelem, minden ok s holnap telefonálok!
Dezső: Ma kora hajnalban ülve elaludtam és álmodtam is. Elfogytak a centjeim.
Anita: Csodálatos tájakat láttam és nagyon tetszett a kagylólépcső amely hosszúú hosszúúú volt.
István: Ezek a legkeményebb napok a bicatúrán.
Lehel: Nehéz a küzdés a szúnyogokkal.
Júlia: Kell másik vércsoport, vagy küldjetek még egy tál vért...
Ágnes:A szúnyoginvázió nagyon nagy, lemerült a telefonom, különben minden a legnagyobb rendben!
Szén Sándor: MA reggel esőre ébredtünk, ami megverte a telefonomat és azóta sem akar beindulni. Sajnálom a biciklimet mert tiszta rozsda, és életemben nem csípte ennyi szúnyog a véremet.A mai nap volt a legextrémebb biciklizés szempontjából s a legjobb is!
Fehér Boti: Vagány a tengeren, még vagányabb benne bicajozni, sok a szúnyog, de átéljük!
Tamás: Nagyon nagy élmény!
Zsuzsa: Reggel fél 6kor sátrat állítottam most meg vadásznak engem a szúnyogok, de délután szép volt látni a vadlovakat és simogatni a vadkutyusokat a deltában.
Áron: Ennyi szúnyogot még TV-ben sem láttam!
Márton Boti: Ma a biciklimen be kellett kapcsolni a traktor üzemmódot, de így is megállta a helyét. Szeretem a biciklimet!

7. nap

Mivel már elég sokszor kifutottunk az időből, ezért úgy gondoltuk, hogy a mai napon kicsit korábban adunk hírt magunkról.

Ha eddig voltak is kellemes napjaink, a kocsikban, a 4 csillagos szállodában stb., a mai nap mindent felülmúlt. A friss tenger, a meleg nyári nap, a hűsítő szél, a finom homok, s tovább már nem is soroljuk, ez elég is.
Volt aki a tegnapi nap után úgy döntött, hogy nincs szüksége a sátor védelmére, így a szabad ég alatt töltötte az éjszakát, igaz, a szúnyogok ellen vívott harca kicsit akadályozta a pihenésben,..
A mai nap azonban mindenkit mindenért kárpótolt. Például emberenként kinek mikor nyílt a szeme, akkor kezdődött a napja, nem voltunk időhöz kötve.
Nagyon rövid reggelizés után már mindenki a habokban volt, s a fantáziánk beindulásával rengeteg játékot találtunk ki, különösen a fiúk.
A repertoárból egyáltalán nem hiányozhatott a híres ,,lápté gros” nevezetű játék sem, ami a vízben különösen érdekes volt. Aztán a fiúk egy kisebb bunkert építettek, amit Dezső később nyúlheverésnek nevezett el, és ami tökéletes biztonságot nyújtott a nap ellen.

Miközben a fiúk a ,,nyúlheverést” építették (ez egy szakszerű mélyedés a partban) ráadásnak PP-t is beleépítették a homokba. A lányok ezalatt élvezték, hogy végre napozhattak.
Ebédért elsétáltunk egy teraszra, ahol mindenki azt ehetett, amire csak kedve volt. A választék igen nagy volt, török gyors ételtől, román hagyományos miccs-ig mindent meg lehetett kóstolni, majd egy jó hideg hűsítővel adtuk meg a módját az ebédnek. Amíg a rendelés elkészült egyesek a röplabdapályán égették a talpukat. Ezután mindenki visszatért újra élvezni a tenger vizét.

Közben a fiúk egy újabb erődítményt építettek, aminek a nevét Dezső még nem találta ki, de gondolkozik rajta.

Mindenki készül az estére, a merészek, akik ma sem alszanak sátorba a városba mentek és felszerelkeztek szúnyogok elleni szerekkel, ami remélhetőleg majd hatni is fog. Mindenki fát hord, hogy este legyen, ami világítson, illetve a fáradtabbak most is a nyúlheverő által nyújtott kényelmet élvezik.

Egyhangúan megszavaztuk, hogy szeretjük a tengert, aki eddig szerette most már szerelmes lett bele, akinek eddig nem ez volt a kedvenc helye, most már határozottan kedveli.

Nagyon jól vagyunk, jól érezzük magunkat és boldogok vagyunk, hogy holnap megérkezik az ezredes, azaz Pálfi Csaba, aki nagyon hiányzott, viszont egészségi okok miatt nem indulhatott el velünk, de most már tökéletesen jól van és alig várjuk, hogy itt legyen.

A mai nap folyamán még valószínűleg jelentkezünk, ha nem is mással akkor frissen készült képekkel, addig is még élvezzük a kényelmet és a nyúlheverőt...
Üzenetek:
István:A tábor csúcspontja a mai nap.
Áron: Szeretem a tengert!
Zita: Jól vagyok, és minden rendben, deeee hiányzik a Cicám, és várom, hogy lássam!
Tücsök: Úgy döntöttem, hogy ide költözöm a tengerre, na jó na, csak 4 napra!
Nyitrai Zsolt: Annyi a szúnyog, mint égen a csillag!
Zsuzsa: Ma hiányoztak a nagy hullámok, és a bőröm picit piros lett, de jóóól vagyok!
Gergő: Jól vagyok, Orsi holnap majd felhívlak. Puszilok mindenkit!
Lehel: Nagyon sokat fürödtem ma. Puszi mindenkinek!
Júlia: Öcsém most mentesítlek minden háziolvasmány alól, csak a blogot olvasd! Puszi mindenkinek, a lehető legjobban vagyok.
Ady és Anita: Olyan barnák vagyunk!