2. Nap

Hétfő 36, kedd 38, szerda 40 Celsius fok. Körülbelül így néz ki a következő napok előrejelzése. Tehát ez még csak a kezdet! Pedig már ma is úgy éreztük, mintha nem is az erdélyi dombok között, hanem valahol a Szaharában próbálnánk tekerni a homokban. No de a túra második napja nem csak a meleg elviseléséről szólt, hanem az első kontrasztokkal teli napot tudhatjuk magunk mögött. A magyarszentbenedeki templom után, amelyet összesen 5 ember használ és ők is csak ünnepekkor, Bethlenszentmiklóson egy olyan virágzó közösségbe csöppentünk, amely több, mint 360 főt számlál.

Míg a táborhelyünkként szolgáló templomot indulás előtt kisepertük és kiráztuk szőnyegeit, Bethlenszentmiklóson szinte szégyelltük magunkat ilyen koszosan belépni a templomba. S ha arra gondolunk, hogy a két település között légvonalban maximum 10 kilométer lehet, különös, hogy ilyen kontraszt ekkora távolságban egyáltalán kialakulhat. A szentmiklósra vezető utat egy különös történet tette érdekessé: tudniillik, Mike, amerikai vendégünk háttérzenét szolgáltat a bringásoknak, a bicikliére felszerelt kis hangszórókkal. Egyik pihenőnél pedig elvesztette micro SD kártyáját. Az egész csapat keresni kezdte azon a helyen ahol Mike ült, bicskával kaszáltuk a füvet, de fél órás keresés után sem találtuk meg a 32 gigabyte tárhelyű, de rendkívül kis méretű kártyát. Olyannyira felszántottuk a terepet, hogy a falubeliek valószínűleg holnap kiássák a földet arany reményében. Ha közülük valaki olvassa a blogot, üzenjük, hogy az aranyat megtarthatják, de a micro SD kártyát kérjük feltétlenül visszaszolgáltatni. A templomlátogatás után Veress Ferenc lelkész úr fogadott a papilak udvarán, majd megtekintettük a romokban heverő Bethlen-kastélyt. 

Persze a 40 fok délutánra sem tágított és a változatosság kedvéért nem a kavicsos és homokos út, hanem az aszfalt forrósította utunkat. No de elég a melegről, mert attól félek, hogy a túra során valahol a Balea-tó környékén a zuhogó esőben táborozva, polárral és esőkabáttal felszerelkezve vissza fogjuk sírni ezeket a forró nyári napokat. A következő hosszabb megállónkat az első szász településen, az alsóbajomi evangélikus erődtemplom árnyékában töltöttük. Újra a visszatérő motívum, újra az elhagyott templomok sorát gazdagítja ez a remekmű is. Ahogy a román harangozótól megtudtuk, a 80-as évek elején több, mint 800 németajkú közösségű faluban mára két szász néni maradt. Felmásztunk a toronyba, ahol a harangozó bemutatta nekünk harangszólóját, vagyis sorra megkongatta mindhárom többszáz éves készítményt. Ez is arra mutat, hogy ennek a harangszónak semmi jelentősége nincs már, nem jelzi se a tatárok közeledtét, se tűzvészt, de még vasárnapi istentiszteletre sem szólítja híveit.

2 órás pihenő után vágtunk neki a mai napra tervezett utolsó kilométereknek. Közben az autóvezetők ideiglenesen helyet cseréltek: Zsolt átvette Levi jobbkormányos Mitsubishijének vezetését, Dávid a 200-as Audi sofőrje lett, Levi pedig Dávid helyett bringára pattant és rögtön a gyors csapathoz csatlakozott. 8 óra körül már kitűnő hőmérséklet volt bringázásra, ezért viszonylag gyorsan letekertük a maradék 18 kilométert Medgyesig. A város előtti szerpentineken felsuhantunk, majd leereszkedtünk és 10 órakor már a finom vacsoránkat, fánkot és kürtöskalácsot fogyasztottunk a medgyesi magyar ház udvarán, amelyeket Kolozsvári Gyöngyi, Bíró Ibolya, Szilágyi Margit és Kolozsvári András jóvoltából kaptunk. Mostanra már majdnem mindenki zuhanyzott, egyesek kint hidegvízzel, mások rendes zuhanyzóban. Hálásan köszönjük  Márkos Hunor medgyesi lelkész úrnak, volt kollágistának, hogy itt lakhatunk és fürödhetünk. Lassan mindenki lefekszik, ki a tanácsteremben, ki az udvaron. Holnap pedig újra a lovak közé csapunk és folytatjuk a Szász örökség felfedezését.

F. Boti: Nagyon jól vagyok, “kicsit” traktorista módon égtem le, de nincs gáz. Minden OK és ne feledd a füvet öntözni.

Gergő: Ninvs mit izgulj. Finom a kaja.

Péter: Hogy áll a ház?

B. Ferike: Jól vagyok és bírom a túrát.

Orsi: Itt vagyok a második nap végén, ami egy szuper fárasztó nap volt. Könnyebb lett volna a szerpentines mászás, ha a tetőn egy hatalmas csomag sós chips várt volna.

Levi: Csók a családnak!
Wilson: Levagyok égve mint egy grillcsirke :)

Fery: Egyre jobban közeledünk a Fogarashoz.

Misi: A mai nap nagyon jó volt. Köszönöm a szemüveget, nagyon hasznos. Tartjuk a kapcsolatot telefonon.

Bence: Puszilok mindenkit. Megyek aludni!

Eszti: Jó utat a kórustáborba készülőknek.

Kázmér: Jól vagyok. Megmostam a biciklimet.

Ádám: Jól vagyok.

Zsolt: Megküzdöttünk a meleggel.