2007. június 28., csütörtök

3.nap


A jégbarlanghoz vezető út kanyarjában táborozunk.


A sok víztelen mászás után a jégbarlang szívében.


Visszafele az úton.


Földrajzóra a szabadban.


A képről csak a kocsiszerelők hiányoznak:(


Kedves otthoniak!

A jégbarlanghoz vezető kanyarnál táboroztunk. Az éjjel váratlanul, de ért egy kis eső is minket. Nem történt semmi különös csak pár sátor beázott…de nem vészes, mert mostmár minden száraz (többnyire:). Miután mindenki reggelizett (pátés kenyér és az igazi “French toast”) elindultunk a Scărişoarai jégbarlang felé, nyilván semmi vizet nem vittünk magunkkal, így oda jutottunk, hogy már mindenki vízről álmodozott. Végül egy kedves hölgy segítségével, 7 km után mindenki ihatott egy pohár vizet (kevés, de higgyjék el nagyon jól fogott :). Elértünk a barlang szájához, majd lassan leereszkedtünk a jég felé. Nagyon látványos volt, ugyanis Románia legnagyobb jégbarlangja.

Miután lejöttünk a hegyről összepakoltunk és ismét útnak indultunk, terv szerint Brád felé. Út közben érdekes esetben volt részünk, melyben tanulság is rejlik. Miután elindultunk az úton egy ember sétált át akinek, hát „megvolt a maga baja”. Sajnos nem volt „reakcióképes” és mivel mi is nagyon sűrün közlekedtünk Robi megütötte karjával, az illető személy pedig leesett az út szélére. Szerencsére se Robinak se a személynek nem lett semmi baja, viszont nekünk csak tanulni kell ebből az esetből. Nem jó sűrün közlekedni mert a hátul levők nem látják mi történik elől ezért súlyosabb baleset is fennálhat.

Összeszedtük magunk és elindultunk tovább ugyanis az idő már sürgetett...elértünk Topánfalvára ahol az „orosz testvéreinknek” köszönhetően bevásároltunk ezt azt:).

Ezután folytattuk utunk, Abrudbányán álltunk meg ismét ahol megtekintettük a romokban álló unitárius templomot. Építészetileg nagyon hasonlit a kolozsvári belvárosihoz, viszont ezt már nem használják és szomorú hangulatot kölcsönöz a város központjának.

Ezután megmásztunk egy naaaaaaagy hegyet :) (na nem épp olyan nagy) , majd következett a várva várt ereszkedő. Több tíz kilómétert ereszkedtünk lefele, nagyon hűsítő volt. A kutyáknak és az integető romáknak („vin amerikániii”) köszönhetően pedig izgalmas is.

És íme megérkeztünk arra a helyre, amely egész nap mindenkinek izgatta a fantáziáját, a meleg zuhany, fiiiinom vacsora ( nem mintha az eddigi nem lett volna finom :), a TV és talán a pihenés.

A mai nap különösen gyors volt, ugyanis mindenki rendkívül túlteljesített magán...talán azért mert „rohantunk” a panzió felé ahol várt egy elkényeztető éjszaka.

Mindössze ennyi történt a mai nap, viszont nagyon élménydús volt. Holnap reggel Brádon látogatjuk meg az aranymúzeumot aztán folytatjuk utunkat. Közeledik a pihenő nap... talán holnap ezért fog mindenki ismét jól bringázni:).

Most pedig pár szó a bringázok részéről:

No comment – mindenki alszik.


2 megjegyzés:

Aniko írta...

A Képeket nézve mindenki elég jol birja:)Láttam a hireket netten,és elég izgalmasnak tunt(biztos az is)Kicsit Zsolt tanárurnak elirták a nevét(jo kicsit) de ez a legkevésbé számit. Na jo bicajzást továbbra is mindenkinek és vigyázzatok magatokra.Udv.mindenkinek!!!!

csatarim írta...

irjatok még,Csatári