8. nap

Most múlik pontosan egy hete annak, hogy elindultunk otthonról. Kissé hihetetlen, de már hét napja rójuk két kerékkel az utakat, s lassan, nagyon lassan- szerencsére - már a végét tekerjük. Na de hagyjuk még egyelőre a kesergést, mert az elmúlt napokban elég sok mindent elmulasztottunk. Elsősorban az üzeneteket, illetve tegnap, mint említettük két csapatra szakadtunk, így nem tudtunk mindenről képeket feltölteni, úgyhogy ma este minden adóságunkat lerójuk.

 Tehát tegnap este mindenki szerencsésen megérkezett Munkácsra, a szálláshelyünkre, ahol Boti egy nagyon finom krumplilevessel várt bennünket, ami után aztán csak egy dolgunk maradt, éspedig a lefekvés.

Ma reggel mindenki addig aludhatott, amíg csak jól esett, mert ismét pihenő napot tartottunk. Úgy gondoltuk, hogy Munkácsra érdemes egy napot szánni és körbenézni a városban. Amire kelt a társaság már ki volt pakolva a reggeli s mellé a mentás tea citrommal.

 

Aztán tizenkét óra körül összeszedtük magunkat és elindultunk megnézni a várost. Előbb a főteret majd a várat vettük alaposan szemügyre. Nagyon kedves hely Munkács és tele van élettel, na meg a fiúk szerint szép lányokkal isJ. A vár a város szélén található, ahova ezúttal gyalog sétáltunk ki, félretéve a bringákat. A vár egy gyönyörű helyen van, ahonnan be lehet látni az egész vidéket, illetve maga a vár is egy csodálatos látvány ugyanis a 2000-ben elkezdett rekonstruálásnak köszönhetően most is kitűnő állapotban van. Eredeti állapotában láthattunk mindent szerencsénkre. A kár az, hogy senki idegenvezetőt nem találtunk magunknak, azért Metz Dávidot elküldtük, hogy keressen meg valaki olyat, aki két magyar szóban össze tudja foglalni a vár rövid történetét.  Dávid szerencsére nagyon élelmes és meg is kapta azt a bizonyos személyt aki, röviden összefoglalta a város és a vár történetét. Tehát, akkor mi is tovább adjuk azt, amit Dávidtól hallottunk: a város nevét a legenda szerint még a Vereckei hágón bevonuló magyaroktól kapta, akik a hosszas vándorút után úgy gondolták, hogy a hágó után először itt Munkácson telepednek meg. A telepedés sok munkával járt és ezért lett a település neve Munkács. A várat is ők kezdték el építeni. Az évek során többször átalakították a várat, a jelenlegi stratégiai terveknek megfelelően.

"

A vár látogatás után mindenki kis szabadidőt kapott, ami alatt felfedezhette a várost. Volt, aki kipróbálta a városi tömegközlekedést (időutazással egybekötött élmény), mások a gyorskajáldákat, piacokat, üzleteket próbálták ki. 

"

Aztán hat óra körül Szolyvára látogattunk el, ahol a sztálini bosszú magyar áldozatainak emlékművét tekinthettük meg.  A ,,maleinki robot”-nak elnevezett  deportálási akció során sajnos Kárpátalja magyar lakosságának nagy részét elpusztították, neveik emlékét csupán a márványba vésett betűk őrzik. Bementünk a kis emlékkápolnába is amely egyben megrázó ismertetőket is idézett a kegyetlen időszakról. Beírtuk magunkat az emlékkönyvbe, s elgondolkodva visszatértünk a munkácsi főhadiszállásunkra.

Miután hazaérkeztünk itthon egy fenséges vacsora várt ránk: PIZZAAA! Volt itt szalámis, sajtos, gombás, paradicsomos, halas s más sokféle meleg pizza. Mindenkinek jutott legalább egy és még egy fél pizza, amivel most már nyugodtan lefeküdhet.

 

Holnap reggel korán indulunk, ugyanis, rendet kell raknunk a dolgaink között, mert újra határátkelés vár ránk. Várják majd a telefonhívásainkat, mert hamarosan érkezünk. Addig is itt vannak a még ukrániában megfogalmazott üzeneteink:

Szabi: Nagyon jól esett a mai pihenőnap, jól vagyok, és üdv mindenkinek.

Vincze: Nagyon jó minden. NE aggódjatok, Janának boldog szülinapot és puszilok mindenkit.

Antika: Miután a csodálatos kapu fel van állítva, elmész Londonba és meggyőződ a heéyi hatóságokat, hogy adjanak neked egy piros ,eg egy kék telefonfülkét, ha pedig nem sikerül meggyőzni, akkor egyszerűen lopd el. A két telefonfülkét a kert kellős közepébe kell állítsad, de vigyázz,  nehogy elhibázd a közepét mert a sisakos tigris észreveszi a hibát, mivel, hogy Ő ravasz, furfangos, minden hájjal meg van kenve pontosan, mint a róka. ..

Dávid: Első sorban a telefonom esmént lemerült. Emese, megkérlek szépen, hogyha van arra utad akkor takard le a hegesztőgépet, vagy kérj meg valakit, hogy vigye fedett helyre, az autóm előtt van. Előre is köszönöm.

Enikő: A telefonomról elfogytak a centek, bicatúrás szent célkora, de már ne töltsétek fel, holnap estétől már beszélhetünk is, sms-t fogadni tudok. Minden rendben van, mindenféleképpen. Puszilok mindenkit!

Béla: A tegnapi nap élményeit szavakban nem lehet kifejezni, ez vol az eddigi legszebb nap, de a mai nap sem volt rossz. Minden rendben, holnap este beszélünk telefonon.

Orsi: Egy kis hányás és láz után most már jól vagyok, remélem, holnap biciklizhetek, mondjátok meg mamának, hogy süssön nekem csoki tortát.

Timi: Nagyon jó érzés volt felérni a tetőre biciklivel. Nagyon jól vagyok.

Lőrincz Isti: Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy őseink lábnyomába léphettem, akár egy kis időre, ez alatt az idő alatt egy kicsit levert a betegség, de ez nem állított meg, a Vereckei hágó megmászásában, és nagyon örvendek magamnak, hogy be tudtam bizonyítani újra, hogy egy kis rosszullét nem árt nekem. Most már egészséges vagyok, jól érzem magam, és nézek elébe a túra hátralevő részének.

Sanyika: Jól vagyok. A Vereckei hágó egy nagy kihívás volt, de nagyon örülök, hogy sikeresen teljesítettem. Nagyon tetszett az éjjeli bringázás, egy nagy élmény volt számomra.  Hiányoztok és várom már, hogy találkozzunk. Puszillak Bogi.

Ádám: Tegnapi nap sokkal jobb volt, mint az azelőtti mivel már biciklire ülhettem, és leereszkedhettem a Vereckei hágón és még egy kicsit tovább is. Az éjszakai biciklizést sajnos kihagytam, de mára már jobban vagyok és remélem, hogy holnap nem kell autóban ülnöm.

Zalán: Kicsit meghűltem, de jól vagyok.

Tamás: Meggyógyultam. Köszönöm a Gundel-féle tudósítást, a folyamatos bogolvasást és kommentelést Borikának. Puszilom, és alig várom, hogy találkozzunk. Mindez egy hét után fogalmazódott meg bennem.

T.Dávid: Sajnálom, hogy az elmúlt három este nem üzentem haza, úgy néz ki tehetséges vagyok a “blogos csajok” elkerülésében... Lassan egy regényre való mesélni valóm gyűlt fel, de 500 karakter felett töbletköltséget kell fizetnem. Szóval a lényeg, hogy még mindig állom a sarat, igaz, nekem is jól fogott a pihenőnap. Kissé hiányolom a ti üzeneteiteket, de ha nem, hát nem... Anyu, apu szeretlek titeket! Tamás kérlek nézzd meg a e-mailjeidet! Lilla, te vigyázz magadra! :D

Wilson: Az Ukrán Wifi borzalmas...!! Sajnos estére én is picit lebetegedtem... de Wilson sosem merül le. Üdv az otthoniaknak:D!

PP: Anya nem tudok írni SMS-t, de nálam van az autótalon.

Kati: Annak ellenére, hogy nem voltam túl jó formában(majd otthon részletezem) sikerült kimászni a Vereckei hágót! J Mostmár minden a legnagyobb rendben van és nagyon jól érzem magam. Puszilok mindenkit! Ölellek, Emese! 

Bence:  Puszi mindenkinek , Maminak gyógyulást!!! Jól vagyok és  vasárnap süssetek palacsintát!!!!!