A monarchia korabeli vasútállomas előtt Brádon.
A kemény csapat meghódította a hegyet.
Ebéd Obârşian, Puiu bácsi házánál.
Pizzázunk Facsádon.
Brádban, a panzió előtt.
Kedves otthoniak!
Eltelt az éjszaka egy nagyon kellemes panzióban Brádban. Mindenki nagyon élvezte a „kiszolgálást”, kényelmes ágyak, meleg zuhany, tv és finom vacsora.
Reggel indulás előtt meglátogattuk a brádi aranymúzeumot, melyben nagyon sok érdekes ásványt tekinthettünk meg. Ezután mindenki elindult a maga útjára. Mivel a mai nap útvonala „kissé” kihívó volt, ezt az utat pár autó és egy jópár ember nem tette meg, ezért a csapat kétfelé „szakadt”. Egyik csapat megmászott egy naaaaaagy hegyet, a másik csapat pedig benn a kocsiban döcögött a főúton 50 km per óránkénti sebességgel, miközben a kisebb és nagyobb autók haladtak el mellettünk. Útközben végig azon gondolkoztunk vajon mit csinálnak a többiek...
Az erős csapat nagy erőfeszítést tett meg és megmászta a nagy hegyet erdőstől együtt. Most pedig kétfelé szakad a történet:):
A „hegymászó” csapat meglátogatta a brádi osztrák-magyar korabeli vasútállomást, mely romokban hever... Mindezek után kezdtek ritkulni a civilizáció jelei :), először az aszfalt, majd a házak és végűl maga az út is. Hosszas mászás után elérkeztünk „Puiu bácsihoz” aki egy intellektuell személy, aki kiábrándult a civilizációból és magányosan éli napjait kis gombaházában a hegy tetején. Sajnos nem találtuk otthon, de megnéztük különleges házát. Megebédeltünk, ezután pedig a várva várt lejtő következett :). Mindenki egy darabban ért le a hegy aljába (úgyhogy kedves szülők, nincs ok aggodalomra). Mindezek után csatlakoztunk Facsádon az „autós” csoporthoz akik pizzával és üdítővel vártak minket.
Ennyi történt a csapat egyik felén, ellenben a másik csoporttal akik „kocsikáztak” egész nap, ám senki se higyje hogy ez olyan könnyű. Amíg a többiek fáradtak a bringázásban, mi fáradtunk az unalomban (igen biza az unalom is fáraszt :), ha valaki nem hiszi járjon után). Fagyiztunk Déván, majd folytattuk utunk Facsád felé ahol érkezéskor ebédeltünk. Mindezek után „kibéreltük” Péter kocsiját és zenét hallgattunk várva, hogy érkezzenek a nap hősei.
Miután nagy nehezen kapcsolatot teremtetünk és találkoztunk elmentünk közösen a város elejére ahol megtekintettük Gheorghe Gheorghiu Dej repülőgépét (szegény elég rosszul nézett ki :) , mely kocsmaként szolgál a helybélieknek és azoknak akiknek „meg van a maga bajuk” :)...
Ezután felpattantunk a biciklikre és „egyenes” irányt vettünk a Surduc tó fele. Hosszas utunk után megérkeztünk és sikeresen letáboroztunk, íme itt van a jól kiérdemelt pihenő. Mindenkire ráfér egy kis „feltöltés”.
Ma este egyesek már az autó fényében fürödtek de holnap mindenkit vár a tó langyos vize...na meg a biciklijavítás, ugyanis a megtett jópár kilóméter után egyes biciklik „feladták a szolgálatot”.Nos mindezek után nem marad más hátra mint jó éjszakát kívannánni minden kedves olvasónak (akik reggel olvasnak azoknak jó reggelt :).
PS. Ismét mindenki alszik így holnapra maradnak a biciklisek szavai...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése