JZsUK - XII. Biciklitúra - Fiumé

1.nap

                                                                  
                                                                               

Mindenkori biciklitúrás szokás szerint, éjjeli órákban fejeztük be a pakolást, rendezést, festést, javítást, de a lényeg az, hogy reggelre minden készen állt az indulásra. Fél 8-ra mindenki az udvaron volt, bepakoltuk a hátizsákokat a szürke utánfutóba és már búcsúzhattunk is. Kellemes meglepetésünkre megjelent a színen az Antena 1 stábja. Annyira megtetszett nekik a tegnap délutáni hangulat az udvaron, hogy reggel is eljöttek filmezni. Minden a terv szerint zajlott, fél 9-kor már az iskola előtt vonultunk rendőri kíséretünkkel. Az eddigi biciklitúrákon az indulás napjára általában vasárnap került sor, az idén viszont egy csütörtöki napra esett a választás. Ez azzal is járt, hogy rengeteg ember volt délelőtt a városba. Akármerre haladtunk, mindenhol ránk szegeződött a járókelők tekintete. Egyesek tapsoltak és mosolyogtak, mások bámultak mint borjú az újkapura, hiszen nem minden nap suhan át 34 sárga  (FainosagosJ) mellény a Főtéren, a Deák Ferenc utcán, vagy akár a „Möröstéri” tömbházak között. De nem csak járókelőkkel, hanem autókkal is tele volt a város a hétköznap miatt.  A kolozsvári rendőrség viszont, már évek óta segít nekünk kijutni a településről és a legnagyobb komolysággal végzi feladatát. Egészen a várost kikerülő terelőútig velünk tartott egy rendőrautó. Ettől a ponttól kezdve magunkra voltunk utalva és megkezdődött a „vad vízi evezés”, a Biciklitúra.

Első megállónk az Apahida előtti Lukoil-nál volt, majd Nemeszsuk községtől két csapatra oszlottunk. 

Ez azért szükséges, mert nem mindenkinek ugyanaz a tempója. Ennek megvolt a következménye is. Elfelejtettünk vonulás zárót kijelölni az első csapatnak és amikor Bence lemaradt, majdnem elütött egy öreg nénit. Illetve túl közel ment el mellette és hozzáért a könyökével. A néni megijedt, de megálltunk és egy Economic nápolyszelettel megbékítettük. Körülbelül 10-15 kilométerenként a „Kemény Jimmyk” csapata bevárta a nyugodtabbakat és tartottunk egy pihenőt. Szamosújvár mellett az új kerülőútra tértünk, amely egyben a túra első kaptatóját jelentette. Nem hosszú, viszont a 35 fokos melegben mégis kimerítő dombocska volt. Désig tartott a nap legforgalmasabb útszakasza. Tartottunk egy hosszabb szünetet, megettük az otthonról hozott szendvicseket, hideg vizet töltöttünk kulacsainkba, majd Bethlen fele kanyarodtunk. 

Talán ez volt a nap legfárasztóbb szakasza. Dél volt, a nap égette bőrünket, de mégis kibírtuk a 30 kilométert a bethleni eltérőig. Innen végképp elbúcsúztunk a főutaktól, legközelebb Ukrajnában lesz ilyen gondunk. Rátértünk a Salva fele vezető útra, amely már majdnem a táborhelyünket jelenti, hiszen a Salva patak partján táborozunk. Csekély forgalom, viszont kisebb szerpentinek vártak ránk, majd hosszú egyenes út a táborhelyig. Közben rájöttünk, hogy a Salva patak menti falvakban nagyon kedves emberek élnek. Egy néni több liter vízzel kínált meg minket kútjából. Azt állította, hogy a környék legjobb vize van nála. A lehető legjobbkor jött, hiszen az összes innivalónk már szinte felfőtt.

Délután 6-kor értünk végre a táborhelyre. Óriási megkönnyebbülés volt, hiszen az út kezdett lassan emelkedni és mind ki voltunk már merülve 117 kilométer után. Fontos megemlíteni viszont, hogy az újak közül többen is vagy végig bringázták a napot vagy csak éppen egy szusszanásra ültek be az autókba.

Most pontosan 8 óra 35 perc van, az összes sátor áll és készül a híres rántott sajt. Az első táborszervezés nagyon fontos a túrán. Utána már minden magától megy, mindenki tudja mit kell csinálni, ma viszont az újaknak meg kell mutatni a teendőket. Legalábbis azt hittük. A valóságban ez úgy történt, hogy egy szóra mindenki megmozdult és talált magának feladatot. Az emberek fát hoztak, krumplit pucoltak, kipakolták a csomagokat, reflektort szereltek a fára (mivel generátorunk is van), tüzet gyújtottak, sátrakat állítottak. Mindez percek alatt történt. Szóval egy profi csapat voltunk ma. Már csak vacsorázni kell és teljes lesz az első igazi biciklitúrás nap!

Következnek üzeneteink:

Bányai Béla: Üdvözlök mindenkit. Nagyon  jól bírom a strapát, nincs semmi gond.

Gál Sanyi: Minden nagyon jó. Hívjátok fel Babost és köszönjétek meg neki a javításokat.Hiányzol Bogi.

Fehér Zalán: Nincs jel.

Ballán Dávid: Sziasztok! Minden rendben van erre, volt egy hátsó defektem, Zsolttal kocsikáztam egyet, de utána tudtam folytatni az utat. Vigyázzatok magatokra!

Kevin:Üdv mindenkinek, eddig semmilyen technikai vagy sérülési bajom sem volt, kicsit lusta vagyok, de ez csak az első nap.

Bence: Elütöttem egy öreg nénit de szerencsére nem lett semmi baja. Nem tudlak hívni. (Anyukámnak)

Vígh Anti:Hogyan  kell elfogni egy sisakos tigrist?

F.Timi: Jól vagyok.:) Jól ment az első nap.Köszönöm mindenkinek aki ma reggel kijött az udvarra.

Lukács Ádám: Jól vagyok.

Dezső Szabi: Egész nap bringán voltam, picit elfáradtam amugy jól vagyok.

Tóth Dávid: Sok sikert!

Szabó Gergő: Kicsit fáj a torkom.

Lőrincz István: Tikkasztó meleg volt. A biciklim nagyon jól ment. Áronci ellopta a tanár úr beszédének a lényegét.:)

Ervin: Fájt a fejem. Ültem a traileren. Kilyukatt az első kerekem.

Nagy Alpár:Jól érzem magam.

Fery: Üdv minden blogolvasónak.Jól  jöttünk első nap.Jó a csapat,jó az idő.

M.M.Dávid:Maximális bicatúra, úgyhogy nincs hogy rosszul teljen. Üdvözlök mindenkit.

L.Orsi:Nagyon jól telt az első nap,nem volt semmi gond. Végig bicigliztem,nincs jel.

Vincze Dávid:Jól vagyok és már nagyon éhes.

Balázs:Minden rendben.A túra nagyon vagány.

Solymosi Zsolt:Kipipálhatjuk a mai napot.Elégedett vagyok.Egy mosdótál sajtot süt Botival és Tamással.

Szabó Tamás:Zsolt a béka.

Nyitrai János: Öregebb bringás üzeni az otthoniaknak,hogy ma csak “okosan” gurultam.

Nagy-Kóródi Enikő: Holnap levesszük Scott-ot...ki tudja,meddig marad lenn?

Simon Csaba: aaa nagyon profi!!! a kék párna kimaradt:((