Bicatúra feltérképezés 2011

Tisztelt olvasó!

Köszöntjük Önt a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium bicatúrás csapatának a blogján! Az elmúlt évek kalandjai követhetőek itt, közelebbről pedig az idei túra részletes leírása, mely Kolozsvártól a Duna-deltáig és vissza két hetet tartott, 1588 kilométert számlálva. Ha a blog jobbfelén lefele viszi a kurzort, akkor logikai sorrendben az első naptól érdemes előre olvasni a történetünket.

Bloghírek

Tisztelt látogató!
* Az angol és román nyelvű bejegyzések hamarosan külön oldalakon lesznek elérhetőek.
* The english version of the blog is under construction, and soon it will be available.
* Blogul expediţiei poate fi citită în curănd şi in limba română.

14. nap: a hazaérkezés

Az utolsó nap szokás szerint villámgyorsnak bizonyult. A torockószentgyörgyi nyugalmas öreg kastély kertjétől megválva, elbúcsúztunk házigazdáinktól a kastély gondnokától, majd gurultunk Torockó irányába, ahol hagyományosan megmártottuk sisakjainkat a csorgó vizében és búcsút vettünk Zsófi-Zitától, aki kissé hamarább hazaért mint a csapat:) No de elfogadjuk a kivételezést, hisz nagyszerű társunk volt mindvégig a túra alatt. Torockót elhagyva már a lejtő és a szél is kedvezett az Aranyos irányába. Tordán még megálltunk egy kiadós falatozásra a parkban, majd nekivágtunk a gyilkos feleki tetőnek, ami kétségkívül nem bizonyult nagyon gonosznak két hét vasedzett bringásainknak.

A tetőn bevártuk a rendőrséget, majd ünnepélyesen bevonultunk Kolozsvár utcáira, a kollégium körül pedig már vártak a szülők és az értünk, nekünk szurkolók, akiknek ugyancsak örömet jelentett a találkozás.

Még egy diadalkör az udvaron, rövid kiértékelő, majd gyors pakolás és hazatérés - a megszokott kerékvágásba...

14. nap - hazafele

Most már biztosra szeretnénk kijelenteni, hogy fél öt és öt óra között érünk haza, vagyis az iskola udvarára, s minden kedves szülőt, támogatónkat és barátunkat sok szeretettel várjuk, hogy lássák, hogy is néz ki az, aki bringával eljutott a Duna Deltáig és vissza is jött.

Van néhány vidéki társunk, akikért ma nem jöhetnek sem szülők, sem barátok, ezért a bentlakásban töltenek még néhány napot. Emiatt megkérünk mindenkit, hogy a szokáshoz híven egy kis ennivalóval - ami minden lehet pátén kívül- várjon bennünket. Az elmúlt években ez tökéletesen működött, szilvásgombóc, kis tészta, rántotthús, ilyesmiket szoktunk kapni, amit majd a holnap illetve holnaputáni kocsi és utánfutótisztitáson majd együtt fogyasztunk el. Előre is köszönjük mindenkinek.

Már lassan szedjük össze a dolgainkat, az utolsó pakolás következik, illetve nekivágunk majd a hazavezető útnak, ami tordáig villámgyorsnak ígérkezik, a Feleket pedig mindenki a maga ritmusában mássza majd meg.
Hamarosan találkozunk, azoknak pedig akik virtuálisan követték kalandjainkat köszönjük a figyelmüket és a bátorító hozzászólásokat, a holnapi napon minden hiányzó fotót feltöltünk a napi bejegyzésekhez, hogy ezután teljes értékében lehessen újraolvasni 14 nap kalandozásait.