8. Nap

8. nap

Végre megérkezett az igazi kihívás! Mögöttünk hagytuk a Szászvidéket néhol szomorúan lepusztult, néhol a legszebben felújított templomaival és házaival, búcsút intettünk a kerci csodának, az ezer éves cisztercita kolostornak, de lent hagytuk a völgyben ügyes-bajos gondjainkat is. Tegnap este tartottunk egy megbeszélést, amely nagyjából arról szólt, hogy egy-két dolgon még mindig lehetne javítani a túra tökéletes működése érdekében – például táborverésben, kajakészítésben vagy éppen az egymásra való odafigyelésben akadnak még problémák. No de nem kell megijedni, mindent megbeszéltünk és ma már teljes gőzzel vágtunk neki a lényegnek.

Megköszöntük a kerci pap feleségének a szíves fogadtatást, mert a pap indulásunkkor éppen prédikált, majd elindultunk a híres Transzfogaras irányába. Jóformán indulástól kezdve szembe mentünk a nagy Heggyel. Az egekig érő csúcsok csodaszép látványt nyújtottak a bicikliseknek, csak egyetlen probléma merült fel néhányunkban: s ezeket most meg kell mászni??? Félreértés ne essék, ez egyáltalán nem érvényes a kemény Jimmyk csapatára, ők már alig várták, hogy kipróbálják lábizmaikat a kemény kaptatókon. No meg persze a puturosokra sem érvényes. 32 kilométer tekerés állt előttünk, amiből körül-belül 25 emelkedő. Ez az egész Transzfogarasnak körül-belül a háromnegyede, a maradék 8 kilométert a Bâlea tóig holnapra terveztük.

A kaptatók előtt Metz Dávid, Csabi, Fehér Boti és Gyula felmentek a 200-as Audival lefoglalni a táborhelyünket, mert vasárnap lévén elég nagy a turistaforgalom errefele. A csapat 4 részre oszlott, mindegyiket egy-egy autó kísérte és így mindenki a saját ritmusában haladhatott. Az elsők gyors tempóban, a hátsók sok-sok pihenővel, de végül szinte az egész csapat kimászta az ország egyik legszebb és legmagasabb útszakaszát. Nem akartunk előre inni a medve bőrére, de amit már az első napoktól sejtünk, ma beigazolódott – a kilenc túra alatt nemigen akadt az ideinél keményebb és strapabíróbb társaság. Alig ülnek az emberek az autókba, mindenki arra törekszik, hogy bírja az iramot és úgy tűnik, sikerrel. Mind a 4 csapat majdnem teljes létszámban felérkezett, sőt, a lányok külön tapsot érdemelnek. A Balea-vízesést csak messziről néztük meg, mert annyi ember volt a vízeséshez vezető úton, hogy nem is fértünk volna el bicikliinkkel és autóinkkal. Inkább továbbmentünk és megbirkóztunk a maradék kilométerekkel. Délután 4 óra körül pedig már az egész csapat a tetőn pihent. A sátrakat már az előőrs csapatunk felállította, ezért nyugodtan kinyúlhattunk a fűben, illetve mosakodhattunk a jéghideg, de ilyen mászás után kellemes patakban. Az idő végig velünk tartott, napsütés és meleg kísérte a bringásokat (muszáj szünetet tartanom, mert a blog írása közben épp egy malaccsordát kerget a kondássá vált Márton Boti és Szabi – fura ilyet látni 1600 méter magasan, a sziklák között).

A délután folyamán Csabi, Metz Dávid és Levi, mivel nem bringáztak ma, úgy döntöttek, hogy nem maradhatnak le a többiektől és visszaereszkedtek egészen a kaptatók aljáig, majd ők is megmászták az egész távot. Ez idő alatt a táborban a legtöbben pihenéssel voltunk elfoglalva, egyetlen dolgunk a sátrakra való nejlonszabás volt. Kis idő után megjelent két rendőr is, akiktől megtudtuk, hogy engedély kellett volna a táborozásra, de felhívták a kerci polgármestert, aki biciklitúránk hallatára semmi probléma nélkül engedélyt adott. Távozásuk előtt a rendőrök elsütöttek még egy rossz poént: azt mondták, hogy vigyázzunk a medvékkel. Szerencsére kiderült, hogy tényleg csak poén volt és nem látni errefele medvét, mert inkább az erdős területeket szeretik. Mi már kibújtunk a fák koronája alól és a sziklák birodalmában töltjük az éjszakát.

A blog írásának végére már Metz Dávid, Levi és Csabi is megérkeztek és készül a finom szalmakrumpli. Holnap kövessenek minket a webkamerán és ahogy facebookon jeleztük táborunk már most is látszik – a kamera jobb sarkában levő fényes pontot kell figyelni. Délelőtt 11 körül kezdjük el mászni a 8 kilométert és nagyon reméljük, hogy nem pont ebben az órában fogja valaki zsebkendőjével tisztogatni a kamerát.

Remekül érezzük magunkat itt a hegyen, reméljük nem lesz túl hideg az éjszaka és holnap majd a 8 kilométer emelkedő után egy megérdemelt hooooosszú ereszkedő következik Corbeni településig. Ágy, tévé és meleg zuhany váltja majd fel a sátrat, a 2 fokos vizet és a csillagos eget.

Utoljára még annyit, hogy Feri lebringázott pár kilométert, hogy művészfotókat készítsen a naplementéről. Szóval élvezzék a képeket!

Balázs: Eddigi legszebb sátorozó helyen vagyunk, szívesen maradnék még pár napot a hideg ellenére.

Dóra: A táj egyre szebb, puszi Boginak.

Ádám: Legyűrtük a hegyet. Jó éjszakát.

Kati: Jólesően fáradt vagyok.

M. Dávid: A táborhelyre feljöttem autóval és biciklivel is. Puszi Emesének.

Ferike: A hegy felét sikeresen megmásztuk, már várjuk a holnapit és üdv mindenkin olvasónak.

Seres: Sikeresen másztunk, alig várom a holnapot.

Szabi: Sikeresen megszelídítettük a hegyet és már csak egy pár km van a csúcs előtt.

Orsi: Lassú tempóban kimásztam a hegy felét a többire holnap kerül sor, remélem sikeresen. Puszilom az otthoniakat és puszilom Anyumékat.

Kázmér: Jól vagyok, jól megy a túra.

J.D.: Hi again!

Wilson: Ez egy jó nap volt :)

Mike: I climbed the mountain alone slowly.

Antika: Az üzbegisztáni sejk annyira kiborult a történtektől, hogy tisztázatlan körülmények között rögvest visszament az Óriási Béjbi Vipera hiper-szuper autókkal tele üzletébe, s panaszkodni kezdett a Szürke Lóról. Az Óriás Béjbi Vipera ajánlott neki egy vadonatúj Mercedesz Mclarent, amit meg is vett jó pénzért, s ambíciósan, mint egy uborka száguldott az autópálya fele, szöl fákö a Szürke Lót; de mint tudjuk, hogy mi lett annak a vége: a Szürke Ló tisztázatlan körülmények között, unatkozva száguldott el Ásháli Ábdul Dánám Mohamed Sálálám újonnan skubizott Mercedesz mellett! Tiszteletlen körülmények között, dühbe borulva az elégedetlenségtől Sálálám visszatért az Óriás Béjbi Viperához magyarázatot kérve. Az Óriás Béjbi Vipera magyarázata, tiszteletlen körülmények között mordányul egyszerű volt: a Szürke Lót nem kell számba venni, mert ahogy mind tudjuk minden hájjal meg van kenve, ravasz, s furfangos, pontosan mint a róka, s ráadásul hülye. Közben a Tigris tisztázatlan körülmények között felvette a kapcsolatot a Barna Macival, aki ambíciósan, mint az uborka a Nemzetközi Bűnügyi Szervezet nevezetes tagja, s az Óriás Béjbi Vipera után nyomoz, mert a szervezetnek már elege lett a turpiságaiból, s mellesleg Ábdul Sálálám tisztázatlan körülmények között siránkozott nekik. Az ambíciós Barna Macitól megtudta, hogy merre van a Szürke Ló, s e pillanatban arra tart, hogy új sisakot kerítsen tisztázatlan körülmények között, amivel visszatérhet a Négyszögletű Kerek Erdő közepém levő gyémántfüves tisztásra, s újra a Sisakos Tigrissé váljon, aki mint ahogyan tudjuk, ravasz, furfangos, minden hájjal meg van kenve, pontosan, mint a róka.