3. Nap

3.nap

Két nap alatt több, mint 200 kilométer letekerése után megérdemelt a pihenés. Mindenki addig aludhatott volna, ameddig kedve tartja, persze ha a Nap is jóváhagyta volna a lustálkodást. „Hajnali” 9 óra tájt viszont, már az egész banda talpon volt a tűző napsugarak miatt. Kiterítettük a nájlonunk, kipakoltuk rá a lekvárt, csokikrémet, pátét, kenyeret és kész is volt a reggeli.

                                                                   

Persze nem hagyhatjuk, hogy egy bicatúrás nap teljesen azzal teljen, hogy fekszünk a fűben, eszünk, iszunk és lustálkodunk, ezért felpattantunk a bringákra és bebicikliztünk Máramarosszigetre, ahol meglátogattuk a Börtönmúzeumot, illetve az Ellie Wiesel emlékházat. A kommunizmus áldozatainak emlékéül szolgáló múzeum egy nagyon megrázó, de valós képet nyújt a korszakról. Megtekinthettünk egy olyan cellát, amely pontosan úgy volt berendezve, mint 50 évvel ezelőtt, a börtön működésének idején. Hihetetlen, hogy milyen embertelen körülmények közé voltak bezárva a foglyok. Egy vaságy, egy tányér és egy vécé. Ez volt a 2 négyzetméteres „szoba” teljes berendezése. A többi cella különböző témájú, a kommunista rendszerhez kötődő kiállítást tartalmazott, a bejárati folyósón pedig az összes fogoly fényképe szerepelt.

A múzeum udvarán várt ránk a helyi rádió két riportere. Még indulás előtt felhívtak, hogy a Kolozsvári Rádióban hallották, hogy Máramarosszigeten lépjük át a határt és ők is szeretnének interjúkat készíteni velünk. Román és magyar nyelven is készül rólunk adás. Köszönjük, hogy eljöttek!

A Börtönmúzeum után Ellie Wiesel emlékházába látogattunk, aki egy béke Nobel-díjas Máramarosi származású zsidó író. Innen pedig mindenkinek 2 óra szabadideje volt a városban, amit nagyjából ebédelésre használtunk ki, de olyan is akadt, aki biciklisfelsőt vásárolt magának, mert lusta kimosni ruháit. Négy óra körül értünk vissza Hosszúmezőre. Összesen 20 kilométert bicikliztünk ma, mégis kimerítő volt. A meleg szerencsésen kitart mellettünk amióta elindultunk, ráadásul szembeszéllel is küszködtünk. Nem volt olyan erős, hogy a meleget enyhítse, de annyira pont elég volt, hogy megnehezítse a biciklizést.

            

            

A következő két órában az egész csapat „döglött” az árnyékban. Muszáj pihenni, hiszen holnap korán kelünk, mert vár ránk az ukrán határ. Illetve egyáltalán nem várnak, csak mi szeretnénk túl lenni már rajta. A pihenés után pedig sor került az első bicatúrás „lapte grosra”, amelyen Nyitrai tanár úr is aktívan résztvett. 7 óra körül megérkezett Váradi Izabella, a nagybányai líceum igazgatónője, aki idegenvezetőnk lett, így aztán újra biciklire ültünk és meglátogattuk a Szaploncai vicces temetőt, amely a világon egyedi stílust teremtett meg. A sírfeliratok az illető személy életét és halálát ábrázolják, ráadásul viccesen. Sokan azt mondanák, hogy ez egy morbid vicc, de ez a temetőnek nagyon különleges hangulatot ad. Ha nagyon beleéli magát az ember a sírfeliratok olvasásába, akár el is felejtheti, hogy egy temetőben jár.

Az iskolába visszaérve pedig egy finom vacsora várt ránk Váradi Izabella jóvoltából. Köszönjük neki, hogy vendégül látott. Most már készülünk a holnapi napra. Korán kelünk és mindent a legnagyobb rendben kell bepakoljunk az utánfutókba, nehogy az ukrán vámos bármibe is belekössön. Ráadásul ukrán feliratokat ragasztunk a kajás dobozokra. Reméljük minden sínen fog menni és holnap este már Huszt városából jelentkezünk.

Nagy Alpár: Kitűnő a kaja, egyre jobban bírom a hegymászást és nem tudom milyen okból indul meg az orrom vérre.

Kevin:A mai nap nagyon laza volt, a városban töltött két óra után sikerült aludnom egyet.Remélem a holnapi nap egy siker lesz.

Feri:Jó volt pihenni.

János: 44 felett a lapte gros klinikai eset.

Júlia:Üzenem a szüleimnek és az öcsémnek, hogy jó bulizást,kiválóan vagyok,üdvözlöm a Beatrice-t.:) Tesónak üzenem, hogy köszönöm a puszit és hatalmas ölelést küldök a messzi távolból és nagyon szépen megkérek mindenkit hogy szorítsanak,hogy holnap az ukránok engedjenek be magukhoz a lehető legrövidebb idő alatt.

Enikő: Tanár úr ki az a Sanepid?

Bence:  Anyukámnak:ha haza érsz írj egy sms-t és olvasd a blogot.Jó éjt!

Gergő: Már jobban vagyok és megyek tovább.

M.M.Dávid: Sok a bogár és én megölöm a bogarat,az Audi marad.

Béla: Nagyon finom volt a vacsora,beszélünk holnap telefonon.Minden rendben.

Isti: Hiányoljuk Szatmári vezetését (de cask néha), a fámra vigyázzatok!

Ádám: A biciklimet nem tudtuk megjavítani, de a tanár úr kölcsönadta a bicikliét, már minden tökéletes,a kaja nagyon finom,aludni nagyon jól lehet.Jól vagyok, holnap végre zuhanyzunk.

Anti: Miután meglátod a Négyszögletű kerekerdő közepén a gyémántfüves tisztást ahol a sisakos tigris jár ásnod kell négy gödröt, egy tökéletes négyszög négy sarkába, de vigyázz nehogy észrevegyen a sisakos tigris,mert elszalad és többé soha nem látod, mert ő nagyon furfangos,ravasz és minden hájjal megvan kenve, pontosan mint a róka.

Orsi: Finom volt a ma esti kaja, jó napunk volt, remélem sikerült elég energiát gyűjteni a további biciklizéshez. Holnap végre fürdünk.

Ballán Dávid: Kagylóban mostam fejet, lábat.

Zsolt: Nagyszerű nap volt! Köszönet Izabellának!:)

F.Timi: Jó volt ma pihenni és jó volt a pizza. Ukrajna jövünk! J

2. Nap

2. nap

92 km…ennyit tekertünk le ma.  Ennyi bringázás után 10 óra környékén szerencsésen megérkeztünk a mai szálláshelyünkre, Hosszúmezőre, ahol az iskola tornatermében kaptunk szállást. Ebben a pillanatban már mindenki pakol és lefekvésre készen áll, mert hosszú volt a nap és nagyon sok minden történt…mint úgy általában, a túrán.

Na, de kezdjük az elején. Reggel a ,,tiszteletes ifjúság” fél kilenc óra körül döntött úgy, hogy felkel és szembenéz a nappal, miközben Botond főszakács már türelmetlenül  várta, hogy elkészíthesse a mesebelien finom 120 tojásból készült „mindent bele” bicatúrás rántottát. Ahogy mindenki kibújt a hálózsákjából azonnal állhatott is sorba, hogy megkaphassa a finom reggelijét, amit kakaóval és teával szolgáltunk fel.

Aztán az első közös reggeli megbeszélésünk után nekivágtunk az útnak. Ez már úgy tizenegy óra körül történt meg, mert a pakolási technikánkon még javítani kell kicsit, de ma belefért. „Szerencsére” tizenegyre már az idő is annyira felmelegedett, hogy két tekerés után már bokáig leizzadtunk. No, de ez jó ok volt arra, hogy minden megállónál alaposan meglocsoltassuk magunkat. Vizeződtünk forrásnál, patakban, falusi kutaknál, és ami újdonság: panzió parkolójában szökőkútból. Senki sem küldött el, úgyhogy jó alaposan átáztattuk magunkat.

Röviden a mai napunk úgy nézett ki, hogy elindultunk, mentünk, megálltunk, vizeződtünk, ettünk, vizeződtünk, újra elindultunk s kezdtük újra.

A csapat már nagyon szépen összeállt, látványosan haladunk és már nagyon ügyesen meg tanultunk egymásra figyelni.

Volt szerencsénk egy emelkedőhöz, amit szerencsésen megmásztunk. Ferinek annyira megtetszett az aljból az emelkedő, hogy Pétert gyorsan beültette maga helyett a kocsiba, és nekivágott megmászni az emelkedőt. Aztán Péter a vezetésbe, Feri pedig a bringázásba jött annyira bele, hogy a szállásig nem is cseréltek többet. A tetőn készítettünk egy eredeti máramarosi faragványú kapu alatti csopiképet, majd gurigáztunk lefele.

Útközben megálltunk Barcánfalván és megcsodáltuk az egyedi, fából készült kolostor komplexumot. Itt a templomok belső falait kézzel festett szentképek díszítették, azok pedig ciril betűkkel voltak feliratozva.

Innen továbbhaladtunk, és Máramarosszigetet céloztuk meg, ahol egy különleges ajándék várt ránk. Tóbiás Tamás leendő 10. R osztályos kollégista társunk és szülei nagyszerű vacsorával vártak: babgulyással éééééééééés palacsintával!!!!!!! Nagyszerű volt az egész vendégfogadás, a vacsora pedig egyenesen fantasztikus. Jól esett a vendégfogadás s a tudat, hogy nyugodtan bringázhatunk, mert nem kell sietnünk, hogy sötétedés előtt kipakoljuk a konyhánkat és vacsorát készítsünk. Nagyon szépen köszönjük a Tóbiás családnak ezt a kedvességet!

                Aztán félreálló hassal nagy nehezen és kicsit öregesen is talán bringára ültünk és elindultunk a mai szálláshelyünkre, amely csupán 9 km távolságra van Máramarosszigettől. Ezt a távot sikerült egyszerre letekerni, úgy hogy közben még egy kis éjjeli bringázásra is sort kerítettünk.

Hosszúmezőn Dembrovszky Károly igazgató úr várt ránk, és körbevezetett az iskolában, neki köszönhetően két napig védett helyen alhatunk. A társaság egy része az udvaron alszik ma, a másik pedig az iskola tornatermében.

Minden a legnagyobb rendben van, holnap egy pihenőnap vár ránk. Szétnézünk kicsit majd a környéken, és lazulunk, mert most már ránk fér, illetve szétnézünk kicsit majd a környéken.

Mindenkinek nyugodalmas jóéjszakát! 

L.Isti: Nem tudom, hogy mennyi a raitingem de a félóra trailerezés nagyon lehúzta, de ugyanakkor kényelmes is volt.

Nagy Alpár: Jól vagyok.

M.M.D.ávid:Otthon felejtettem a fejlámpát, viszont nagyon jól telik.

Szabi:Minden jól van,a bicikli megy jól,ültem a traileren.Finom volt a vacsora. Üdv mindenkinek!

Kevin:Eddig mind a két napomat sikerült biciklin megtennem. A térdemmel semmi bajom nem volt, remélem nem is lesz.

Ervin:Ma végig bicikliztem.

Béla: Minden nagyon jó. Telefonon csak vasárnap lehet elérni, akkor is én hívok.

Nyitrai János:Ma érezhető volt a túra pulzusa,az enyémet hallottam is.

Pálfi Csaba:Sándor,még mindig nem késő, hogy meggondold magad!

Antika:A négyszögletű kerekerdő közepén rejlik a gyémántfüves tisztás, ahol a sisakos tigris sétál.

F.Timi: Jól telt a mai nap.Kicsit odavágtam magam dehát megtörténik.

Tóth Dávid:Túra után megkeressük Eli-t?

Bence:Jó volt a mai nap csak fájt a térdem.Siess haza, hogy próbáljuk ki az  Audit.(Anyukámnak)

Ballán Dávid:Dög melegben bringáztunk ma végig, már sötét volt mikor megérkeztünk a táborhelyre. Ma éjjel a csillagok leple alatt és millónyi bogár között alszunk.

Ádám:Tegnap túl fáradt voltam ahhoz, hogy értelmes üzenetet fogalmazzak meg. Ma egy kicsit lezserebb program volt, mert ültem a traileren is. Jól vagyok, köszönöm. A biciklim és a cipős táskám elromlott.

P.Péter:Nem is olyan unalmas sofőrnek lenni. J

Enci:Scott ma mesés viszonyban volt a trailerrel...hol volt,hol nem volt (rajta).A biciklis kesztyűvel pedig szappanoperába illő viszonyban voltunk.Hol hiányzott, hol nem szerettem.Elveszett és megtaláltatott...(stb.).

Simon Csaba: Lábam már nem fáj !!

1.nap

                                                                  
                                                                               

Mindenkori biciklitúrás szokás szerint, éjjeli órákban fejeztük be a pakolást, rendezést, festést, javítást, de a lényeg az, hogy reggelre minden készen állt az indulásra. Fél 8-ra mindenki az udvaron volt, bepakoltuk a hátizsákokat a szürke utánfutóba és már búcsúzhattunk is. Kellemes meglepetésünkre megjelent a színen az Antena 1 stábja. Annyira megtetszett nekik a tegnap délutáni hangulat az udvaron, hogy reggel is eljöttek filmezni. Minden a terv szerint zajlott, fél 9-kor már az iskola előtt vonultunk rendőri kíséretünkkel. Az eddigi biciklitúrákon az indulás napjára általában vasárnap került sor, az idén viszont egy csütörtöki napra esett a választás. Ez azzal is járt, hogy rengeteg ember volt délelőtt a városba. Akármerre haladtunk, mindenhol ránk szegeződött a járókelők tekintete. Egyesek tapsoltak és mosolyogtak, mások bámultak mint borjú az újkapura, hiszen nem minden nap suhan át 34 sárga  (FainosagosJ) mellény a Főtéren, a Deák Ferenc utcán, vagy akár a „Möröstéri” tömbházak között. De nem csak járókelőkkel, hanem autókkal is tele volt a város a hétköznap miatt.  A kolozsvári rendőrség viszont, már évek óta segít nekünk kijutni a településről és a legnagyobb komolysággal végzi feladatát. Egészen a várost kikerülő terelőútig velünk tartott egy rendőrautó. Ettől a ponttól kezdve magunkra voltunk utalva és megkezdődött a „vad vízi evezés”, a Biciklitúra.

Első megállónk az Apahida előtti Lukoil-nál volt, majd Nemeszsuk községtől két csapatra oszlottunk. 

Ez azért szükséges, mert nem mindenkinek ugyanaz a tempója. Ennek megvolt a következménye is. Elfelejtettünk vonulás zárót kijelölni az első csapatnak és amikor Bence lemaradt, majdnem elütött egy öreg nénit. Illetve túl közel ment el mellette és hozzáért a könyökével. A néni megijedt, de megálltunk és egy Economic nápolyszelettel megbékítettük. Körülbelül 10-15 kilométerenként a „Kemény Jimmyk” csapata bevárta a nyugodtabbakat és tartottunk egy pihenőt. Szamosújvár mellett az új kerülőútra tértünk, amely egyben a túra első kaptatóját jelentette. Nem hosszú, viszont a 35 fokos melegben mégis kimerítő dombocska volt. Désig tartott a nap legforgalmasabb útszakasza. Tartottunk egy hosszabb szünetet, megettük az otthonról hozott szendvicseket, hideg vizet töltöttünk kulacsainkba, majd Bethlen fele kanyarodtunk. 

Talán ez volt a nap legfárasztóbb szakasza. Dél volt, a nap égette bőrünket, de mégis kibírtuk a 30 kilométert a bethleni eltérőig. Innen végképp elbúcsúztunk a főutaktól, legközelebb Ukrajnában lesz ilyen gondunk. Rátértünk a Salva fele vezető útra, amely már majdnem a táborhelyünket jelenti, hiszen a Salva patak partján táborozunk. Csekély forgalom, viszont kisebb szerpentinek vártak ránk, majd hosszú egyenes út a táborhelyig. Közben rájöttünk, hogy a Salva patak menti falvakban nagyon kedves emberek élnek. Egy néni több liter vízzel kínált meg minket kútjából. Azt állította, hogy a környék legjobb vize van nála. A lehető legjobbkor jött, hiszen az összes innivalónk már szinte felfőtt.

Délután 6-kor értünk végre a táborhelyre. Óriási megkönnyebbülés volt, hiszen az út kezdett lassan emelkedni és mind ki voltunk már merülve 117 kilométer után. Fontos megemlíteni viszont, hogy az újak közül többen is vagy végig bringázták a napot vagy csak éppen egy szusszanásra ültek be az autókba.

Most pontosan 8 óra 35 perc van, az összes sátor áll és készül a híres rántott sajt. Az első táborszervezés nagyon fontos a túrán. Utána már minden magától megy, mindenki tudja mit kell csinálni, ma viszont az újaknak meg kell mutatni a teendőket. Legalábbis azt hittük. A valóságban ez úgy történt, hogy egy szóra mindenki megmozdult és talált magának feladatot. Az emberek fát hoztak, krumplit pucoltak, kipakolták a csomagokat, reflektort szereltek a fára (mivel generátorunk is van), tüzet gyújtottak, sátrakat állítottak. Mindez percek alatt történt. Szóval egy profi csapat voltunk ma. Már csak vacsorázni kell és teljes lesz az első igazi biciklitúrás nap!

Következnek üzeneteink:

Bányai Béla: Üdvözlök mindenkit. Nagyon  jól bírom a strapát, nincs semmi gond.

Gál Sanyi: Minden nagyon jó. Hívjátok fel Babost és köszönjétek meg neki a javításokat.Hiányzol Bogi.

Fehér Zalán: Nincs jel.

Ballán Dávid: Sziasztok! Minden rendben van erre, volt egy hátsó defektem, Zsolttal kocsikáztam egyet, de utána tudtam folytatni az utat. Vigyázzatok magatokra!

Kevin:Üdv mindenkinek, eddig semmilyen technikai vagy sérülési bajom sem volt, kicsit lusta vagyok, de ez csak az első nap.

Bence: Elütöttem egy öreg nénit de szerencsére nem lett semmi baja. Nem tudlak hívni. (Anyukámnak)

Vígh Anti:Hogyan  kell elfogni egy sisakos tigrist?

F.Timi: Jól vagyok.:) Jól ment az első nap.Köszönöm mindenkinek aki ma reggel kijött az udvarra.

Lukács Ádám: Jól vagyok.

Dezső Szabi: Egész nap bringán voltam, picit elfáradtam amugy jól vagyok.

Tóth Dávid: Sok sikert!

Szabó Gergő: Kicsit fáj a torkom.

Lőrincz István: Tikkasztó meleg volt. A biciklim nagyon jól ment. Áronci ellopta a tanár úr beszédének a lényegét.:)

Ervin: Fájt a fejem. Ültem a traileren. Kilyukatt az első kerekem.

Nagy Alpár:Jól érzem magam.

Fery: Üdv minden blogolvasónak.Jól  jöttünk első nap.Jó a csapat,jó az idő.

M.M.Dávid:Maximális bicatúra, úgyhogy nincs hogy rosszul teljen. Üdvözlök mindenkit.

L.Orsi:Nagyon jól telt az első nap,nem volt semmi gond. Végig bicigliztem,nincs jel.

Vincze Dávid:Jól vagyok és már nagyon éhes.

Balázs:Minden rendben.A túra nagyon vagány.

Solymosi Zsolt:Kipipálhatjuk a mai napot.Elégedett vagyok.Egy mosdótál sajtot süt Botival és Tamással.

Szabó Tamás:Zsolt a béka.

Nyitrai János: Öregebb bringás üzeni az otthoniaknak,hogy ma csak “okosan” gurultam.

Nagy-Kóródi Enikő: Holnap levesszük Scott-ot...ki tudja,meddig marad lenn?

Simon Csaba: aaa nagyon profi!!! a kék párna kimaradt:((

0. nap :D

A túra szervezésének utolsó száz, vagy inkább ötven méterén, a kollégium udvarán nagyon felgyorsult az élet. Egyik sarokból pakolunk a másikba, rendszerezünk, csomagolunk, kocsikat szerelünk és feliratozunk, bringákat javítunk és még rengeteg minden történik errefele még ebben a késői órában is. Abban a stádiumban vagyunk, amikor már csak mindent egy helyre kell rakni, ahhoz, hogy összeálljon ez az egész bicatúrás gépezet. Jó látni, ahogy minden szépen lassan kialakul és indulásra készen áll.

Ma nagyon gyorsan történtek a dolgok és rengeteg minden zajlott. Egyrészt reggel annak rendje és módja szerint megejtettük a próbatúrát. Válaszútig bringáztunk el közösen, meglátogattuk a Kallós Zoltán Hagyományőrző Múzeum és Népművészeti központot, ahol Kallós Zoli bácsi fogadott személyesen. A próbatúra célja főleg az, hogy összeszokjon a csapat, elismételjük a vonulási szabályokat és szokjuk a forgalmat. Hazaérkezés után örömmel konstatáltuk, hogy eredményes volt a próba. Nem volt különösebb gond, noha balesetek történtek, de mindenikből tanulhattunk. Például Orsi már tudja, hogy a rendőr bácsinak nem kell fékdemonstrációt tartani, mert könnyen a lábai elé bukfencezhetünk, Kevin is megtanulta, hogy érdemes betartani a féktávolságot :P…de hát ezek ilyen apróságok, amelyeken könnyen túl tettük magunkat. 

Próbatúra közben a sajtófelelősünk, Polacsek Péter, a továbbiakban PP néven fog szerepelniJ, a kolozsvári sajtó világában járt, és egyik stúdióból rohant a másikba és gondoskodott arról, hogy megismerjenek bennünket az emberek és ne nézzenek furán majd holnap reggel. Itt hívnánk fel a kedves mindnyájuk figyelmét, hogy kövessék a médiát, mert igencsak jó munkát végzett PP és eléggé felkapott téma lett ám a túránk a sajtó berkeiben idén:).

Aztán hazaérkeztünk és folyattuk a pakolást, szerelést, szortírozást, a takarítást és még kitudja mennyi mindennel foglalkoztunk ma. Most is épp a kajákat pakolunk, feliratozzuk a kocsikat, csomagolunk…vagyis az utolsó simításokat végezzük.

Éppen ezért nagyon illedelmesen ma estére elköszönünk, ugyanis vár ránk még pár halaszthatatlan intéznivaló, mert szeretnénk, ha holnap minden a lehető legtökéletesebben indulna.

Holnap reggel már nyolc óra körül gyülekezünk az iskola udvarán és negyed kilenckor már a szokásos rendőri kísérettel vonulunk ki a városból. Lesz itt az udvaron sok szülő, barát, sajtó képviselő és természetesen szivesen látunk mindenkit, akik integetni szeretne majd nekünk:).

Most pedig rohanunk is tenni venni, mert már oooooolyan biciklitúrás a hangulat :).

Szép estét mindenkinek, és holnap majd jelentkezünk Telcsről.

-1.nap

            A tavalyi szokáshoz hűen, az idén is beszámolunk a túrát megelőző előkészületekről. Hiszen  a bicatúra soha nem az indulás napján kezdődik, hanem már jóval előtte: a feltérképezés, biciklijavítás, autófestés, mosás, utánfutók rendbetevése mind létfontosságú munkák, melyeket a csapatnak meg kell oldani. Ezért mától már az udvaron lakunk. Lassan beindul minden, kezd „bicatúrás” lenni a légkör és holnap már próbatúra. A mai nap tisztáztuk az összes szponzorügyet, lefestettük a trailert és az utánfutókat, illetve Feri javítja az autókat pár lelkes és tanulni vágyó fiúk segítségével.

            Az utóbbi napokban inkább a logisztikára, papírmunkára és sajtóvisszhangra fektettük a hangsúlyt. Jó hír, hogy nagyon sok újság, internetes portál, rádió és televíziós csatorna is felfigyelt ránk. A Transilvania Live, a Kolozsvári Tévé és a Paprika Rádió ráadásul élő adásba hívta meg csapatunk 3 tagját.

            Mára ennyi,  holnap reggel 9-kor indulunk próbatúrára Bonchidára. Egyetlen hozzáfűznivalónk maradt csak: hajrá CFR!

u.i.: Fotókkal késöbb jelentkezünk.