2012. augusztus 30., csütörtök

8. nap


Most múlik pontosan egy hete annak, hogy elindultunk otthonról. Kissé hihetetlen, de már hét napja rójuk két kerékkel az utakat, s lassan, nagyon lassan- szerencsére - már a végét tekerjük. Na de hagyjuk még egyelőre a kesergést, mert az elmúlt napokban elég sok mindent elmulasztottunk. Elsősorban az üzeneteket, illetve tegnap, mint említettük két csapatra szakadtunk, így nem tudtunk mindenről képeket feltölteni, úgyhogy ma este minden adóságunkat lerójuk.







 Tehát tegnap este mindenki szerencsésen megérkezett Munkácsra, a szálláshelyünkre, ahol Boti egy nagyon finom krumplilevessel várt bennünket, ami után aztán csak egy dolgunk maradt, éspedig a lefekvés.
Ma reggel mindenki addig aludhatott, amíg csak jól esett, mert ismét pihenő napot tartottunk. Úgy gondoltuk, hogy Munkácsra érdemes egy napot szánni és körbenézni a városban. Amire kelt a társaság már ki volt pakolva a reggeli s mellé a mentás tea citrommal.





Aztán tizenkét óra körül összeszedtük magunkat és elindultunk megnézni a várost. Előbb a főteret majd a várat vettük alaposan szemügyre. Nagyon kedves hely Munkács és tele van élettel, na meg a fiúk szerint szép lányokkal isJ. A vár a város szélén található, ahova ezúttal gyalog sétáltunk ki, félretéve a bringákat. A vár egy gyönyörű helyen van, ahonnan be lehet látni az egész vidéket, illetve maga a vár is egy csodálatos látvány ugyanis a 2000-ben elkezdett rekonstruálásnak köszönhetően most is kitűnő állapotban van. Eredeti állapotában láthattunk mindent szerencsénkre. A kár az, hogy senki idegenvezetőt nem találtunk magunknak, azért Metz Dávidot elküldtük, hogy keressen meg valaki olyat, aki két magyar szóban össze tudja foglalni a vár rövid történetét.  Dávid szerencsére nagyon élelmes és meg is kapta azt a bizonyos személyt aki, röviden összefoglalta a város és a vár történetét. Tehát, akkor mi is tovább adjuk azt, amit Dávidtól hallottunk: a város nevét a legenda szerint még a Vereckei hágón bevonuló magyaroktól kapta, akik a hosszas vándorút után úgy gondolták, hogy a hágó után először itt Munkácson telepednek meg. A telepedés sok munkával járt és ezért lett a település neve Munkács. A várat is ők kezdték el építeni. Az évek során többször átalakították a várat, a jelenlegi stratégiai terveknek megfelelően.





"



A vár látogatás után mindenki kis szabadidőt kapott, ami alatt felfedezhette a várost. Volt, aki kipróbálta a városi tömegközlekedést (időutazással egybekötött élmény), mások a gyorskajáldákat, piacokat, üzleteket próbálták ki. 

"

Aztán hat óra körül Szolyvára látogattunk el, ahol a sztálini bosszú magyar áldozatainak emlékművét tekinthettük meg.  A ,,maleinki robot”-nak elnevezett  deportálási akció során sajnos Kárpátalja magyar lakosságának nagy részét elpusztították, neveik emlékét csupán a márványba vésett betűk őrzik. Bementünk a kis emlékkápolnába is amely egyben megrázó ismertetőket is idézett a kegyetlen időszakról. Beírtuk magunkat az emlékkönyvbe, s elgondolkodva visszatértünk a munkácsi főhadiszállásunkra.











Miután hazaérkeztünk itthon egy fenséges vacsora várt ránk: PIZZAAA! Volt itt szalámis, sajtos, gombás, paradicsomos, halas s más sokféle meleg pizza. Mindenkinek jutott legalább egy és még egy fél pizza, amivel most már nyugodtan lefeküdhet.



Holnap reggel korán indulunk, ugyanis, rendet kell raknunk a dolgaink között, mert újra határátkelés vár ránk. Várják majd a telefonhívásainkat, mert hamarosan érkezünk. Addig is itt vannak a még ukrániában megfogalmazott üzeneteink:

Szabi: Nagyon jól esett a mai pihenőnap, jól vagyok, és üdv mindenkinek.
Vincze: Nagyon jó minden. NE aggódjatok, Janának boldog szülinapot és puszilok mindenkit.
Antika: Miután a csodálatos kapu fel van állítva, elmész Londonba és meggyőződ a heéyi hatóságokat, hogy adjanak neked egy piros ,eg egy kék telefonfülkét, ha pedig nem sikerül meggyőzni, akkor egyszerűen lopd el. A két telefonfülkét a kert kellős közepébe kell állítsad, de vigyázz,  nehogy elhibázd a közepét mert a sisakos tigris észreveszi a hibát, mivel, hogy Ő ravasz, furfangos, minden hájjal meg van kenve pontosan, mint a róka. ..
Dávid: Első sorban a telefonom esmént lemerült. Emese, megkérlek szépen, hogyha van arra utad akkor takard le a hegesztőgépet, vagy kérj meg valakit, hogy vigye fedett helyre, az autóm előtt van. Előre is köszönöm.
Enikő: A telefonomról elfogytak a centek, bicatúrás szent célkora, de már ne töltsétek fel, holnap estétől már beszélhetünk is, sms-t fogadni tudok. Minden rendben van, mindenféleképpen. Puszilok mindenkit!
Béla: A tegnapi nap élményeit szavakban nem lehet kifejezni, ez vol az eddigi legszebb nap, de a mai nap sem volt rossz. Minden rendben, holnap este beszélünk telefonon.
Orsi: Egy kis hányás és láz után most már jól vagyok, remélem, holnap biciklizhetek, mondjátok meg mamának, hogy süssön nekem csoki tortát.
Timi: Nagyon jó érzés volt felérni a tetőre biciklivel. Nagyon jól vagyok.
Lőrincz Isti: Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy őseink lábnyomába léphettem, akár egy kis időre, ez alatt az idő alatt egy kicsit levert a betegség, de ez nem állított meg, a Vereckei hágó megmászásában, és nagyon örvendek magamnak, hogy be tudtam bizonyítani újra, hogy egy kis rosszullét nem árt nekem. Most már egészséges vagyok, jól érzem magam, és nézek elébe a túra hátralevő részének.
Sanyika: Jól vagyok. A Vereckei hágó egy nagy kihívás volt, de nagyon örülök, hogy sikeresen teljesítettem. Nagyon tetszett az éjjeli bringázás, egy nagy élmény volt számomra.  Hiányoztok és várom már, hogy találkozzunk. Puszillak Bogi.
Ádám: Tegnapi nap sokkal jobb volt, mint az azelőtti mivel már biciklire ülhettem, és leereszkedhettem a Vereckei hágón és még egy kicsit tovább is. Az éjszakai biciklizést sajnos kihagytam, de mára már jobban vagyok és remélem, hogy holnap nem kell autóban ülnöm.
Zalán: Kicsit meghűltem, de jól vagyok.
Tamás: Meggyógyultam. Köszönöm a Gundel-féle tudósítást, a folyamatos bogolvasást és kommentelést Borikának. Puszilom, és alig várom, hogy találkozzunk. Mindez egy hét után fogalmazódott meg bennem.
T.Dávid: Sajnálom, hogy az elmúlt három este nem üzentem haza, úgy néz ki tehetséges vagyok a “blogos csajok” elkerülésében... Lassan egy regényre való mesélni valóm gyűlt fel, de 500 karakter felett töbletköltséget kell fizetnem. Szóval a lényeg, hogy még mindig állom a sarat, igaz, nekem is jól fogott a pihenőnap. Kissé hiányolom a ti üzeneteiteket, de ha nem, hát nem... Anyu, apu szeretlek titeket! Tamás kérlek nézzd meg a e-mailjeidet! Lilla, te vigyázz magadra! :D
Wilson: Az Ukrán Wifi borzalmas...!! Sajnos estére én is picit lebetegedtem... de Wilson sosem merül le. Üdv az otthoniaknak:D!
PP: Anya nem tudok írni SMS-t, de nálam van az autótalon.
Kati: Annak ellenére, hogy nem voltam túl jó formában(majd otthon részletezem) sikerült kimászni a Vereckei hágót! J Mostmár minden a legnagyobb rendben van és nagyon jól érzem magam. Puszilok mindenkit! Ölellek, Emese! 
Bence:  Puszi mindenkinek , Maminak gyógyulást!!! Jól vagyok és  vasárnap süssetek palacsintát!!!!! 


16 megjegyzés:

Névtelen írta...

Reméljük tudjátok, hogy mindenki büszke rátok és már nagyon nagyon várunk titeket haza. Sok sikert a határátkeléshez és jó szórakozást a hátralevő időben :)

Anya írta...

Mi van veletek emberek, minden masodik kozuletek "most mar jol van" ? Csak a sisakos tigris nem gyengelkedik. Vigyazzatok magatokra, sok erot, egeszseget a hazatereshez! A hatarnal nem feltunk, mert ott nagyon tudjatok, hogy hogyan kell viselkedni.
Hianyoztok ... varunk ... drukkolunk !!!
Jo ejt!

ata apa írta...

a svedek is tudjak hogy buszke vagyok ratok ,tovabbi balesetmentes kozlekedest es jo idot kivanok a csapatnak. a fenykepek pedig maguktol beszelnek hogy ti hogyan elitek at ezt a nagyszeru ,tortenelem dus utazast.udvozlok mindenkit, ifiket tovabra is biztatom,jo uton jartok,mindig elore.kevin,puszillak es szeretlek,apa

oreg bicajos írta...

Jol erzes latni hogy Ukrajnaban nem romboltak le mindent csak azert mert sok sok evvel ezelott masok epitettek, hanem gondjat viselik a tortenelmi emlekeknek.
Nagyon szep a var es gondolom a bunker is igen erdekes lehetett foleg a ferfi nepsegnek.
Jo olvasni es latni hogy a nehezsegek nem fogtak ki rajtatok, aki beteg volt meggyogyult, etvagya ugy tunik van mindenkinek, esti mese es pihe-puha agy nelkul is megy az alvas.
Elindult harminc valahany ember es haza jon helyettuk egy CSAPAT.
Buszkek vagyunk RATOK !



Kukorica Csenge írta...

Petőfi 1847-ben járt Munkácson, az Úti levelekben ezt írja: "Míg kocsisom megkapatta lovait, én hirtelen megebédeltem, s siettem ki a státusbörtönné alakult várat megtekinteni, melly a várostól egy jó negyedórányira fekszik a róna közepén egy magas kerek dombon. A domb oldalán szőlőt termesztenek... nem szeretnék borából inni... azt gondolnám, hogy a rabok könnyét iszom. Fölmentem a várba, az udvarokat s egy pár szobát bejártam, de a börtönöket nem mutatták meg, talán mert egyedül és egészen ismeretlen voltam, vagy senkit sem eresztenek a föld alá? nem tudom. Egy teremben többek között ott van Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona arcképe is. Más helyen órákig elnéztem volna e dicső képeket, de itt csak futólag szemléltem őket, mert siettem kifelé. Tudj’ isten, e falak közt ugy összeszorúlt keblem, hogy alig bírtam lélekzetet venni. Érzéseimet leírtam egy versben. Azok kínos érzések voltak. Az egész idő alatt, mig itt voltam, fülembe valami szellem szomorú dolgokat suttogott. Szavait nem is értettem, olly halkan beszélt, csak suttogást hallám, és ennek olly bús hangja volt. Azt sem tudom, ki volt e suttogó szellem? az emlékezet-e vagy a sejtés?... 1800-ban és 1801-ben az itteni foglyok egyike volt Kazinczy Ferenc. Szegény Kazinczy! szegény haza!”

Huszt váránál eszetekbe jutott Kölcsey verse, íme a Munkácsról írt epigramma:

Kölcsey Ferenc: Munkács

Hol fejedelmi terem fogadott fejedelmi lakókat,
S küzde nemes harcot Zrínyi leánya soká:
Bércedet, ó Munkács, keserű gond űli, lebegvén
Rémalakok szomorún a fogoly álma fölett.
Büszke tekintettel mit nézsz a síkra le bús lak?
Jőn az utas, lát s fut messzekerűlve tovább.

Sisakos Tigris szemelyesen írta...

"Ő ravasz, furfangos, minden hájjal meg van kenve pontosan, mint a róka !!!!!!"
Megegyszer, kerlek mondjad megegyszer !

MR írta...

Sok szrencsét a holnapi határátkeléshez! Timi hiányzol, és sajnos nem lehetek ott mikor megérkeztek, csak sulikezdésre érek haza! Vigyázzatk magatokra, kár a bicatúrán betegnek lenni, azt tartogassátk suli időre. Kitartást és jó szórakozást mindenkinek!

Névtelen írta...

Mindenkinek garatulálok, nagy telesitmeny, es gondolom sikerélmeny, volt ez mindenkinek :) Buszkek vagyunk ratok, a betegeknek gyogyulast. Vigyazzatok magatokra! Szerencsés hataratkelest, tovabbi jo utat nektek! alig varom mar, hogy hallgassam a torteneteiteket, gondolom mindenkinek van eleg sok

Eszter

Rami írta...

SZIASZTOK.
Minden nap követtem az utatokat, Budapestről.Szép élményekkel lettetek gazdagabbak és jó sok tapasztalattal.A gyerekeknek,NORBINAK ÉS ROLINAK,minden este vagy néha reggel felolvastam,hol és merre jártatok.A fényképeket is együtt néztük meg.
További szerencsés utat kívánunk, "SZOLIDARITÁSBÓL" mi is minden nap biciklizünk,az úti cél KOPASZI-GÁT.
Millió puszi a távolból,és várjuk a további tudósítást.

Rami írta...

Ja és biztatásként,tegnapelőtt Norbinak 5 helyen lyukadt ki az első kereke,a hátsóban pedig 2 lyukat kellett befoltozni,de ma már újra útra készen állunk.Azért a tegnapi napot sem hagytuk ki,de nem mentünk messzire,teszteltük a gumikat.
Úgyhogy nektek is hajrá......
Puszi.

pborika írta...

Tamás: >:D< Én is várom már, hogy lássalak :) Örülök, hogy jobban vagy! Ma este már beszélünk telefonon,juhé!

Dávid: A család nevében: Bár nem mindig üzengetünk, azért figyelünk rád! :) Sárvásáron káosz van :)) Közelednek már a vendégek,és apud azt sem tudja, hogy induljon a keresztelőbe, de nagy szeretettel várunk haza, s várjuk azt a regényt amit mesélned kell:) Anyud, apud puszil, én is, ha hazaérsz majd meg kell magyarázz valamit ... :)


Üdvözlök mindenkit, ügyesek vagytok, kitartást, jó szórakozást, vááárunk!

Csak Nyik írta...

Apáczai Csere János szavait idézem: "Nem okoz megelégedettségi érzést az, amelyhez fáradság nélkül juthatsz."
Kiérzik az üzeneteitekből, hogy fáradtak vagytok de ugyanakkor elégedettek is, boldogok, hogy sikerült végigcsinálni azt amit kitűztetek célul. Azt olvastam, hogy több megkérdezett is azt állította hogy sokkal boldogabb volt a célhoz vezető úton, mint a célba érkezéskor.
Irigylem azokat akik másodszor, harmadszor, ..., nyolcadszor végigtekerik ezeket a túrákat. Az az érzésem sokan mások is megtennék, mert remek dolognak tartják, de leintik, mert egyben nehéz is. De TI önfegyelemmel, kitartással, az együttlét örömével tekertek napokon át. A kitartás jó kis dolog de azok akik nem ismerik azok nem tudhatják, hogy mit jelent. A kitartással elért siker meglátszik az emberek arcán, a mosolyán. Ezzel a mosollyal az arcotokon várunk titeket haza ... büszkén és sok szeretettel. De adddig is vigyázzatok magatokra, vigyázzatok egymásra!

fero lukacs írta...

Ugy szeretnelek egy kicsit magamhoz olelni mar titeket.Remelem mar egesz jol vagytok,Piri mama uzeni ,hogy a nagyon finom csokitorta varni fog!!!
Vigyazzatok nagyon egymasra.Puszi,Edisanya

Unknown írta...

Reményeink szerint ezeket a bejegyzéseket már hazai tájakon olvassátok! Szidjuk a számítógépet, de az elmúlt napokban igazi áldásként tekintettünk rá! (... se vele, se nélküle ...) s csütörtökön Marika néni sem dolgozott!
További szerencsés karikázást! Várunk!

RO anya írta...

Alig varjuk a mai nap beszamolojat is,valosaggal faljuk a szavakat amit irtok (koszonet Julia )Teljesen belejottunk az ejjeli lefekvesbe .Meg ket nap es itthon vagytok ami nagy orom de ellenbe fura lesz hogy nem kell a gep elott ulni es varni az uzeneteket.Minden percet ertekeljetek !!! Kevin hianyoljuk uzeneteid ,szeretunk !

Unknown írta...

szabinak kivanok jo gyogyulast mert ugy hallotam hogy betegeskedik .szedd ossze magad mindenkinek kivanok szerencses hazai atkelest a hataron es meg szerencsesebb haza erkezest semmi gond nelkul.olelunk es puszilunk mindenkit.