2014. július 28., hétfő

2. Nap


Verespatak – a végével kell kezdenünk, még akkor is, ha a napunk 75 kilométerrel odébb indult, mert annyira szép helyen sátrazunk, hogy ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az ortodox lelkész jóvoltából az „aranyváros” domboldalán ülünk, bámuljuk a templomtornyokat és az aranyat rejtő hegyeket. S reménykedünk abban, hogy a huszadik túránkon is alkalmunk lesz őket érintetlen állapotban csodálni.
No de vissza az elejére: ahhoz képest, hogy gyönyörű napsütésben érkeztünk ide, a reggel még egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy szárazon megússzuk. Arra ébredtünk, hogy a szél dőlti össze a kék ponyvasátrunkat és az eső is rákezdett. Annyira rosszul nézett ki a reggeli időjárás, hogy szinte lemondtunk a mindentbele rántottánkról. Szerencsére Boti mégis úgy döntött, hogy ezt bűn lenne kihagyni és végül közös erőbedobással elkészült a reggeli. Kajálás után megszárítottuk a sátrakat egy félórás esőszünetben és villámgyorsan elindultunk a völgyből kifelé, mert a felhők eszeveszett gyorsasággal követtek minket. 75 kilométer, sok-sok emelkedő és még több ereszkedő állt előttünk. Olyan gyorsan haladtunk, hogy megelőztünk a csúnya időjárást és délre már a Horea község fölötti tetőn pihenhettünk.





Itt muszáj intermezzót tartani, mert egy olyan eseménynek lehettünk tanúi, ami premiernek számít a túrák történelmében: biztosan vannak, akik emlékeznek azokra a legendás időkre, amikor Szatmári Sanyi régi vezérbringásunk teheneket verbuvált a csapatba. Ehhez képest idén sikerült egy lovat megszelídíteni – Antika, amíg az utolsó csapat is megérkezett a szerpentinek tetejére, annyira megbarátkozott egy lóval, hogy az hűségesen és minden ellenvetés nélkül fogadott mindenkit, aki a hátára szeretett volna ülni. Zsolt el is indult vele a dombon lefelé, lecserélve a mikrobusz lovait a szépséges párára. Ráadásul csoportképet is készítettünk, ő pedig szívesen pózolt egyet velünk. 



Miután meguntuk a lovaglást, felpattantunk a saját pléhszamarainkra és leereszkedtünk az Aranyos völgyébe. 20 kilométeres szerpentin, mondani sem kell, a bringások álma. Rövid szünet és fagyizás a „La Mama Tanța” étterem előtt az ereszkedő aljában – külön köszönet nekik, hogy igénybe vehettük a teret – és máris indultunk tovább Topánfalva felé, ahol elővettük a mozgókonyhánkat és pátés, sajtos, paradicsomos ebédet eszkabáltunk. Ezek után következett az utolsó szakasz, 15 kilométer tekerés, amiből 7 a verespataki hágó. Aszfaltos út vezet fel a régen virágzó bányaváros szívébe, de sajnos ezt nem turisztikai célokra újították fel, hanem egy bizonyos cég használta volna különböző bányászati célokra – szerencsére csak használta volna és bár nincs vége még a harcnak, egyelőre nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben elkezdenék a ciántechnológiás kitermelést. A központban Tică barátunk várt minket – ő egy huszonéves suceavai srác, aki Verespatakon küzd a település megmaradásáért többek között cserkészcsapatot létrehozva. Megmutatta táborhelyünket és reméljük vacsorára is ellátogat majd.






A blog írásának időpontjában már a tűz körül sürgünk-forgunk az ortodox egyház területén. Naaagy nagy köszönet a lelkésznek és Sorin úrnak, aki lehetővé tette mindezt. Közben készül a gulyás, és vendégül látjuk majd azokat az önkénteseket is, akik Verespatakon tevékenykednek a „Fogadj örökbe egy házat” projektben. Vacsora után még egy fontos dolog maradt hátra a mai napból: szakácsunk, Fehér Boti holnap hajnalban hazautazik, mert szerdán már Angliában kell lennie. Ne árulják el neki, de még ma este megajándékozzuk egy mindenki által aláírt bicatúrás zászlóval. A túra előtt pár nappal még úgy nézett ki, hogy nem tud jönni egyáltalán, de ő mégis eljött két napra velünk, hogy segítsen a társaság összerázásában és természetesen a főzés irányításában. Hiányozni fog, de már ez a segítség is, verespatakiasan szólva, aranyat ért.

Holnap sajnos mi is indulunk tovább erről a csodálatos helyről, de a Rodostói tengerpart majd mindent kárpótol. Köszönjük tegnapi kommentjeiket, élvezzék a képeket. 


Balázs: A mai nap is nagyon jó volt.
Antika: Isztambul, oooh, Isztambul…
Tulkos: Elfogyott a víz mire odaértem, ezért most büdösen kívánok jó éjszakát.
Gergő: A keksznek nagyon nagy sikere volt.
Attila: A mai nap kiemelkedően fontos része, az utolsó, Verespatakra kivezető , nagyon kemény kaptató volt.
Farkas:  Sziasztok! Bár nem vagyunk olyan messze, egy csomó emelkedőt átszeltünk. Nagyon jól vagyok. U.I. Foglalkozzatok Angyallal!
Szabi: Bár nehézkes volt ez a két nap, kocsiban még nem ültem, az a nap is el fog jönni, mikor kocsiba  ülünk. Üdvözlet a szeretteimnek!
Cs. Robi: Nincsen semmi bajom, egész jól ment, de a verespataki emelkedőnél trailerre kellett szállnom.
Z. Orsi: A mai nap is remek volt, de a hab a tortán a nap végi tusolás volt. Puszilok mindenkit! Mellesleg törékeny a sátrunk.
Kevin: Kicsit fájt a torkom reggel, de annak ellenére végig bringáztam a napot.
Zsófi: Rájöttem, hogy a Moților szó a móc szóból ered. Melindának üzenem, hogy vigyen fűszereket, úgy talán jobb az íze. Amúgy nagyon jól vagyok.
Lilla: Jól vagyunk és boldogok vagyunk. Várom, hogy biciklire üljek.
J. Orsi: Sokat gondolok rátok, jól esnek az üzeneteitek, amiket időnként megkapok. Jól vagyok. Továbbra is olvassátok a blogot. Ölelésözön!              

19 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon finom lehetett a gulyás, de a hagymás krumpli is a szemem elött van egyfolytában. Hihetetlen amiben részesültök, remek csapat.
Orsi reméljük a sátor is kibírja, puszi
ZOP

J.Babi írta...

Orvendek ,hogy lattalak kepen,vigyazzatok magatokra,buszke vagyok az egesz tarsasagra ,millio puszi-Szeret !

Unknown írta...

Büszkék vagyunk rád, fiam! Mindenki, akivel beszéltem: család (tesó, nagyik és nagytaták, unokatesók, nagynénik, kutya, papagáj), kollégák, Oszi néni, barátok, mindenki gratulál és kitartást kíván.

Doorii Vj írta...

Orvendek,hogy latom a kepeket es olvashatom a mai nap elmenyeteket :D Orsiiiiiiiiii :D annyira orulok,hogy birod a turat es buzke vagyok rad :D persze a tobbiekre is :D Itthon minden rendben van,vigyazzatok magatokra! Pusziiiiiiiiii :* :* >:D<

Unknown írta...

Nagy élmény követni benneteket, de mekkora élmény lehet mindezt átélni!
Nagy szeretettel gondolunk rátok és-és most ugyebár indokoltan nézem naponta többször is a facebookot : )

atta írta...

sziasztok mindenkinek,zsoltnak uzenem hogy a lohatas kepen teljesen DON QUIJOTE of LA MANCHA,csak a szelmalom hianyzik,de lehet utkozben az is meglessz.kevin gargarizalj fagyival torok fajas ellen

RO anya írta...

Orom rolatok olvasni ,hat meg a keeepek !!! Kev ha nem segit a fagyival valo gargalizalas lehet jobb lesz a torokcukorka a taskadb ol :)Kitartast mindenkinek !

Unknown írta...

Vagy én lettem később fekvő, vagy hamarabb kerül fel a beszámoló, de már este elolvasom(s hajnalban újra...) Ha támad az aprószemű, csak szóljatok s máris pattanok a seprűmre!
Tovább is "a tenyerén".

Tulkos Melinda írta...

Halasak vagyunk Tomi,hogy igereted betartod.Jo hallani a hangodat,tudni feloled,latni a kepeken.Orvendunk,hogy birod es szereted;buszkek vagyunk rad.Mamaek is kovetik a blogot(Andrisnal).Kitartast kivanunk ugy neked,mind az egesz csapatnak.

Névtelen írta...

Orom titeket olvasni :) Kevin remelem, hogy a torokfajasod elmulik... Robi hajra:) Tulki holnap egy kicsit furgebben a zuhanyzo fele ;)

gyszabo írta...

Nohát,épp ideje hogy a britek is megtanuljanak ízleteseket főzni,erre pedig a sok bicatúrán edződött Boti szakács a legalkalmasabb ember.Hiányozni fog erősen,kérjétek meg,hogy pár kulcsfontosságú konyhatitkot megbízható utódjának áruljon el. Úgy egyébként látom,aggodalomra semmi ok, lovon vagy drótszamáron,de rendületlenül haladtok a cél fele.Esőmentes szép napokat mindenkinek-az ángliusoknak is,a királynőt külön üdvözlöm-el ne felejtsd megemlíteni neki Boti fiam,ha összefutnál vele valahol.

Rita írta...

Kedves csapat és drága Zsófi!
Nagyon jó érzés veletek lenni és tudni rólatok,napközben Zsolt fb s fotói és kommentjei,este a bő leírás a blogon,hozzásegítenek,hogy kicsit veletek lehessünk. Kevesen mondhatják el,hogy Törökországig bringáztak,most még csak az emelkedőket szenveditek meg,de a végén...a "megcsináltuk közösen" érzése elmondhatatlan lesz.
Zsófi..köszi szépen,hogy ma felhívtál és beszámoltál magadról bővebben,talán első alkalom volt,hogy nem akartál hamar leràzni telefonon keresztül :) Annyira jólesett! Hallottam a hangodon,hogy jól vagy és ez megnyugtatott. Mindenki szurkol neked,üdvözöl Vasi és Koncz is.
Még rengeteget tudnék írni,talán annyit,hogy hiányzanak a beszélgetéseink és a közös nevetések,de tudom h nagyon jó helyen vagy,élvezd ki!
Sok puszi és egy meleg ölelés.
Üdv a csapatnak :)
Zsolt nagyon jól nézel ki a lovon. :)

Réka Zsolt írta...

Farkasom nagyon szeretünk és büszkék vagyunk rád,rátok.Angyal egy vadangyal,Gyopár meg szelid.Fázol-e?Roppantásig ölelés.A badus továbbra is nagyon pó.

bicadrukker írta...

A Fészbúkon lógok egész nap, frissítem és várom a friss híreket rólatok. Nagyon jó legalább így követni a csapatot. Robi nem számít, ha néha pihentek hisz messze van még Törökország. Nagyon örvendek, hogy jól vagytok, és irigykedem rátok. Puszi

Névtelen írta...

Sajnos nem foglak tudni végig követni, de amíg a civilizáció tart, árgus szemmel figyellek titeket. Irigylésre méltó állapotok és események kergetőznek körülöttetek!!! Kár, hogy nem vagyok negyven évvel fiatalabb... Jó tudni, hogy aki ezeket végigcsinálja, az lassan más ember lesz a szürke hétköznapokban is. További "kalandra fel"-hívás és szép időt nektek, isten áldjon a szó szoros értelmében! Házisárkány

ZOP írta...

Sziasztok!Remelem a sator kibirta az ejszakat!Puszi!

Ercsey-Ravasz Ferenc írta...

Tizedik túra... én meg tízszeresen szeretlek s százszorosan büszke vagyok rátok! Kitartás szeretteim!

Tulkos Zsuzsa írta...

SZia Tomi :)kovetunk teged mi is ithon.Mamaek is nezik a kepeket,nagyon szep helyeken jartok es sok kitartast:)vigyazz magadra azt uzenik Mamaek es puszilunk :)

dezso ildiko írta...

nagyon ugyesek vagytok csak igy tovabb kitartas