7. Nap

A mai nap egyszerre volt nyugodt és nyugtalan. Nyugodt volt, és laza abból a szempontból, hogy nem volt sok tekernivalónk, csupán 34 km egyenes, aszfaltozott úton, így kicsit pihenhettünk és lazulhattunk Fogarason. Nyugtalanító pedig azért volt a mai nap, mert bármerre mentünk és bármerre néztünk ma magunk előtt láttuk a hegyóriást, és megvalljuk őszintén, hogy néha a csúcs láttán összeszorult rendesen a gyomrunk. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, lesz majd bőven alkalmunk a hegyóriásról beszámolni, egyelőre a mai napunkról számolnánk be.

Szóval ma a díszes társaság akkor kelt, amikor csak akart, vagy akkor ébredt meg, amikor már a nap nem csak a hasára, hanem a szemébe is verőfényesen sütött, ugyanis úgy látszik a túráinkon rendesen kiment divatból a sátorverés és mindenki a szabadeget választja a sátorául (jelzem senki sem húzott sátrak, nem csak a „puturosokról” van itt szó).  Szóval reggel/délben felkeltünk és furcsamód, annak ellenére, hogy megegyeztünk abban, hogy csak késő délután indulunk Kercre mindenki neki fogott serénykedni. Ámultan néztünk páran egymásra , mert mindenki elkezdett mosni. A fogarasi paplak udvarát teleaggattuk frissen mosott zoknikkal, mellényekkel, blúzokkal, nadrágokkal, egyszóval a cókmókjainkkal. Szóval egész délután ezt műveltük, a fogarasi lelkész pedig csak csendben tűrte, amint hont foglalunk magunknak, sőt biztatott isJ. Itt szeretnénk Vagyas Attilának (Vagyinak), a fogarasi lelkésznek megköszönni a sok sok, türelmet és segítséget. Köszönjük, hogy elviselt, köszönjük, hogy éjszakáig várt ránk, köszönjük a finom reggeli kávét, a zuhanyzót, a helyet, Antika „capdebatman” tortáját és a kedvességét. Hálásak vagyunk mindenért!

Szóval miután mindenki kimosta a mosnivalóját elmentünk közösen a városba és most nem a földön, hanem vízen bicikliztünk. Körbe vizibicikliztük a fogarasi várat, amely egykoron az Apafiak tulajdona volt. Itt mindenkiből előbújt a kisgyermek, rettenetesen élveztük a vizibiciklit s közben hattyúkat etettünk, jégkrémet meg jégkását eszegettünk. Úgyhogy ma igazán elkényeztettük magunkat. 

Mindeközben Zozó rájött egy cselre, a Sisakos Tigris mintájára rájött, hogy hogyan lehet Sisakos bringást fogni. Nem kell megijedni, ezt két mondatban nagyon röviden össze tudjuk foglalni. Nem kell más, csak egy üveg jó hideg, hamvas Coca Cola, amit a bringások előtt haladó kocsira aggatunk. Ennek láttán a bringás szájában az ízlelő bimbók életre kelnek, minekután a bringás agyában egy olyan ellenállhatatlan vágy kel életre, amely arra készteti a bringást, hogy teljes gőzzel haladjon előre, hogy megkaparinthasson legalább egy kortyot ebből a világhírű italból. Ez a folyamat számunkra érthetetlen, viszont az elmúlt napok tapasztalataira alapozva, szerintünk ez a legjobb „bíztatási” módszer. Lehet, hogy a hegyen felfelé majd ki is próbáljukJ.

Miután a fogarasi vár körül kiszórakoztunk magunkat visszatértünk az unitárius templomhoz, ahol egy rövid megbeszélés és gyors pakolás után indulás előtt jutott időnk a fogarasi unitárius templom és egyházközség megismerésére is időnk. A templom és az egyházközség viszonylag fiatal, csupán 100 éves, épp tavaly ünnepelték a 100. évfordulójukat. A templom nagyon érdekes, és egyben hangulatos. Ami számunkra újdonság volt, az az, hogy ugyanaz a nagynevű építész tervezte a fogarasiak templomát, mint a sulinkat, azaz Pákey Lajos. Majd olyan hat óra tájt útra keltünk. Bekentük magunkat alaposan napkrémmel (mert amint megtudtuk a lenyugvó napnak is van ereje), és útnak indultunk. Az út nagyon jó volt, egy kis szembe szél akadályoztatott a tekerésben, de különösebb gondot nem jelentett. Közben a sorból ilyen hangok hallatszottak ki, hogy „jaj de szép helyeken járunk, óóóó de szép, jaaaaaj” és hasonlók. Szó mi szó, hihetetlen szép helyeken jártunk ma. Bal oldalunkon a TRANSZ FOGARAS, jobb oldalunkon gyönyörű vidék. Önmagában is bámulatos minden, de bringáról kifejezhetetlenül szép. Ha a transzfogarasi utat nem is ajánljuk mindenkinek, ezt a Fogaras-Kerc szakaszt mindenképp ajánljuk, főleg így naplementekor, mint, ahogy mi tettük. Hatalmas élmény. 

Kercre beérkezve ez a látvány egyre szebb lett, már ahogy ereszkedtünk a faluba elénk tárult a ciszterci kolostor romjai, amelyhez fogható szépséget eddig még nem láttunk, s ha a látvány még mindig nem lenne elég, elmondjuk, hogy legyen miért irigykedni, hogy ez a hely, azaz a kolostor udvara a mai szálláshelyünk. Azért ilyet sem kap bárki szálláshelyül. A szálláshelyünkön a helyi szász lelkész felesége várt, aki egy nagyon kedves magyar ajkú hölgy. A lelkész pedig, Reger Mihai úr amint megérkeztünk lelkesen fogadott bennünket Móricka nevű kutyájával (szerinte a kutya a neve miatt csak magyarul ért, úgyhogy valószínű elbeszélgetünk vele is egy kicsit az éjszaka folyamánJ). A rendkívül kedves fogadtatás után a lelkész körbevezetett bennünket  a templom, illetve a volt kolostor romjai között, és bevitt a templomba is. Ez az egykori kolostor egy megmaradt része. Alaposan és rendkívül humorosan bemutatta nekünk a templomot, a gyülekezetet, a falut és a helybeli szászok történetét. Rendkívül érdekes és megkapó volt a bemutatása, illetve maga a hely és annak hangulata is nagy hatással volt ránk. A képek alapján biztos el tudják majd kicsit képzelni.

Most már berendezkedtünk alaposan. Újra előkerült a játékszerünk, a zuhanyzó, a borsófőzelék már mindenki hasába került és készülünk aludni, mert holnap már kemény munka vár ránk, elkezdünk tekerni A Hegyre. Holnap a Bâlea vízesésig tekerünk, ott éjszakázunk, s aztán nekiveselkedünk a maradék kilométereknek. Lassan be lehet kapcsolni a transzfogarasi web-kamerákat (a blog bal felső sarkában megtalálható) és lehet őket kukkolni. Holnap még nem leszünk rajta láthatóak, viszont holnapután ott lesz egy nagy és hosszú narancssárga folt, na azok mi leszünk. Integetni nem ígérjük, hogy fogunk, de jobban fogunk tekerni, ha tudjuk, hogy otthonról szurkolni fognak, úgyhogy lehet hozni a számítógép elé lassan a kényelmes székeket és be lehet rendezni a szobát, mert lassan láthatóak leszünk. Erről majd pontosabban holnap este fogunk írni. Addig is üzenünk még egyet pihenten a hegy aljából, mert holnap a magaslatokban szárnyalunk majd.

Antika: A tegnap azt mondtam, hogy a Szürke Ló megnemszelidített házias állat, de VIGYÁZZ, a Tigris ravaszságát, furfangosságát mind a Szürke Lótól tanulta. s épp emiatt Ashali Abdul Danam Mohamed Salalam élete annyira keserves. A turpiság, amelyet a Szürke Ló kitalált az Óriás Béjbi Viperával, mivel, hogy az utóbbi is rendelkezik nem kevés mennyiségű ravaszsággal, s minden hájjal meg van kenve, pontosan, mint a róka, a következő képpen zajlott: Salalam megvette az Óriás Béjbi Vipera hiper-szuper autósüzletéből a legeslegújabb Mitsubishit, amiről az a hír járja, hogy legalább annyira gyors, mint a leggyorsabb jármű, ami eszedbe jut- Miután Salalam kijött az Óriás Béjbi Vipera hiper szuper autósüzletéből, felhajtott az újonnan készített csodálatos autópályára, hogy kipróbálja az újonnan vásárolt autóját. Pár másodperc alatt már 100km/h sebességgel száguldott, mikor tisztázatlan körülmények között a visszapillantóban észrevett egy Szürke Lovat, amely egyre csak közeledett. Másodperceken belül tisztázatlan körülmények között már 200km/h sebességgel haladt. A Szürke Ló viszont megmakacsolta magát s még mindig ott lopakodott, mint a Sivatagi Róka, a visszapillantóban. A Sejk rettentő dühbe merülve, megtaposta a gázpedált, s az újonnan vett kocsi már 300km/h sebességgel száguldott, mire a Szürke Ló megunta az egészet, s tisztázatlan körülmények között kielőzte Ashali Abdul Danam Mohamed Salalamot:D!.

Enikő: Jól vagyok, körülöttünk visítanak a csaknem évezredes romok. Mondjátok meg az oszinak, hogy olvassa a blogot. Kercen vagyunk a dupla kávés kávézó körül.

Attila: A tegnapi út köves szakaszai nem tetszettek, de örömmel közlöm, hogy az éjszakai utolsó emelkedő rendkívülien tetszett. A hely, ahova ma érkeztünk csodaszép.

Gergő: Most nem tudok üzenni, mert fokhagymát pucolok.

Kázmér: Jól vagyok, a farom megedződött, már nem nagyon fáj. Üdv mindenkinek.

F. Boti: Nem tudok üzenni, mert fokhagymát pucolok, öntözd a füvet!

Bence: Puszilom Anyát!

István: Kíváncsi vagyok a holnapi napra.

Eszter: Ma kevesebbet bicikliztem, mint amennyit pihentem, de a hely ahol alszunk felejthetetlen.

Orsi: A mai nap számomra fárasztó volt, mivel a szél hátráltatott utunkban. A hely ahova érkeztünk gyönyörű. Puszilok mindenkit!

Fery: Holnap kezdünk mászni.

Huni: A mai napot számíthatjuk pihenőnapnak, mert egész nap Fogarasban voltunk. Remélem otthon mindenki jól van. A mostani szálláshelyen van az eddigi legjobb WC amióta elindultunk. Dorkának üzenem, hogy nemsokára megyek haza.

Kevin: A mai reggel csukott szemmel kezdődött, mint a legtöbb, de ma különlegesebb volt, mert nem kellett túl korán kinyitnom. A 34 km-t két óra alatt megtettük, úgyhogy ismét kiérdemeltük a pihenést. Külön puszi Romiéknak és jó utat haza.

Ádám: Szerencsére már 3 napja nem ültem autóban. Holnap jön a mászás, remélem azt is kibírom. Jó éjszakát mindenkinek.

Ferike: Szerencsésen telt a túra első része, és remélem a hegymászás is könnyen fog menni a csapatnak.

6. nap

6. nap. Mivan? Elég nehezen hisszük el, de már eltelt a túrának majdnem fele. Ha jobban belegondolunk, jövő héten ilyenkor a szabad ég helyett otthoni ágyainkban alszunk, az 1000 literes IBC tartály kényelme helyett pedig a szűk fürdőkád gondjaival fogunk küzdeni. No de addig még hátra van a lényeg, vagyis a Transzfogaras. 

Ma reggel valahol Dacia település közelében ébredtünk. A szokásos blogolvasás és beszélgetés után páran mosni kezdtek, de a tegnapi jacuzzis habfürdő miatt nagyon hamar elfogyott az 1000 liter vizünk. Ismétlem, 1000 liter! 12 körül indultunk tovább Szászfehéregyháza irányába, mert mára volt betervezve az éjjeli bringázás. A rossz út miatt leparkoltuk az autókat az út szélére és egyedül Mihai kíséretében tekertünk be a gyönyörű szász faluba. No de amit itt láttunk, azért teljesen megérte megtenni ezt az oda-vissza 15 kilométeres kitérőt. Ha eddig pusztuló köveket követtünk, most egy felújított turistaközpontot találtunk az elhagyatott szász vidék kellős közepén. Mindenütt német turisták, gyönyörűen restaurált házak, Charles herceg birtoka és egy csodaszép erődtemplom. Körül-belül ebből áll a falu. Aki itt vesz házat magának, annak a falu közepén jelzi egy tábla, miszerint nem alakíthatja kedve szerint, hanem a régi, szász stílusban szabad csak felújítani. Úgy tűnik, hogy ezt mindenki a legszigorúbban betartja, mert valószínűleg ez a falu az ország legrendezettebb és legtisztább települése. A templom és a körülötte levő várfalból alakított múzeum megtekintése után visszatekertünk az autókhoz, majd Kőhalom vára fele indultunk tovább.

Kőhalom eredetileg nem szerepelt útitervünkben, de mivel a tegnap páran erre autóztunk (mert ugye valahol az 1000 literes tartályt is meg kell tölteni), lentről megcsodáltuk a várat és úgy döntöttünk, hogy ezt nem szabad kihagyni. Ezen kívül az is kiderült, hogy a tervezett Fogaras fele vezető út egyetlen traktornyomból áll és sem bicikliknek, sem autóknak nem ajánlatos. Így kerültünk Kőhalomba, ahol egy hosszú pihenőt tartottunk. A várat nagyon szépen restaurálták, s bár lentről sokkal impozánsabb, mint a falakon belülről, mindenképp megérte megmászni azt a rövid, de nagyon meredek kaptatót, amely a várhoz vezet. Csak azt nem tudjuk, hogy az osötromló seregeknek honnan volt annyi erejük, hogy miután ezt a csúnya kaptatót megmászták, még harcolni is tudtak. De valahogy biztos sikerült nekik, mert a várat már a 18. században felrobbantották.

Miután 2 kilométert kénytelenek voltunk a Segesvár-Brassó főúton megtenni, visszatértünk a már megszokott kavicsos mellékutainkra. Felmér fele tekertünk körül-belül 30 kilométert hol tökéletesen sima aszfalton, hol gödrös és homokos úton. Kóbor után, amely mellesleg egy magyar falu az egykoron szász, mára cigány tengerben, egy rövid kaptatót is kimásztunk és leereszkedtük egyenesen a felméri evangélikus templom romjaihoz. Templomok szempontjából úgy tűnik, hogy megérkeztünk a mélyponthoz. Láttunk már felújítottat, láttunk elhagyatottat, de a felmérinél romosabbat nehezen találni. A kapunyitó bácsi szerint a szászok innen már a 80-as évek elején elmentek, először Fogarasra és onnan Németországba. A faluban még 2 németajkú ember él, de a templomot már régen nem használják. A díszítést is elvitték bentről, egyedül a harangokat használják még, de azt is csak a vihar elűzésére (a bácsi szerint működik).

A felméri pihenő után kezdődött a várva vár éjjeli bringázás. 16 kilométer várt még ránk, amiből 5 kemény emelkedő. Villogókkal, lámpákkal, szirénákkal felszerelkezve vágtunk neki a maradék útszakasznak és körül-belül másfél óra alatt már a fogarasi szálláshelyünkön pakoltuk az utánfutókat. Szerencsére egyáltalán nem volt forgalmas az útszakasz, ezért az ereszkedő sem volt nagyon veszélyes.

Jelenleg a fogarasi unitárius papilakon tartózkodunk és éppen kajára, illetve zuhanyra várunk. Vacsoránk ma fast-food lesz, mert már fáradtak vagyunk a sütés-főzéshez. Aludni a medgyesi hasonló módon, ki szobában a padlón, ki az udvaron a fűben.

Holnap még egy rövid bringázás Kercig, majd vasárnaptól kezdődik a haddelhadd. Addig is köszönjük Vagyas Attila lelkésznek, hogy befogadott minket lakásába. Minden túrán vannak olyan volt kollégisták, jelenlegi papok, akik a legnagyobb szeretettel fogadnak minket. Ha ők nem lennének, vagy sokkal több pénzbe kerülne a túra, vagy még több napot töltenénk sátorban. Szóval mégegyszer köszönjük nekik!

A végére még egy annyit, hogy megalakult a „puturos klub”, ami úgy jött létre, hogy az egyik faluban egy bácsi miután a csapat végén meglátta Antikát és Pétert, azt kiáltotta, hogy „Uite baaa puturosii”. Tehát megalakult a klub és kiemelnénk, hogy a „puturos” szó nem büdöst, hanem lustát jelent. A bácsi nem érezhette kellemes illatunkat. A klubba olyan emberek jelentkezhetnek, akik legalább egy teljes napot töltöttek a csapat végén, illetve olyanok, akiket mi kiválasztunk, mert megérdemlik. Eddigi tagok: Gyula, Fehér Boti, Antika, Péter. Tiszteletbeli tagok: Pálfi Csaba és Szabó Tamás. Jelentkezőket továbbra is várjuk, az a gyanú járja itt a bicatúrás köröket, hogy bőven lesznek jelentkezők vasárnap és hétfőn.

Még egy utolsó update: boldog születésnapot Antikának. Ajándék: capdebatman-es torta.

Képek és üzenetek hamarosan.

  

Antika: A Tigris utolsó híre a Szürke Lóról az volt, hogy Tekirdag és Isztambul között az Óriás-béjbi Viperával, kinek egy hiperszuper kocsikkal tele üzlete van, összefogott és Ásháli Ábdul  Dánám Mohamed Sálálam, aki az üzbekisztáni melegtől megfutamodott sejk életét keserítik. 

A Szürke Lóról dióhélyban csak annyit kell tudni, hogy egy észak-amerikai vad Musztang és egy szürke szemű rózsaszín unikornis szerelem-gyermeke. Ezektől tisztázatlan körülmények között örökölte különleges képességeit, amelyek közül a legcsodálatosabb az az, hogy szürke! Atlétikus termetűvé cseperedett, Usain Bolt-hoz hasonlóan, eszméletlen sebességgel száguldó, meg nem szelidített házias jószág.
M.Dávid: Ma bicikliztem egy keveset, mert Szászfehéregyházára nem jöttek az autók. Nagyon profi.

Huni: Ma egy kicsit rosszul éreztem magam, de nem ültem egész nap autóban.

Kati: Puszilom Emesét!

F.Boti: A mai  sok nehézség ellenére estére már tekertem. Remélem a füvet továbbra is öntözöd. Remélem a Fater sikeresen hazaért. Puszi mindenkinek, stb., stb.

Gergő: Ma az első csoportban tekertem, nagyon jól ment. Jó tengerpartozást.

Balázs: A túra remekül megy, nyugis üzemmódba váltottam, csak élvezni szeretném.

Ádám: Ma is szerencsésen bicikliztem, nem volt semmi gond. A társaság nagyon jó, a táj gyönyörű. Jó éjszakát!

B. Dávid: Üdv. mindenkinek, nagyon várjuk az esti bringázást.

Feri: Üdv. az otthoniaknak.

Dóra: A mai nap lényege az éjszakai bringázás volt. Nagyon jól érzem magam, az egyetlen gond, hogy gyorsan telnek a napok. Üdv mindenkinek.

Eszter: Apa nagyon jól fog a szarv a biciklin, és ma a hegyeket csodálva tekerés közben jöttem rá, hogy milyen sokat tanultam a nyaralások alatt. Köszönöm! Nagyon jól érzem magam, minden rendben, ma ültem egy kicsit bent a kocsiban, de az éjjeli biciklizés nagyon jó volt. Viktor remélem nagyon jól sikerült a vizsgád, várom az eredményeket.

István: Nagyon jó volt a mai nap, nagyon jól bírtam, alig várom a holnapot!

Misi: A mai nap jó volt, kicsit sokat másztunk, de az ereszkedőkért megérte. Majd hívlak telefonon.

Enikő: A telefonom az autóban maradt, jól vagyok, puszillak Apa, majd ha felébred Anya, akkor őt is.

Wilson: Egész nap tekertem, meleg vízzel zuhanyoztam és most nagyon, de nagyon boldog vagyok így.

Péter: Egész jól megy a pléhszamár.

5. nap

A pihenő nap után, egy „aklimatizációs” napunk volt ma. Volt néhány makacsabb emelkedő, viszont az út többnyire egyenes volt, kissé dimbes-dombos, hogy nehogy elaludjunk a bringáinkon. Annak ellenére, hogy ma bringázás szempontjából könnyű napunk volt, mégis eseménydúsnak mondható. Nagyon korán keltünk, annak érdekében, hogy ha ma is nagyon meleg lesz, akkor ne sötétedjünk el, mert még nem jött el az éjjeli bringázásnak az idejeJ. Zsolt, Tamás és Csaba hajnalban elmentek táborhelyet keresni, ugyanis ismét műsorváltozás következett be. Fejéregyházán kellett volna ma panzióznunk, viszont kissé sokaltuk a 2000 lejt, aminek fejében csupán sátorhelyet kaphattunk volna, illetve 2 zuhanyzót, s azt is csak úgy, ha legalább félórás zuhanyzási szüneteket tartunk. Ezt nem tudtuk vállalni, úgyhogy egy B tervet eszeltünk ki. Szóval Zsolt, Tamás és Csaba Szászfejéregyháza közelében egy sátortábor helyet kerestek (és találtak is), illetve út közben Zsolt addig telefonált, amíg Csaba, Tamás és Vagyaska segítségével (akit holnap majd lesz szerencsénk bemutatni), rátaláltak egy 1000 literes tartályra. Azt megvettük és boldogan zuhanyozunk belőle most. Úgyhogy tiszták és illatosak vagyunk, itt a semmi közepén. Ezt is megcsináltuk.

Na, de ne szaladjunk annyira előre, tehát hárman elmentek, a többiek pedig nekiláttak a reggeli előkészítésének. Vagyis csak fogtak volna, mert mint ébredés után kiderült, Tamás kocsijában volt a reggelinek való, azzal pedig elmentek táborhelyet keresni. Na de szépen teázgattunk, meg pakolgattunk, amíg vissza nem érkeztek a felderítő útról.  A reggeli emberfia által még nem látott és nem ízlelt luxus eledel volt. Elmagyarázni is csak nehezen lehet, annyira finom volt, de megpróbáljuk legalább a receptje alapján leírni. Elképzelni csak az ízeket kell, de szerintünk a képek már azt is sugallják. Tehát a reggelink receptje: veszünk 2 szelet kenyeret (a mi esetünkben legalább 80-at), közéje vastagon sajtot vágunk (ezt nagyon fontos betartani), illetve finom sonka szeletet kell csúsztatni a sajt mellé. Ezt a szendvicsnek kinéző ennivalót még nem szabad megenni, hanem tojásba forgatva forró olajban meg kell sütni. Aki erre azt mondja, hogy bundás kenyér, arra nagyon megharagszunk. Mihai szerint ezt luxus bundás kenyérnek nevezik, de az igazság az, hogy még nem találtuk meg a neki megfelelő megnevezést, de dolgozunk rajta, esetleg ha valami találó eszükbe jut, akkor nagyon szívesen fogadjuk. Igazából valami nemesi elnevezésre gondoltunk.

Miután ezt megettük (azt még megjegyezzük, hogy nem volt könnyű abbahagyni), összepakoltuk a dolgainkat a táborhelyünkön és egy szemétszedési akciót hajtottunk végre. A saját és a más szemetét összeszedtük. Túl szép volt a hely, ahhoz, hogy elmenjünk mellette egy kis takarítás nélkül. Egy ennyit megérdemelt az a hely.

Aztán bringára pattantunk s rövid időn belül, kb. 400 méter után meg is álltunk a helybeli szász templomot megtekinteni, melynek ládái egyedülállóak a világon. A gyors nézelődés után mentünk is tovább és meg sem álltunk Báránykútig, ahol ismét egy szász templomba néztünk be. Sokkal nagyobb volt és élettelibb, mint a hégeni. A templom udvarán nem régiben zajlott gyermektáborok nyomai voltak láthatóak, amelyektől kissé vidámabbnak tűnt az ódon templom udvara.

Innen indultunk is tovább és a szálláshelyig nem igazán álltunk meg huzamosabb ideig, csupán egy rövid gyümölcsevésre. Volt jó hideg vízben lehűtött barack, banán, alma. Ez annyi erőt adott, hogy szállásig meg sem álltunk.

Most már itt vagyunk Kőhalomtól nem messze, ahol összeeszkábáltunk egy sátrat, na meg persze az újdonság, az új kedvencünk áll a szabadtéri zuhanyzónk. Ez azért nagy haladás. Mindenki pancsol és örülünk, mint kisgyermek karácsonykor a tartályból folyó víznek. Igazából a fiúk pancsolnak, a lányok nézik, s ahogy azt minden vérbeli nő tenné, kommentálnak, kuncognak és sugdolóznak. Hogy mit, az örökre titok marad, de mindenképp látszik rajtuk, hogy jobban örülnek a látványnak, mint a víznek. Tény, hogy van, amivel büszkélkednünk.

Közben Boti és kuktái készítik a spagettit, s lazulunk. Készülünk  a holnapi napra. És ma végre valahára Antika elkezdi a hagyományos történt mondását, úgyhogy az üzeneteinket ezzel kezdjük. Jó olvasgatást!
   

Antika: Az elmúlt év sikeres ukrajnai hajsza után a Sisakos Tigris, kinek most már nincs sisakja mert a Négyszögletű Kerek Erdő közepén levő gyémántfüves tisztáson hajnali 5 óra 32 perckor valami mindenre elszánt bringások arra késztették, hogy a földhöz vágja sisakját, az pedig ennek hatására tisztázatlan körülmények között eltörött. Ez megbotránkoztató eset hatására, mivel minden fű, fa beleköthet a Sisaktalan Tigris elindult világkörüli útjára, hogy megtalálja a régi nagyon jó barátját, akitől még kiskölyök korában a sisakot kapta, aki az egyetlen, aki segíthet szomorú helyzetén, a Szürke Lót. FOLYTATJUK.

Sz. Tamás: Puszillak Bori!

Fery: Üdv minden blog olvasónak (Öcsynek, Timinek, Lehelnek Nicunk, Bogdannak és Józsinak stb:)!

Enikő: MA az aszfalton végig bicikliztem, és jó volt.

Zsolt: Az összes túra eddigi legnagyobb fejlesztési vívmánya az új hófehér 1000 literes IBC víztárolónk. Használjuk egészséggel!

Réka: Ildi, kívánok nektek jó utat, írj mikor megpillantod a Matterhornt, vagy amikor Feri meghódítja a Mont Blanc-ot. Hívjatok, mert nekem nincs egységem.

Misi: A mai reggel jól indult, nagyon finom bundás kenyeret ettünk. Induláskor adódott egy kis probléma, ki kellett cseréljem a belsőm, de annyi belefér és az út jó volt.

Wilson: Minden rendben :) üdv az otthoniaknak és küldök Annának egy nagy puszit :) !

Foga: Ma is egy csomó szép mindent láttunk és csomó szép helyen áthaladtunk. A többszöri megállás kezdi egy kicsit megviselni a lábamat, de annak ellenére, még jól bírom. Puszilok mindenkit, vigyázz a kutyára, és mint mindig, ÖNTÖZD A FÜVET!

Bence: Puszilom Anyát! Jól vagyok.

K. Tamás: Büszke vagyok a Testvéremre és csak így tovább. Jó bulizást!

Ádám: Szerencsére ma végig tekerhettem, nem kellett az autóban ülnöm, nem lett semmi bajom. Remélem otthon is minden rendben. Üdvözlök mindenkit, jó éjszakát kívánok.

Júlia: Öcsém büszke vagyok rád. Gratula Norbinak is, ügyesek vagytok, csak ne hagyjátok abba. Öcsém csúcsszuper az új szerzeményed. Sis köszi az üzenetet, nagyon jól esett. Köszi mindent, és szép nyaralást. Alig várom találkozzunk, s ünnepeljünk. Nagy puszi Borinak!

Szondi Huni: Nagyon szép a hely, ahol megszállunk éjszakára. Ma kicsit gyengébben bírtam, de nem ültem autóban.

Kev: Köszi Rami, hogy üzentél, külön puszi Patricknak tőlem és Júliától!  Úgy tűnik, hogy holnapra megbetegszem, de remélem a legjobbakat.

Dávid: Végre lezuhanyozva…így már minden más!

Szabi: Nagyon örvendünk a víznek, és a zuhanyzónak. Ma megindult az orrom vére, ejsze a melegtől, de szerencsére egy emelkedő alatt meg is állt.

Seres István: Lemerült a telefonom, majd amikor lehet telefonálok.