7. Nap

A mai nap egyszerre volt nyugodt és nyugtalan. Nyugodt volt, és laza abból a szempontból, hogy nem volt sok tekernivalónk, csupán 34 km egyenes, aszfaltozott úton, így kicsit pihenhettünk és lazulhattunk Fogarason. Nyugtalanító pedig azért volt a mai nap, mert bármerre mentünk és bármerre néztünk ma magunk előtt láttuk a hegyóriást, és megvalljuk őszintén, hogy néha a csúcs láttán összeszorult rendesen a gyomrunk. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, lesz majd bőven alkalmunk a hegyóriásról beszámolni, egyelőre a mai napunkról számolnánk be.

Szóval ma a díszes társaság akkor kelt, amikor csak akart, vagy akkor ébredt meg, amikor már a nap nem csak a hasára, hanem a szemébe is verőfényesen sütött, ugyanis úgy látszik a túráinkon rendesen kiment divatból a sátorverés és mindenki a szabadeget választja a sátorául (jelzem senki sem húzott sátrak, nem csak a „puturosokról” van itt szó).  Szóval reggel/délben felkeltünk és furcsamód, annak ellenére, hogy megegyeztünk abban, hogy csak késő délután indulunk Kercre mindenki neki fogott serénykedni. Ámultan néztünk páran egymásra , mert mindenki elkezdett mosni. A fogarasi paplak udvarát teleaggattuk frissen mosott zoknikkal, mellényekkel, blúzokkal, nadrágokkal, egyszóval a cókmókjainkkal. Szóval egész délután ezt műveltük, a fogarasi lelkész pedig csak csendben tűrte, amint hont foglalunk magunknak, sőt biztatott isJ. Itt szeretnénk Vagyas Attilának (Vagyinak), a fogarasi lelkésznek megköszönni a sok sok, türelmet és segítséget. Köszönjük, hogy elviselt, köszönjük, hogy éjszakáig várt ránk, köszönjük a finom reggeli kávét, a zuhanyzót, a helyet, Antika „capdebatman” tortáját és a kedvességét. Hálásak vagyunk mindenért!

Szóval miután mindenki kimosta a mosnivalóját elmentünk közösen a városba és most nem a földön, hanem vízen bicikliztünk. Körbe vizibicikliztük a fogarasi várat, amely egykoron az Apafiak tulajdona volt. Itt mindenkiből előbújt a kisgyermek, rettenetesen élveztük a vizibiciklit s közben hattyúkat etettünk, jégkrémet meg jégkását eszegettünk. Úgyhogy ma igazán elkényeztettük magunkat. 

Mindeközben Zozó rájött egy cselre, a Sisakos Tigris mintájára rájött, hogy hogyan lehet Sisakos bringást fogni. Nem kell megijedni, ezt két mondatban nagyon röviden össze tudjuk foglalni. Nem kell más, csak egy üveg jó hideg, hamvas Coca Cola, amit a bringások előtt haladó kocsira aggatunk. Ennek láttán a bringás szájában az ízlelő bimbók életre kelnek, minekután a bringás agyában egy olyan ellenállhatatlan vágy kel életre, amely arra készteti a bringást, hogy teljes gőzzel haladjon előre, hogy megkaparinthasson legalább egy kortyot ebből a világhírű italból. Ez a folyamat számunkra érthetetlen, viszont az elmúlt napok tapasztalataira alapozva, szerintünk ez a legjobb „bíztatási” módszer. Lehet, hogy a hegyen felfelé majd ki is próbáljukJ.

Miután a fogarasi vár körül kiszórakoztunk magunkat visszatértünk az unitárius templomhoz, ahol egy rövid megbeszélés és gyors pakolás után indulás előtt jutott időnk a fogarasi unitárius templom és egyházközség megismerésére is időnk. A templom és az egyházközség viszonylag fiatal, csupán 100 éves, épp tavaly ünnepelték a 100. évfordulójukat. A templom nagyon érdekes, és egyben hangulatos. Ami számunkra újdonság volt, az az, hogy ugyanaz a nagynevű építész tervezte a fogarasiak templomát, mint a sulinkat, azaz Pákey Lajos. Majd olyan hat óra tájt útra keltünk. Bekentük magunkat alaposan napkrémmel (mert amint megtudtuk a lenyugvó napnak is van ereje), és útnak indultunk. Az út nagyon jó volt, egy kis szembe szél akadályoztatott a tekerésben, de különösebb gondot nem jelentett. Közben a sorból ilyen hangok hallatszottak ki, hogy „jaj de szép helyeken járunk, óóóó de szép, jaaaaaj” és hasonlók. Szó mi szó, hihetetlen szép helyeken jártunk ma. Bal oldalunkon a TRANSZ FOGARAS, jobb oldalunkon gyönyörű vidék. Önmagában is bámulatos minden, de bringáról kifejezhetetlenül szép. Ha a transzfogarasi utat nem is ajánljuk mindenkinek, ezt a Fogaras-Kerc szakaszt mindenképp ajánljuk, főleg így naplementekor, mint, ahogy mi tettük. Hatalmas élmény. 

Kercre beérkezve ez a látvány egyre szebb lett, már ahogy ereszkedtünk a faluba elénk tárult a ciszterci kolostor romjai, amelyhez fogható szépséget eddig még nem láttunk, s ha a látvány még mindig nem lenne elég, elmondjuk, hogy legyen miért irigykedni, hogy ez a hely, azaz a kolostor udvara a mai szálláshelyünk. Azért ilyet sem kap bárki szálláshelyül. A szálláshelyünkön a helyi szász lelkész felesége várt, aki egy nagyon kedves magyar ajkú hölgy. A lelkész pedig, Reger Mihai úr amint megérkeztünk lelkesen fogadott bennünket Móricka nevű kutyájával (szerinte a kutya a neve miatt csak magyarul ért, úgyhogy valószínű elbeszélgetünk vele is egy kicsit az éjszaka folyamánJ). A rendkívül kedves fogadtatás után a lelkész körbevezetett bennünket  a templom, illetve a volt kolostor romjai között, és bevitt a templomba is. Ez az egykori kolostor egy megmaradt része. Alaposan és rendkívül humorosan bemutatta nekünk a templomot, a gyülekezetet, a falut és a helybeli szászok történetét. Rendkívül érdekes és megkapó volt a bemutatása, illetve maga a hely és annak hangulata is nagy hatással volt ránk. A képek alapján biztos el tudják majd kicsit képzelni.

Most már berendezkedtünk alaposan. Újra előkerült a játékszerünk, a zuhanyzó, a borsófőzelék már mindenki hasába került és készülünk aludni, mert holnap már kemény munka vár ránk, elkezdünk tekerni A Hegyre. Holnap a Bâlea vízesésig tekerünk, ott éjszakázunk, s aztán nekiveselkedünk a maradék kilométereknek. Lassan be lehet kapcsolni a transzfogarasi web-kamerákat (a blog bal felső sarkában megtalálható) és lehet őket kukkolni. Holnap még nem leszünk rajta láthatóak, viszont holnapután ott lesz egy nagy és hosszú narancssárga folt, na azok mi leszünk. Integetni nem ígérjük, hogy fogunk, de jobban fogunk tekerni, ha tudjuk, hogy otthonról szurkolni fognak, úgyhogy lehet hozni a számítógép elé lassan a kényelmes székeket és be lehet rendezni a szobát, mert lassan láthatóak leszünk. Erről majd pontosabban holnap este fogunk írni. Addig is üzenünk még egyet pihenten a hegy aljából, mert holnap a magaslatokban szárnyalunk majd.

Antika: A tegnap azt mondtam, hogy a Szürke Ló megnemszelidített házias állat, de VIGYÁZZ, a Tigris ravaszságát, furfangosságát mind a Szürke Lótól tanulta. s épp emiatt Ashali Abdul Danam Mohamed Salalam élete annyira keserves. A turpiság, amelyet a Szürke Ló kitalált az Óriás Béjbi Viperával, mivel, hogy az utóbbi is rendelkezik nem kevés mennyiségű ravaszsággal, s minden hájjal meg van kenve, pontosan, mint a róka, a következő képpen zajlott: Salalam megvette az Óriás Béjbi Vipera hiper-szuper autósüzletéből a legeslegújabb Mitsubishit, amiről az a hír járja, hogy legalább annyira gyors, mint a leggyorsabb jármű, ami eszedbe jut- Miután Salalam kijött az Óriás Béjbi Vipera hiper szuper autósüzletéből, felhajtott az újonnan készített csodálatos autópályára, hogy kipróbálja az újonnan vásárolt autóját. Pár másodperc alatt már 100km/h sebességgel száguldott, mikor tisztázatlan körülmények között a visszapillantóban észrevett egy Szürke Lovat, amely egyre csak közeledett. Másodperceken belül tisztázatlan körülmények között már 200km/h sebességgel haladt. A Szürke Ló viszont megmakacsolta magát s még mindig ott lopakodott, mint a Sivatagi Róka, a visszapillantóban. A Sejk rettentő dühbe merülve, megtaposta a gázpedált, s az újonnan vett kocsi már 300km/h sebességgel száguldott, mire a Szürke Ló megunta az egészet, s tisztázatlan körülmények között kielőzte Ashali Abdul Danam Mohamed Salalamot:D!.

Enikő: Jól vagyok, körülöttünk visítanak a csaknem évezredes romok. Mondjátok meg az oszinak, hogy olvassa a blogot. Kercen vagyunk a dupla kávés kávézó körül.

Attila: A tegnapi út köves szakaszai nem tetszettek, de örömmel közlöm, hogy az éjszakai utolsó emelkedő rendkívülien tetszett. A hely, ahova ma érkeztünk csodaszép.

Gergő: Most nem tudok üzenni, mert fokhagymát pucolok.

Kázmér: Jól vagyok, a farom megedződött, már nem nagyon fáj. Üdv mindenkinek.

F. Boti: Nem tudok üzenni, mert fokhagymát pucolok, öntözd a füvet!

Bence: Puszilom Anyát!

István: Kíváncsi vagyok a holnapi napra.

Eszter: Ma kevesebbet bicikliztem, mint amennyit pihentem, de a hely ahol alszunk felejthetetlen.

Orsi: A mai nap számomra fárasztó volt, mivel a szél hátráltatott utunkban. A hely ahova érkeztünk gyönyörű. Puszilok mindenkit!

Fery: Holnap kezdünk mászni.

Huni: A mai napot számíthatjuk pihenőnapnak, mert egész nap Fogarasban voltunk. Remélem otthon mindenki jól van. A mostani szálláshelyen van az eddigi legjobb WC amióta elindultunk. Dorkának üzenem, hogy nemsokára megyek haza.

Kevin: A mai reggel csukott szemmel kezdődött, mint a legtöbb, de ma különlegesebb volt, mert nem kellett túl korán kinyitnom. A 34 km-t két óra alatt megtettük, úgyhogy ismét kiérdemeltük a pihenést. Külön puszi Romiéknak és jó utat haza.

Ádám: Szerencsére már 3 napja nem ültem autóban. Holnap jön a mászás, remélem azt is kibírom. Jó éjszakát mindenkinek.

Ferike: Szerencsésen telt a túra első része, és remélem a hegymászás is könnyen fog menni a csapatnak.