A kiadós pástétomos-zöldséges-lekváros-csokikrémes-teás reggeli után beindult az élet a folyó partján, a paradicsomi táborhelyünkön. Meglepő módon mindenki munkára vágyott, percek alatt száraz fa került, elmosódtak az edények és forrásvíz került.
A legfurcsább jelenség, amely mindent felülmúlt, egyedi látvány volt. A folyó partja megtelt mindennemű bringással, lánnyal is, és fiúval is, akik az elmúlt napok porát lemosták ruháikról. Úgy terjedt a mosási vágy és kedv, mint árleszállítás híre a hölgyek körében. A kisebb fenyőfákat mind kidíszítettük frissen mosott ruhákkal, volt, aki külön szárítót készített magának, de így vagy úgy, minden ruha kimosódott és megszáradt.
A fizikai munka után csak rávette magát a társaság és intenzív pihenésre szánta el magát. Egyesek masszázs szalont nyitottak, mások napoztak, volt aki pancsolt egyet a kristálytiszta forrásvízben.
Az Audik is új erőre kaptak Feri mozgószervízének köszönhetően.
Végül a pihenés terhe alatt megéheztünk, így nekiláttunk a ,,mámá si pujul” hírhedt levesnek. Kicsit sűrűbbre sikerült, mivel elszámolódott a laska mennyiség, de attól függetlenül mindenkinek félre állt tőle a hasa.
Aztán megint mosogatás, kocsi és bicikli karbantartás, illetve a túrán első alkalommal résztvevő fiúkra (Antika szerint újdonságokra) igencsak életbevágóan fontos feladat várt: a hagyományhoz híven ők kellett megpucolják az első fejedelmi szalmakrumplihoz szükségeltető krumplit.
Akadt olyan, akinek ez volt az első alkalom, amikor így fogott pityókát és kést együtt a kezében, de végül teljesítették a feladatukat, ráadásul olyan gyorsan, hogy ebben a pillanatban (20:28 órakor) már kész is az első adag, és hogy az élvezeteket fokozzuk, a fokhagymás, sajtós, csípős paprikás vacsorát egy kis zsiványpecsenyével tetőzzük.
Úgyhogy, nehogy azt higgye valaki is, hogy a természet közepén, távol a civilizációtól nem lehet mesébe illő lakomát csapni.
Aztán lassan mindenki még magára vesz egy réteg ruhát, mivel az esti hegyi levegő megkívánja. Nincs túlzottan hideg, de hasznát tudjuk venni az anyukáink által kényszerítve bepakolt melegebb ruháinknak. Az est folyamán valószínű, hogy a kristálytiszta ég alatt újra előkerül a gitár és dalos kedv, majd kipihenjük magunkat rendesen, mert holnap abbahagyjuk a semmittevést, és elsétálunk a Gâlcescu tóhoz, de ennél tovább nem erőltetjük nagyon magunkat…
A nagy pihenés közepette, az üzeneteinket sem felejthettük el:
Réka: Jól vagyunk, végre kipihentük magunkat.
Ildikó: Mă simt foarte bine, aveţi grijă de voi. Vă pup. Liniştiţi-o pe Mama.
Feri: Kicseréltük az A4-es olajfilterét biciklilánccal, Szatmári segítségével.
Enikő: Fogtam kicsi békát. Kell érkezzen az Yves Rocher csomagom.
Toma: Minden rendben, azon kívül, hogy megégettem magam egész nap hordtam a fát.
István: Jó volt a pihenőnap, és a patak sem volt annyira hideg.
Sanyika: Köszönöm, hogy mindenből kettő van.
Katica: Jól esett lustálkodni és napozni a Lotru partján. Üdvözlöm Borit.
Gergő: Nagyon hideg volt az éjjel, de minden nagyon vagány!!!!! Jól esett a pihenőnap.
Emese: Imádom ezt a helyet.
Tamás: Sajnálom Bori, ma nem tudtalak felhívni, de holnap megpróbálom. Még mindig biciklizni a legjobb.
T. Dávid: Apu, még jó, hogy rám erőltetted a vastag pulcsit.
Júlia: Nagyon jól vagyok, ma megfogott a nap, s kicsit égek, de nem vészes. Mámá a leányod nagyon jól van, ne aggódj:). Puszi mindenkinek. Öcsém, vigyázz Tökire!!!!
