3. Nap

3.nap

Két nap alatt több, mint 200 kilométer letekerése után megérdemelt a pihenés. Mindenki addig aludhatott volna, ameddig kedve tartja, persze ha a Nap is jóváhagyta volna a lustálkodást. „Hajnali” 9 óra tájt viszont, már az egész banda talpon volt a tűző napsugarak miatt. Kiterítettük a nájlonunk, kipakoltuk rá a lekvárt, csokikrémet, pátét, kenyeret és kész is volt a reggeli.

                                                                   

Persze nem hagyhatjuk, hogy egy bicatúrás nap teljesen azzal teljen, hogy fekszünk a fűben, eszünk, iszunk és lustálkodunk, ezért felpattantunk a bringákra és bebicikliztünk Máramarosszigetre, ahol meglátogattuk a Börtönmúzeumot, illetve az Ellie Wiesel emlékházat. A kommunizmus áldozatainak emlékéül szolgáló múzeum egy nagyon megrázó, de valós képet nyújt a korszakról. Megtekinthettünk egy olyan cellát, amely pontosan úgy volt berendezve, mint 50 évvel ezelőtt, a börtön működésének idején. Hihetetlen, hogy milyen embertelen körülmények közé voltak bezárva a foglyok. Egy vaságy, egy tányér és egy vécé. Ez volt a 2 négyzetméteres „szoba” teljes berendezése. A többi cella különböző témájú, a kommunista rendszerhez kötődő kiállítást tartalmazott, a bejárati folyósón pedig az összes fogoly fényképe szerepelt.

A múzeum udvarán várt ránk a helyi rádió két riportere. Még indulás előtt felhívtak, hogy a Kolozsvári Rádióban hallották, hogy Máramarosszigeten lépjük át a határt és ők is szeretnének interjúkat készíteni velünk. Román és magyar nyelven is készül rólunk adás. Köszönjük, hogy eljöttek!

A Börtönmúzeum után Ellie Wiesel emlékházába látogattunk, aki egy béke Nobel-díjas Máramarosi származású zsidó író. Innen pedig mindenkinek 2 óra szabadideje volt a városban, amit nagyjából ebédelésre használtunk ki, de olyan is akadt, aki biciklisfelsőt vásárolt magának, mert lusta kimosni ruháit. Négy óra körül értünk vissza Hosszúmezőre. Összesen 20 kilométert bicikliztünk ma, mégis kimerítő volt. A meleg szerencsésen kitart mellettünk amióta elindultunk, ráadásul szembeszéllel is küszködtünk. Nem volt olyan erős, hogy a meleget enyhítse, de annyira pont elég volt, hogy megnehezítse a biciklizést.

            

            

A következő két órában az egész csapat „döglött” az árnyékban. Muszáj pihenni, hiszen holnap korán kelünk, mert vár ránk az ukrán határ. Illetve egyáltalán nem várnak, csak mi szeretnénk túl lenni már rajta. A pihenés után pedig sor került az első bicatúrás „lapte grosra”, amelyen Nyitrai tanár úr is aktívan résztvett. 7 óra körül megérkezett Váradi Izabella, a nagybányai líceum igazgatónője, aki idegenvezetőnk lett, így aztán újra biciklire ültünk és meglátogattuk a Szaploncai vicces temetőt, amely a világon egyedi stílust teremtett meg. A sírfeliratok az illető személy életét és halálát ábrázolják, ráadásul viccesen. Sokan azt mondanák, hogy ez egy morbid vicc, de ez a temetőnek nagyon különleges hangulatot ad. Ha nagyon beleéli magát az ember a sírfeliratok olvasásába, akár el is felejtheti, hogy egy temetőben jár.

Az iskolába visszaérve pedig egy finom vacsora várt ránk Váradi Izabella jóvoltából. Köszönjük neki, hogy vendégül látott. Most már készülünk a holnapi napra. Korán kelünk és mindent a legnagyobb rendben kell bepakoljunk az utánfutókba, nehogy az ukrán vámos bármibe is belekössön. Ráadásul ukrán feliratokat ragasztunk a kajás dobozokra. Reméljük minden sínen fog menni és holnap este már Huszt városából jelentkezünk.

Nagy Alpár: Kitűnő a kaja, egyre jobban bírom a hegymászást és nem tudom milyen okból indul meg az orrom vérre.

Kevin:A mai nap nagyon laza volt, a városban töltött két óra után sikerült aludnom egyet.Remélem a holnapi nap egy siker lesz.

Feri:Jó volt pihenni.

János: 44 felett a lapte gros klinikai eset.

Júlia:Üzenem a szüleimnek és az öcsémnek, hogy jó bulizást,kiválóan vagyok,üdvözlöm a Beatrice-t.:) Tesónak üzenem, hogy köszönöm a puszit és hatalmas ölelést küldök a messzi távolból és nagyon szépen megkérek mindenkit hogy szorítsanak,hogy holnap az ukránok engedjenek be magukhoz a lehető legrövidebb idő alatt.

Enikő: Tanár úr ki az a Sanepid?

Bence:  Anyukámnak:ha haza érsz írj egy sms-t és olvasd a blogot.Jó éjt!

Gergő: Már jobban vagyok és megyek tovább.

M.M.Dávid: Sok a bogár és én megölöm a bogarat,az Audi marad.

Béla: Nagyon finom volt a vacsora,beszélünk holnap telefonon.Minden rendben.

Isti: Hiányoljuk Szatmári vezetését (de cask néha), a fámra vigyázzatok!

Ádám: A biciklimet nem tudtuk megjavítani, de a tanár úr kölcsönadta a bicikliét, már minden tökéletes,a kaja nagyon finom,aludni nagyon jól lehet.Jól vagyok, holnap végre zuhanyzunk.

Anti: Miután meglátod a Négyszögletű kerekerdő közepén a gyémántfüves tisztást ahol a sisakos tigris jár ásnod kell négy gödröt, egy tökéletes négyszög négy sarkába, de vigyázz nehogy észrevegyen a sisakos tigris,mert elszalad és többé soha nem látod, mert ő nagyon furfangos,ravasz és minden hájjal megvan kenve, pontosan mint a róka.

Orsi: Finom volt a ma esti kaja, jó napunk volt, remélem sikerült elég energiát gyűjteni a további biciklizéshez. Holnap végre fürdünk.

Ballán Dávid: Kagylóban mostam fejet, lábat.

Zsolt: Nagyszerű nap volt! Köszönet Izabellának!:)

F.Timi: Jó volt ma pihenni és jó volt a pizza. Ukrajna jövünk! J