5. Nap

Ötödik nap szinte legvégén Orsováról jelentkezünk. Elnézést kérünk a késésért, de egyik leghosszabb napunk volt, így később került sor a bejegyzés megírására.
Reggel már-már úgy tűnt, hogy az eső csak legyőz bennünket, de azért nem hagyhattuk magunkat. Amilyen szép idő volt megérkezésünkkor, pont olyan rossz lett a reggeli induláskor. Így gyorsan a szobáinkban megreggeliztünk, majd összegyűltünk egy rövid megbeszélőre és indultunk is Karánsebesre, dacolva esővel, felhővel és szembeszéllel. Elvégre a jó idő nem rendelésre jön, s ha egyszer elindultunk, az eső nem indok a visszaforduláshoz. Három csapatban haladtunk, meg-megállva, bevárva egymást, Economic és narancslé szünetet tartva. S mindez pont elég volt ahhoz, hogy Karánsebesre beérjünk.

 Itt már a jó idő várt bennünket és a kauflandi híres „cabanos” és „mici”. Az eladónők nem hitték el, hogy egyszerre negyvennél több adagot adtak el a pórtékájukból, így az ennivaló mellé kartonból rögtönzött székekkel is gyorsan megkínáltak. Itt Karánsebesen két kedves emberrel is találkoztunk. Egy Csíkszeredából elszármazott kedves hölggyel, Marika nénivel, aki annyira megörült az ékes magyar szónak, hogy azonnal közénk állt és mesélt magáról, történeteiről, a városról, az ottani helyzetről. A másik nagyon kedves személy Péterfi Sándor mérnök úr , volt kollégista, egykori biciklitúrás, aki most épp Karánsebesen dolgozik. Úgy látszik bármennyire is nagy és kerek ez a mi bolygónk, kollégisták mindenhol akadnak, és ez rettenetesen jó érzés. Köszönjük neki, hogy munkáját félbeszakítva szánt időt ránk, és meglátogatott. Időnként nagyon jól esik ismerősökkel, régi jó barátokkal találkozni.

Karánsebestől kettészakadt a csapat. 12 kemény legény tekert, a többiek pedig előre mentek a szálláshelyet megkeresni, kipakolni, vacsorát szerezni. Útközben három baleset történt. Közülük egyet kellett orvossal megnézetnünk. Az első Lilla volt, aki minimális horzsolással megúszta, aztán Antika is megmutatta, hogy nem felejtett el esni, enyhe karambol történt Enikő és közötte, de persze jól vannak. Aztán Tulkos Tamás zárta a mai esések sorát. Alóla is tisztázatlan körülmények között kicsúszott a bicikli. Az orvos bácsi megnézte, a további biciklizést jóváhagyta, úgyhogy gond egy szál sem.

Vacsorát már rég elpusztítottuk, rácson sült csirkemellet, szalma krumplival. Most mindenki zuhanyozik, és lassan elcsendesedik. A szobáink nagyszerűek, gyönyörű a kilátás, pont a Dunára, úgyhogy reggel jó lesz majd itt ébredni. Egy gond van, kb. 12 125 659 – en vagyunk a szobában, azaz 7-en + 12 125 652 szúnyog, de csak elférünk itt egymás mellett. A régi túrások, ha olvassák, Duna Deltás hangulatunk van, csak épp szobákban.

Ha még ma elnézik nekünk, akkor ma sem üzennénk, talán annyit mind, hogy az esőt ma is legyőztük, és úgy is továbbmegyünk, tőlünk eshet, amennyit csak akar. Mi pár napon belül úgyis Rodostóban leszünk, csináljon amit csak akar, és kész. Holnap pihenőnap, úgyhogy este ígérjük, jó sokat üzenünk sőt, csak üzenni fogunk.