1. Nap

Kedves Mindenki!

Nagy szeretettel köszöntünk mindenkit a kilencedik biciklitúra első hivatalos napjának végén. Végre van amiről, és akikről írni. Amint valószínűleg azt mind tudják ma, hajnalok hajnalán, reggel nyolc órakor 39-en útnak indultunk a Transzfogaras fele. Az iskolánk udvara ma reggelre tele volt csomagokkal, otthonról hozott édességekkel, étellel, izguló szülőkkel és álmosságukat leplezni próbáló bringásokkal. Nyolc óra után pár perccel, miután megtörténtek az érzékeny búcsúk, illetve miután sztárkodtunk egy kicsit a helyi sajtónak nekiláttunk az útnak. A rendőrség pontban nyolckor megérkezett az iskolánk elé, teljesen jó szándék által vezérelve. Segítettek nekünk a városból kievickélni. A vasárnap reggeli forgalom egyáltalán nem jelentett gondot, mégis sokkal nagyobb biztonságban éreztük magunkat a rendőrség kíséretében, és ezúton is köszönjük a segítségüket. Ajtony fele haladtunk, azaz haladtunk volna, de egy kis technikai malőr miatt elnéztük a város kijáratánál lévő letérőt és szinte eltévedtünk, no de hamar észrevettük és gyorsan kijavítottuk a hibánkat. Ajtony és Tordatúr között nagyon jól haladtunk, ez a szakasz tökéletes volt arra, hogy összeszokjunk. Tordatúr után kissé forgalmasabb útszakasz következett, viszont különösebb gondot ez sem jelentett. Torda után rövid ebéd szünetet tartottunk, Torda városának biztonságot sugalló tankjainak közelében (a Harasztos fele vezető út mellett fekszik a „poligon”, s itt még talán dédnagyapáink által használt tankok találhatóak, roppant biztató látvány volt, már tudjuk, hogy jöhet bármi, a tordai tankok állandó készenlétben állnak, hogy megmentsenek bennünket).

A rettentően jól eső szendvicsek után folytattuk is utunkat. Harasztos után következett az izgalmas, valódi bicatúrás útvonal. Előtte egy kis hűsülésre szakítottunk időt, ahol mindenki alaposan megmosta az arcát, kicsit a fejét. Itt még Zsolt is bringára pattant és Mikenak jutott az a megtisztelő feladat, hogy a 200-as Audit vezesse, azaz csak vezette volna. Az Audi nem bírta a hőséget és minden újraindításkor kikövetelt magának egy kis bíztatást, tolás formájában. Aggodalomra viszont semmi ok, Feri itt van és dolgozik rajtaJ.  Na, de ott tartottunk, hogy az út nagyon jó volt, a nap egyre erősebben sütött, éppen ezért a következő megállónknál néhány, pontosabban 70 darab fagyit pusztítottunk el.

Aztán nagyon jó tempóban haladtunk tovább, a szokásos három csapatra tagolódva (száguldók, közepesen gyors sebességgel haladók illetve a bringázás közben a tájat is csodáló, éppen ezért kicsit lassabban haladók csoportjai). Így érkeztünk meg Magyarszentbenedekre, az unitárius templom udvarára. 





A templom, annak ellenére, hogy mára sajnos már jóindulattal is csak öt gyülekezeti tagot találunk, nagyon jó állapotban van. A gondnok néni, a szomszédok nagyon kedvesek, vízzel, fával és hasonló dogokkal segítenek ki bennünket.

Most már áll a tábor, sátrak nélkül, mert úgy döntöttünk, hogy annyira jó idő van, hogy egyenesen kár lenne sátrakban aludni ma. A vacsora is készül, és még csak fél kilenc óra van. S hogy senkit se furdalja nagyon a kíváncsiság azt illetően, hogy ma este mivel laktatja jól éhes hasát a biciklis eláruljuk, hogy a fejedelmi vacsora nem más, mint rántott sajt (igen, ez a szokásos fejedelmi rántott sajtJ) finom krumplival és Boti mesterszakácsunk által készített finom öntet.

Mi köszönjük jól vagyunk és eszünk ágában sincs visszafordulni, illetve, ahogy az ma reggel ez már elhangozott az udvaron, az idei biciklitúra beindult és már semmi és senki nem tud bennünket megállítani!

Amennyiben a térerő megengedi holnap is igyekszünk a facebook-on folyamatosan közölni, hogy merre járunk és épp mit csinálunk, úgyhogy holnap is érdemes a pofakönyvünk oldalát látogatni. Köszönjük a mai üzeneteket illetve a sok biztatástJ. Ne hagyják abba, a nagy hőségben ez is erőt ad.

A képekkel és a mai üzeneteinkkel búcsúzunk mára. Holnap újra jelentkezünk.

Üzeneteink:

Foga: Anya, ügyelj a kutyára, és öntözd a füvet, de ne sajnáld a vizet. Ne hívj!

Fery:A műanyag „colier”jobban tartja jobban tartja a ragtapaszt, mint a saját ragasztója.

Eszter: Egész nap biciklin voltam,, szidhattok nyugodtan! De azért jól vagyok!

Kevin: A biciklivel semmi műszaki gond nem volt, kibírtam a mászásokat gond nélkül.

Orsi: Nagyon jó volt az első nap! Ahogy megérkeztünk, és felfújtam a matracomat, már négyen fekszenek rajta! És a naptej fogytában van.

Balázs: Minden rendben, nagyon élvezem, remélem, továbbra sem lesz semmi gond.

Huni: Nagyon jó volt! Kicsit hosszú, de túlélte mindenki!

Feri: Az első nap kicsit nehéz volt, de nagyon szerettem a hangulatot, és megtaláltam a csomagomat!

Dóra: Szinte végig bicikliztem, és minden úgy van. hogy elképzeltem. A telefonom nem működik, mert nincs jel, de holnaptól remélem, beindul.

Kati: Nehéz volt, de végig bírtam. Puszi!

Kázmér: Jól vagyunk, csak nincs jel, azért nem írok!

Wilson: Semmi gond nem volt eddig! Hugz az otthoniaknak!

Misi: Minden rendben van, majd hívlak!

Ádám: A sebemnek nincsen semmi baja, jól vagyok. Minden nagyon szép és jó!

Gergő: Az első nap jó volt. Nehéz volt, de bírtam.

Bence: Jóanyámnak üzenem: az úton ne vagánykodj, lassan és biztosan haladj. Olvasd a blogot!!!

Nagyinak üzenem: vigyázz a házra!

Apámnak üzenem: Ne hívj, de vigyázz a csikóra!

Mike: Hard day…

B. Dávid: Leégtem, mint egy traktorista, de azon kívül minden rendben. Nagyon jól érzem magam, és nagyon finomat vacsoráztunk.

Szabi: Szerencsésen megérkeztünk. Sajnálom, hogy nincs jel. Minden rendben volt az úton. Meg is vacsoráztunk már.

Zsolt: Erdélyben gyártott svájci ontosságú óra szerint működtünk egész nap. Nagyon jó csapat vagyunk. Már első nap gratulálnom kell az újoncoknak is!

0.nap

Ééééss újra kezdődik. Ha nem is hivatalosan, de ma megkezdődött a IX. biciklitúra. A fesztiválokhoz hasonlóan nekünk is van nulladik napunk – a különbség csak az, hogy nálunk a bevezető buli a próbatúrát és a pakolást jelenti. A reggeli ószerezés után 10-kor indult a banda a Szent-János kút irányába. A bükki kaptató megizzasztotta ugyan a túrásokat, de azért a Transzfogarashoz képest…hát megegyezhetünk abban, hogy ez semmiség. Végül mindenki kibírta és 6 órakor már a kaját szortíroztuk az udvaron.  A túrák történelmében talán először sötétedés előtt befejeztük az előkészületeket. Igaz, hogy 3 napja költöztünk ki az udvarra, de a korábbi évekhez képest sokkal hamarabb befejeztünk mindent. Hat darab autó és a rengeteg biciklink készen áll a megpróbáltatásra. Felszereltük a zászlókat és fél 10 körül már a megérdemelt vinettás, rántotthúsos, paradicsomos vacsorát fogyasztja a banda. Kipipáltuk a checklist utolsó pontjait és már csak egyetlen biciklit szerel 6 ember egyszerre. Vagyis egy szereli és 5 nézi. No de az igazi kaland holnap reggel kezdődik: Györgyfalva irányába hagyjuk el a várost és 93 kilométer tekerés után a magyarszentbenedeki templom kertjében sátrazunk. 

No de mára röviden ennyi, holnap 8 órakor indulunk rendőri kísérettel a kollégium udvaráról, ahova szeretettel várunk minden érdeklődőt. Túránkat élőben követhetik a Facebookon, a Biciklitúra-Pusztuló kövek nyomdokában oldalon is.

Pályázati felhívás a Pusztuló kövek nyomdokában IX. Bicatúrás Expedíción való részvételre

Pályázati felhívás a Pusztuló kövek nyomdokában
IX. Bicatúrás Expedíción való részvételre

Időpont: 2013. július 28 - augusztus 10.
Fő célkitűzés: Szász falvak öröksége, Transzfogaras. 
Útvonalterv napokra és kilométerekre bontva:

1. nap, július 28., vasárnap: Kolozsvár – Györgyfalva – Ajtony – Tordatúr – Torda – Harasztos – Székelykocsárd – Marosújvár - Magyarszentbenedek (91 km). Szállás a magyarszentbenedeki templom udvarán (eső esetén a templomban).

2. nap, július 29., hétfő: Magyarszentbenedek – Bethlenszentmiklós – Alsóbajom – Medgyes (54 km). Szállás a Medgyesi unitárius magyar házban.

3. nap, július 30., kedd: Medgyes - Berethalom – Fogaras (96 km). Szállás az unitárius papilakon.

4. nap, július 31., szerda: Fogaras – Kerc (35 km). Szállás a kerci templom udvarán (eső esetén a közösségi házban).

5. nap, augusztus 1., csütörtök: pihenő.

6. nap, augusztus 2., péntek: Kerc – Transfogaras, Bâlea tó előtt (34 km). Sátortábor.

7. nap, augusztus 3., szombat: pihenő.

8. nap, augusztus 4., vasárnap: Transfogaras – Balea tó – Corbeni (72 km). Szállás a Meridian panzióban: http://www.pensiunea-meridian.ro/

9. nap, augusztus 5., hétfő: Corbeni – Curtea de Argeș - Szeben (az Olt mentén autókkal és vonattal) – 153 km. Szállás iskolai bentlakásban.

10. nap, augusztus 6., kedd: Szebeni városnézés, majd indulás Vízakna fürdőtelepre (19 km). Sátortábor.

11. nap, augusztus 7., szerda: Vízakna – Pókafalva – Balázsfalva – Marosszentimre (84 km). Szállás a templom udvarán.

12. nap, augusztus 8., csütörtök: Marosszentimre – Torockószentgyörgy (49 km). Szállás a Rudnyánszky kúria udvarán.

13. nap, augusztus 9., péntek: Torockószentgyörgy – Alsójára - Tordaszentlászló - Kolozsvár ( 65 km).

Pályázati feltételek:
1. Kézzel írott szülői beleegyezés, a túra szabályzatának a tudomásul vételével.

2. Motivációs levél írása, amely a következőket tartalmazza:
* rövid bemutatkozás, jellemzés, érdeklődési kör, az eddig felvállalt közösségi munkáról való beszámoló.

* érveljen arról, hogy miért szeretne részt venni ezen az expedíción (miért fontos ez számára?).

* mivel járulna hozzá a közösségen belül a túra sikeréhez (mihez ért, milyen feladatokat vállalna fel?).

* milyen kerékpárral rendelkezik?

* milyen edzési terve van a túra előtti időszakban (milyen gyakran, mekkora távon, milyen nehézségű terepen bringázik).

Az esszét emailben kell elküldeni határidőn belül a solymosizs@yahoo.com emailcímre.

3. Egészségügyi bizonylat a családorvostól, vagy szakorvostól („apt pentru efort fizic”) – fontos ezzel kezdeni, mert ha kiderül, hogy egészségügyi akadálya van a részvételednek, akkor kár a többi erőfeszítést megtenni. (Legyen egy EKG vizsgálat és egy tüdőszűrés).

4. Saját támogató keresése minimum 900 lej értékben. Minden résztvevőnek fontos megtalálni a saját szponzorát, hogy ezt a költséget ne kelljen saját maga előteremtenie. Minden támogatóval szponzorszerződést kötünk és a túra folyamán, illetve utólag gondoskodunk a megfelelő reklámfelületről. A támogató cég logóját is el kell kérni digitális változatban. Olyan támogatókat is elfogadunk, akik termékekben szeretnének segíteni, ha ez a túra számára hasznosnak bizonyul (élelem, felszerelés, logisztika, benzin, stb.) Ha nem sikerült támogatót találni, akkor saját forrásból kell befizetni a 900 lejes részvételi díjat.

A pályázatbeli esszét legkésőbb június 30-ig kell elküldeni a már jelzett emailcímre, az 1, 3, 4-es pontokban jelzett kérésekre csak utalni kell az emailben, a bizonylatokat majd a végleges csapatnévsor kialakításánál fogom kérni július 20. után.

A bicatúra mindenkori szabályzata és az előkészülettel kapcsolatos részletes tudnivalók a bicajzsuk.blogspot.com blogon a jobboldali sávon kikereshetőek.

Figyelem! Mindazok, akik már tavaly is résztvettek a bicatúrán, a motivációs levelet nem szükséges megírniuk, csak a többi követelménynek kell eleget tegyenek.

Eredményes pályázást,
Solymosi Zsolt
szervező

11. Nap

11.nap

                Napsütéses reggelre ébredt a tábor a biciklitúra utolsó napján. Talán ez volt a 11 nap legmelegebb reggele, mert a Szamos menti táborhelyünkön egyetlen fa sem állt. Az autók és utánfutók árnyékában meghúzódva reggeliztünk, majd 11 óra tájt elindultunk a végállomás, Kolozsvár felé. Még mindig 130 kilométer volt előttünk, de úgy döntöttünk, hogy ennek csak a felét tesszük meg bringán, mert többé-kevésbé be szeretnénk tartani a szülőknek ígért hat órai érkezést. 

 

 

 

                A Zsibó fele vezető útnak 11 biciklis vágott neki, a többiek pedig autókban ülve előrementek, hogy megírják az okleveleket, illetve hogy gyorsabban tudjunk haladni. A főhadiszállást a Nagyesküllő előtti dombra tűztük ki, Feri és Boti pedig üres autókkal és trailerrel visszafordultak a többiek után.  A bicikliseket a már megszokott forró napsütés követte végig a Szamos partján. Az egyetlen kísérőautó Zsolt 200-as Audija volt, amelyben még Zozó, mint kamerás, illetve Enikő, mint orvosnéni is helyetfoglaltak, ezért maximum 2-en férhettek volna be az autóba, úgyhogy csak az vállalta a bringázást, aki biztos volt abban, hogy közepesnél gyorsabb tempóban  tartani tudja a lépést (késöbb kiderült, hogy ez egy 30-as átlag). Összesen két pihenővel körülbelül 55 kilométert haladt a biciklis csapat. Zsibótól pár kilométerre ért utol minket Feri. Felpakoltuk a bringákat a trailerre, mi pedig beültünk az autókba és 40 kilométert haladva megérkeztünk a főhadiszállásra, ahol az első csapat kipakolta már a nájlont, illetve a pátét, csokit és lekvárt. Az egyetlen gond az volt, hogy későre járt az idő. Az eredeti terv szerint innen újra bringára ültünk volna és 30 kilométert tettünk volna meg Kolozsvárig. De már 5 óra volt és még meg kellett ejteni a hagyományos túra végi beszélgetést. Úgy döntöttünk, hogy ez fontosabb, mint hogy bringákra üljünk és bevágtassunk Kolozsvárra, ezért szántunk inkább erre egy órát. A beszélgetés abból állt, hogy megosztottuk egymással gondolatainkat a túrával kapcsolatosan, pozitív és negatív élményeket, illetve visszapergettük az időt 11 nappal ezelőttre és 10 percben, kulcsszavakat mondva, végiggondoltuk mégegyszer az egész történetet. 

 

                Már majdnem 6 óra volt, mire elindultunk a beszélgetés helyszínéről. Autókkal is még egy órába telt, amíg elértük a Kolozsvár táblát Kajántó felöl. Itt újra biciklikre szálltunk és begurultunk a városba. Ez volt az első olyan túra, amikor ebből az irányból érkeztünk haza. A Reálnál balra fordulva, a „Möröstéri” piac felől tekerve láttuk meg az iskola kapuit. Illetve csak láttuk volna, ha a Kossuth Lajos utcában nem az U focicsapat szurkolótábora tartott volna felvonulást. A rendőrök gyorsan megkérdezték tőlünk, hogy a bordó-fehér zászlós autók velünk vannak-e, mert CFR szurkolóknak néztek ki. Persze nem tévedtek sokat, sőt egyáltalán.

 

                No de minket egyáltalán nem érdekelt semmi ilyesféle felvonulás, ezért a szülők tapsviharát boldogan fogadva végre megérkeztünk az udvarra. Örömmel láttuk, hogy nagyon sokan összegyűltek és kiváncsiak voltak 34 koszos, „illatos” és napbarnított biciklisre. Ünnepélyes keretek között átadtuk az okleveleket, amelyen Feri csodálatos rajza, illetve egy személyes szöveg és mottó állt, ami a túrán kifejtett munkát dícséri. Antika pedig végre befejezhette a sisakos tigris meséjét. Ez után pedig kiléptünk az ünnepélyes keretekből és bicatúrás módra, tehát kézzel lábbal nekiláttunk a szülők által készített sütemények elfogyasztásának. Köszönjük nekik, hogy a kiéhezett túrásokat ilyen ínyencségekkel kínálják, a Gálfalvi család ráadásul megszemélyesített „biciklistortát” készített nekünk. Továbbra is köszönjük mindenkinek a kommenteket, jókívánságokat és hamarosan jelentkezünk egy részletes összefoglalóval is.

u.i.: A késői blogfeltevés miatt az üzenetek elmaradnak... .

10. Nap

10 nap…a nyolcadik bicatúra utolsó előtti napja…őszintén egész nap azon gondolkodtunk, hogy miképp tudnánk úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy még legalább egy nappal meghosszabbítsuk ezt az utazást. Aztán így a nap vége fele arra a következtetésre jutottunk, hogy nem váratunk sokat magunkra, és tartjuk magunkat az eredeti tervünkhöz, mivel már nekünk is hiányoznak az otthoniak, úgyhogy holnap 6 órakor ünnepélyesen begurulunk majd az iskola udvarára, ahova mindenkit szívesen látunk majd. Ezúttal megkérjük a szülőket, hogy amennyiben lehet, akkor egy kis finomsággal várjanak bennünket, no nem azért mert holnap koplalnánk, csak mert valószínűleg mire hazaérünk már kicsit éhesek leszünk, és jól esik majd  édesanya és a nagymama finom sütije főleg azoknak, akiknek messze még az otthonJ.

   

Az udvaron majd, ahogy eddig is történt átadjuk egymásnak az okleveleket is. Úgyhogy erre az ünnepélyes ,,záró ceremóniára” mindenkit várunk, hiszen ennek a túrának a sikere sokunké.

Na de akkor lássuk csak mi is történt ma velünk, az első itthon teljes napunkon. Reggel egy kis lustálkodásnak engedtünk teret, lassan nyújtózkodva ébredtünk a túrterebesi Perényi kastély udvarán, majd alaposan megreggeliztünk, hiszen egy nagyon kalandos napnak néztünk elébe. Bár az eredeti tervünk reggelire az volt, hogy fenséges virsli lakomát csapjunk meghiúsult (a környéken az összes üzletben nem volt összesen 120 darab virsli), mégis az otthonról hozott finom lekvárokból, zakuszkákból, csokikrémból és pástétomból mégis nagyon díszes reggelit csaptunk, amit persze kakaós kávéval tetőztünk. Pakolászás után gyorsan útra keltünk, és erős az szembeszéllel hősiesen küzdve tekertünk hazafele. Nem messze a kastélytól megálltunk egy minket büszkeséggel eltöltő helyen (főleg Júliát, nem fért a bőrébenJ). Túrterebesen nem rég épült állami támogatással egy sportcsarnok (olyan bádogos, mint újabban mindenhol), amelynek az a különlegessége, hogy egy nagyon derék kövendi származású unitárius emberről nevezték el, Koncz Jánosról. Ez az ember egy nagyszerű és kitartó tornatanár volt, aki e helyt tanított és a helybeliek ma is olyan tiszteletben tartják őt, hogy emlékét a sportcsarnok őrzi.

Miután készítettünk egy csoportképet haladtunk is tovább. Útközben, szokásunkhoz híven pusztuló köveket után kutakodtunk, így akadtunk rá az aranyosmedgyesi romokban heverő kastélyra, amelynek a mára már lerombolt falai is képesek elmesélni egykori nagyszerű múltját. Ismét elkeserítő látvánnyal, de a múltunk iránt érzett büszkeségünkkel hagytuk magunk mögött ezt a helyet. De még mielőtt volna, Zsolt arra gondolt, hogy mi lenne ha…. s akkor közös szavazással eldöntöttük, hogy kipróbáljuk, hogy mi lenne, ha… Na de, hogy eláruljuk, hogy mi lett akkor, amikor Zsolt arra gondolt, hogy mi lenne, ha, mi pedig megszavaztuk azt, hogy kipróbáljuk, elmeséljük: a túrát úgymond ,,megvadítottuk” kicsit. Az történt, hogy két opciónk volt. (1.) A romokban heverő kastélytól vagy azt választottuk, hogy tönkretesszük a kocsikat és egy nagyon poros, köves, rossz úton haladunk együtt, vagy (2.)  visszatérünk mind a forgalmas útra, és ott szép lassan, a kamionosokat megbolondítva haladunk. S akkor jött a nagy ötlet: mi lenne ha a bevállalósabb bringások mennének a magukra, persze a régi bringások vezetésével, és a kocsik visszafordulnának és haladnának a forgalmas úton, s nyolc kilométer után találkoznánk a letérőnél. Na ezt szavaztuk meg, és a végeredmény a következő lett: KALAND!!! Ezt is kipróbáltuk. Feltankoltuk a bringásokat vízzel, meg gumibelsőkkel, s mindenki ment a maga útjára. Nagyon élvezték, főleg a bringások, és abszolút semmi gond nem történt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs szükség ezután legalább öt kocsira a túrán, hanem csak azt, hogy ennyi nap után mindenki meg tanult csapatban együtt működni és felelősségteljesen viselkedni, és talán valahol ez az egyik főcélja a túrának.

A találkozás után rövid tekerés várt ránk, ugyanis hamar megérkeztünk Szinérváraljára. Itt a parkban egy hatalmasat ebédeltünk, a mai menü: párizsi (mert azt imádjuk), paradicsom (mert az sosem hiányozhat), friss kenyér (mert ez az alap) és persze vaj (hogy jobban csússzon). Na és ebéd után, mint minden rendes ember, mi is henyéltünk egy jót az árnyékban, majd elindultunk a túra egyik legnagyobb kalandjának helyszínére: a komphoz. Kukoricaföldeken keresztül vezető határúton haladtunk, hogy elérjünk az egyetlen komphoz, ami átvisz a Szamos túloldalára. Ahogy odaértünk, tudtuk, hogy nagy élmény lesz átkelni. A szavak nem elégségesek, helyettük itt vannak a képek. Annyit még elmondunk, hogy lehet, hogy bringások vagyunk, de úszásban sem vagyunk utolsók, mert jó páran közülünk inkább átúszták a Szamost (volt, aki többször is), de a kompot is mindenképp kipróbálta mindenikünk. A tulajdonosa is odakeveredett, aki egy nagyszerű ember, és ő maga vitt át mindenikünket és garantálta a testi épségünket, illetve a kocsik karcmentességét. Nem is történt semmi gond, ahogy ígérte, bármennyire is hihetetlen, az a komp, nagyon biztonságos…bicatúrás szavunkra! Sőt, annyira megkedvelt bennünket, hogy csak a kocsikért kért szállítási díjat, se utánfutót, se személyt, se bringát nem kellett kifizetni, minden teljesen ingyen…hát ilyen az a bizonyos komp és a tulajdonosa.

Három fordulásból mindenki a túloldalon volt, s tekerhettünk is tovább. Aztán, ahogy indultunk Zsibó felé megpillantottunk a Szamos partján egy csodálatos táborozó helyet, amihez fogható kevés van széles e földön, úgyhogy arra gondoltunk, hogy eleget tekertünk ma, s kicsit korábban letáborozunk. Úgyhogy a mai tervet nem teljesítettük teljes egészében, de kaland az volt bőven és élmény is, úgyhogy most azzal az ígérettel, hogy holnap mindenképp beérünk hat órára a sulink udvarára, elbúcsúzunk, mert azért ez mégis az utolsó esténk közösen, így túrán, s most aztán mindenki mindent mesél, s ígérjük…ma nem fekszünk le koránJ.

Jóéjszakát kívánunk mindenkinek, és a holnapi viszontlátásig elbúcsúzunk! Találkozunk holnap hat órakor az udvaronJ. Várjanak majd, mert tekerünk!

Ui. : holnap az udvaron kiderül majd az is, hogy hogyan is kell megfogni azt a ravasz Sisakos Tigrist, úgyhogy már ezért is érdemes majd ott lenni!

Béla: Sajnos már ennek is vége, holnap már otthon leszek. Minden rendben.

Szabi: Jól telt a mai nap. Szerencsére meggyógyultam. Halásztunk!!! Üdv mindenkinek!

Kevi: Puszilom a Fatert, nagyon örvendek, hogy üzentél nekem, remélem, hogy hamarosan találkozunk, addig is kitartást!

Isti: Sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt, de ugyanakkor nagyon sok élménnyel maradtam, sok tapasztalatot szereztem bringázásban, sátorhúzásban, sötétben való tájékozódásban, és a türelmem határait is sikerült jelentős mértékben kitolni. Üdv mindenkinek, hamarosan érkezem!

Orsi: El sem hiszem, hogy ez az utolsó esténk! Nem bánnám, ha tovább tartana, jó csapattá kovácsolódtunk, és remélem, hogy jövőre is üzengethetek majd a blogról haza.

Bence: Holnapra legyen palacsinta!!!! Sok puszi mindenkinek!    

Ervin: Holnap érünk haza! Alig várom, hogy a saját ágyamban aludjak, mert idegesít a hálózsákom!

Fery: Nem voltunk Afrikában, de pár percig annak tűnt, amikor átkéltünk a kompon.

Ádám: Kicsit várom, hogy érjek haza, de ugyanakkor bánom, hogy véget ér, ez a feledhetetlen túra, mivel éltem egyik leg élménydúsabb és legjobb 11 napja volt, és így utolsó nap megköszönném minden társamnak, hogy 11 napon át elviseltek minden betegeskedésemmel. Öröm volt Veletek, bár egy kis ideig is, de együtt élni.

Antika: Miután tökéletesen elhelyezted a telefonfülkéket a gyémántfüves tisztáson levő kertben a kertnek az észak-keleti oldalán kiválasztod a tökéletes bokrot ami a búvóhelyed lesz, ahonnan várod a Sisakos Tigrist….de vigyázz, nehogy meglásson, nagyon jól rejtsd el magad, mert ha nem a Sisakos Tigris észrevesz, mert tudod, ő ravasz, furfangos minden hájjal meg van kenve, pontosan mint a róóóóókaaaa…..(folytatás és egyben a vége holnap az udvaronJ).

Timi: Kár, hogy az utolsó naphoz értünk ez a 11 nap csodálatos élmény volt. Köszönöm mindenkinek az esélyt, hogy a csapat tagja lehettem.