4. Nap

Ahogy a tegnap már jeleztük, a mára tervezett kilométerek átalakultak lustulássá, alvássá és halászássá. Hégen (Brădeni) határában táborozunk egy szép kis halastó mellett. Úgy döntöttünk, hogy szükségünk van egy pihenőnapra, mert a 3 hosszú bringás nap elfárasztotta a bandát. Az eredeti tervben csak annyi változik, hogy a fogarasi pihenő átkerült a mai napra.

De térjünk vissza egy kicsit az időben, pontosabban a tegnap esti lapzártáig, mert most már nyugodtan beszámolhatunk Enikő 22. születésnapi meglepiéről. Ott tartottunk, hogy Zsolt és Fery épp Segesvárról importálják a tortát, s mi készítjük a ceremóniát. A szalma krumpli elfogyasztása után, mely mellesleg Enikő szerint tortának is beillett volna, végre sor került az ünnepi eseményre. Elénekeltük a Szabó Balázs Band által feldolgozott Bájoló című Radnóti verset (mert ugye a Boldog születésnapot szerintünk már túl elcsépelt) és átadtuk az ajándékot: egy bicatúrás póló Fery rajzával és mindannyiunk aláírásával. Ezen kívül a segesvári tortát is átadtuk Enikőnek, amelynek az a furcsa története, hogy a cukrász néni csak két féle díszítést tudott volna tenni a tetejére: kisrucát és Batman-fejet. Biciklimintával semmiképp sem akarta kidíszíteni, ezért inkább az egyszerű tortaalakot választottuk.

A szülinapi buli után csapatunk egy része újra a szabad ég alatt feküdt le, de felkészülve a közelgő esőre sátrakat húztunk és nejlonnal terítettük le őket. 3 óra körül el is kezdett esni, de még így is akadtak olyanok, akik nem tágítottak a friss levegőtől: Simon Csabi és Metz Dávid napernyőkből szerkesztettek maguknak tetőt, míg Fery, Ervin, Levi és Sanyi egy sűrű fa alatt találtak menedéket. Szerencsére nem volt nagy vihar és mindenki szárazon megúszta.

Bár a felhők nem tűntek el, reggel már nem esett, ezért nyugodtan hozzáfoghattunk a nap legfontosabb teendőjéhez, a dögléshez. Reggeli után szerkesztettünk egy vászontetőt a fejünk fölé, Zsolt és Fery pedig újra bementek Segesvárra audialkatrészért. Ezek után az ebédkészítésen és a halászáson kívül semmi dolgunk nem volt. Néha az ilyen napok is szükségesek a túrán, mert a lábaknak pihenni, a zokniknak pedig mosódni kell. Főszakácsunk, Boti, fenséges „pui a la grec” levese után újra eleredt az eső, de tetőszerkezetünk bírta a strapát. Mostanra már megint kellemes az idő, a nap is kibújt a felhők közül és úgy tűnik, holnaptól kezdődik előröl a kánikula. Halállományunk már összesen 95 halat számlál és ha a lányoknak és a halászoknak kedvük lesz megpucolni őket, akkor az esti gulyás mellett halvacsorára is számíthatunk.

A mai napról röviden ennyit, holnap körül-belül 50 kilométer vár ránk Szászfejéregyháza irányába.

Enikő: Holnap megint gurulni fogunk. Remélem én is két kereken.

Eszter: Jó utat Sis!

Tamás: Norbi, nagyon sok sikert a vizsgán.

Foga: Nagyon jól vagyok, az ujjam gyógyul, nagyon sokat segítek a konyhán és életemben először kipróbáltam a pecázást, még ha nem is jártam sok szerencsével. Öntözd a füvet!!!

JD: I’m saying Hi to everybody on the trip, from the blog.

Kevin: Végre fel tudtam tölteni a telefonom, a pihenőnapot átaludtam, remélem nem betegszem le az elkövetkezendő napokban. Üdv. mindenkinek.

B. Dávid: Remek nap volt arra, hogy kipihenjük az eddigi fáradalmakat, szerencsére a hőség sem akadályozta.

M. Dávid: 2,5 napja nem bicikliztem, de ettől függetlenül teljesen bicatúra. Hogy a hagyományt megőrizzem a kompresszor hazaért??

Huni: Ma sikeresen végigaludtam a fél napot.

Misi: A mai nap nagyon jó volt, egyrészt mert pihenő, másrészt mert egész nap halásztunk. Nagyon finom kajákat eszünk és üzenem a testvéremnek, hogy jó szórakozást Torockón. Holnap beszélünk. Puszilom Gulácsi Orsit.

István: Ha lemerül a telefonom nem kell megijedni.

Feri: Örültem a mai pihenőnapnak és jól éreztük magunkat, mint mindig.

Szabi: Örvendtünk a pihenőnapnak, egész nap tudtunk halászni.

Ádám: Ez a pihenőnap nagyon jót tett, fogtunk 100-nál is több halat, esznek meg a szúnyogok, de békászni még jól tudok. Jó éjszakát kívánok.

Bence: Puszilom Anyát , feldagadt a fogam, de voltam orvosnál és teljes gőzzel kezeljük.

Mihai: Astăzi am reușit să bat recordul de prins pești.

Dóra: Jól vagyok, puszi!

 

3. Nap

Annak ellenére, hogy ma több tekernivalónk volt, mint tegnap, sokkal gyorsabban és könnyebben haladtunk. Persze ezt a mai enyhébb időjárásnak is köszönhetjük, de talán ez már az edzettségnek is betudható. Szóval, akkor a mai nap rövidenJ.

Lassú ébredezés után gyorsan eltűntettük a reggelire előkészített virslit és teát, majd egy gyors utánfutó rendezés után, illetve az alapos bicikli „mosogatás” után sétáltunk egyet Medgyes központjában. A szász templomban egy rövid bemutatót hallhattunk, majd visszaindulás előtt mindenki egy nagy gombóc fagyit kapott.

Visszaérezve a főhadiszállásra Márkos Hunor lelkész házigazdánk bemutatta nekünk a medgyesi unitárius templomot majd elkészítettük az első csoportképünket és nekiláttunk a mai 73 kilométert letekerni.

Az első megállónk Berethalom volt, ahol körbenéztünk a szász templomban. Ez talán az általunk eddig látott szász templomok közül legnagyobb, és a legszebben megmaradt. Az általunk legérdekesebb részlet, amit sosem fogunk elfeledni az, hogy a vártemplom egyik bástyájában a szászok berendeztek egy termet ahol az épp válni akaró házastársakat bezárták egy időre, hogy megbeszéljék a gondjaikat. Azt már nem tudjuk, hogy milyen eredményekkel jártak el, de biztos valamire jó volt ez is. Ahogy mondani szokás, tudtak valamit ezek a régiek.

Berethalmon egy jót ebédeltünk majd indultunk is tovább. Berethalmon ebédeltünk majd indultunk is tovább. Egy adott ponton úgy tűnt, hogy minden emelkedőt egy még nagyobb emelkedő követ, ereszkedőnek nyoma sem volt, de aztán egyszer csak egy hooooooszúúúúúú és kellemes ereszkedő tárult elénk. Kész ajándék volt ez a mai napra.

Bürkösön álltunk meg ezután egy kis pihenőre. Itt társaságunk is akadt. Egy helyi füstösebb alak elmesélte nekünk, hogy mennyi dinnyét szedett külhonban, aztán megmutatta a nyelvtudását meg szórakoztatott bennünket. Az igazság az, hogy szórakozunk is rajta rendesen, elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy élvezzük a műsorátJ. 

Aztán úgy belejöttünk a tekerésbe, hogy a szálláshelyig nem is akartunk megállni. Nagyon hamar megérkeztünk. Luxus helyünk van. Külön tűzhely, sátorhely, fák, árnyék holnapra na meg a halastó, ami valószínű egész éjszaka ébren fog párunkat tartani. Reméljük a reggelinket sikerül kihalászni az éjszaka folyamán. S pont, mert ennyire szép és jó itt minden, elkezdtünk gondolkodni azon, hogy esetleg holnapi napunkat itt töltenénk, s pihenünk egyet. Valószínű pihenő nap lesz a holnapi, úgyhogy most lazulunk. Dinnyét ettünk most meg már sül a szalma krumpli. Úgyhogy a pihenést már elkezdtük és hamarosan teli hassal alszunk egy nagyon, amekkorát csak a nap sugarai hagyják.

Ezzel búcsúzunk egyelőre, ma valószínű a képek többet is elmondanak majd, mint amennyit írtunk.

És még valami, de ez még a blog írásakor szigorúan titkos hadművelet volt: Ma van Enikőnek a szülinapja, úgyhogy titokban erre is készülünk. Zsolt és Fery épp Segesvárról importálják a tortát, s mi készítjük a ceremóniát. Úgyhogy ma szülinapi buli is kilátásba van. 

Köszönjük, hogy volt türelmük ma is megvárni a beszámolóinkat. Jó éjszakát!

Szabi: Szerencsésen megérkeztünk egy tó mellé, ahol éppen foghagymát pucolunk a szalmakrumpli mellé.

Orsi: Éhes vagyok, de a kaja még sehol.

Eszter: Tegnap kint tusoltam, de bent aludtam. Ma is végig bicikliztem

Kevin: Üdv. mindenkinek! Nincs semmi egészségügyi panaszom. Elfogytak a perceim, de ti hívhattok.

Kázmér: Csípnek a szúnyogok, de ezen kívül jól vagyok.

Ádám: A mai nap nagyon jól kezdődött, ahogy felkeltem  ki kellett cserélni a belsőmet, mert kipukkadt. Miután kicseréltük minden rendben volt, csak a nap végére be kellett ülnöm az autóba, mert felsértett a szandálom. Jó éjszakát!

Huni:Nagyon jól gurul a biciklim, csípnek a szúnyogok, finom volt a szalmakrumpli.

Misi: A mai nap jól indult, az 500 méter mászásból lett  3 kilométer . Ma a tó mellett alszunk, remélem halászunk és úszunk is. Beszélünk telefonon.

Bence: Beszélünk mindenkivel telefonon. Anyukámnak jó szórakozást és pihenést.

Gergő:  Jó utat és élvezzétek  a nyaralást kettesben.

F.Boti:  “Kicsit” elvágtam az ujjamat, de minden “OK”. A túra nagyon jó, megyünk , mint állat az első csoportban. Nagyon jól vagyok és öntözd a füvet!

B.Feri: Örülök a tábori hangulatnak és élvezem a biciklizést.

Attila: A mai szakasz nagyon jól sikerült, hiszen ez tetszett nekem a legjobban.

Balázs: Nagyon jól vagyok, nagyon élvezem és kellemes nyaralást nektek.

Tamás: Szeretem itt. A társaság is nagyon jó. Azon gondolkodom, hogy ne térjek haza.

Enikő: Első bringázáskor megtanultam, hogy a lejtőn nem csak pihenni, hanem lendületet meríteni is kell. Aztán azt is tapasztaltam, hogy nem a lendület, hanem a biztonság a lényeg. Jól vagyok, hiányzott ma a bringa. Üzenem mindenkinek, hogy a palindrom számok izgalmasak: 11*181=1991, 2013-1991=22.

Dóra: Isten éltesse anyukámat!

  

2. Nap

Hétfő 36, kedd 38, szerda 40 Celsius fok. Körülbelül így néz ki a következő napok előrejelzése. Tehát ez még csak a kezdet! Pedig már ma is úgy éreztük, mintha nem is az erdélyi dombok között, hanem valahol a Szaharában próbálnánk tekerni a homokban. No de a túra második napja nem csak a meleg elviseléséről szólt, hanem az első kontrasztokkal teli napot tudhatjuk magunk mögött. A magyarszentbenedeki templom után, amelyet összesen 5 ember használ és ők is csak ünnepekkor, Bethlenszentmiklóson egy olyan virágzó közösségbe csöppentünk, amely több, mint 360 főt számlál.

Míg a táborhelyünkként szolgáló templomot indulás előtt kisepertük és kiráztuk szőnyegeit, Bethlenszentmiklóson szinte szégyelltük magunkat ilyen koszosan belépni a templomba. S ha arra gondolunk, hogy a két település között légvonalban maximum 10 kilométer lehet, különös, hogy ilyen kontraszt ekkora távolságban egyáltalán kialakulhat. A szentmiklósra vezető utat egy különös történet tette érdekessé: tudniillik, Mike, amerikai vendégünk háttérzenét szolgáltat a bringásoknak, a bicikliére felszerelt kis hangszórókkal. Egyik pihenőnél pedig elvesztette micro SD kártyáját. Az egész csapat keresni kezdte azon a helyen ahol Mike ült, bicskával kaszáltuk a füvet, de fél órás keresés után sem találtuk meg a 32 gigabyte tárhelyű, de rendkívül kis méretű kártyát. Olyannyira felszántottuk a terepet, hogy a falubeliek valószínűleg holnap kiássák a földet arany reményében. Ha közülük valaki olvassa a blogot, üzenjük, hogy az aranyat megtarthatják, de a micro SD kártyát kérjük feltétlenül visszaszolgáltatni. A templomlátogatás után Veress Ferenc lelkész úr fogadott a papilak udvarán, majd megtekintettük a romokban heverő Bethlen-kastélyt. 

Persze a 40 fok délutánra sem tágított és a változatosság kedvéért nem a kavicsos és homokos út, hanem az aszfalt forrósította utunkat. No de elég a melegről, mert attól félek, hogy a túra során valahol a Balea-tó környékén a zuhogó esőben táborozva, polárral és esőkabáttal felszerelkezve vissza fogjuk sírni ezeket a forró nyári napokat. A következő hosszabb megállónkat az első szász településen, az alsóbajomi evangélikus erődtemplom árnyékában töltöttük. Újra a visszatérő motívum, újra az elhagyott templomok sorát gazdagítja ez a remekmű is. Ahogy a román harangozótól megtudtuk, a 80-as évek elején több, mint 800 németajkú közösségű faluban mára két szász néni maradt. Felmásztunk a toronyba, ahol a harangozó bemutatta nekünk harangszólóját, vagyis sorra megkongatta mindhárom többszáz éves készítményt. Ez is arra mutat, hogy ennek a harangszónak semmi jelentősége nincs már, nem jelzi se a tatárok közeledtét, se tűzvészt, de még vasárnapi istentiszteletre sem szólítja híveit.

2 órás pihenő után vágtunk neki a mai napra tervezett utolsó kilométereknek. Közben az autóvezetők ideiglenesen helyet cseréltek: Zsolt átvette Levi jobbkormányos Mitsubishijének vezetését, Dávid a 200-as Audi sofőrje lett, Levi pedig Dávid helyett bringára pattant és rögtön a gyors csapathoz csatlakozott. 8 óra körül már kitűnő hőmérséklet volt bringázásra, ezért viszonylag gyorsan letekertük a maradék 18 kilométert Medgyesig. A város előtti szerpentineken felsuhantunk, majd leereszkedtünk és 10 órakor már a finom vacsoránkat, fánkot és kürtöskalácsot fogyasztottunk a medgyesi magyar ház udvarán, amelyeket Kolozsvári Gyöngyi, Bíró Ibolya, Szilágyi Margit és Kolozsvári András jóvoltából kaptunk. Mostanra már majdnem mindenki zuhanyzott, egyesek kint hidegvízzel, mások rendes zuhanyzóban. Hálásan köszönjük  Márkos Hunor medgyesi lelkész úrnak, volt kollágistának, hogy itt lakhatunk és fürödhetünk. Lassan mindenki lefekszik, ki a tanácsteremben, ki az udvaron. Holnap pedig újra a lovak közé csapunk és folytatjuk a Szász örökség felfedezését.

F. Boti: Nagyon jól vagyok, “kicsit” traktorista módon égtem le, de nincs gáz. Minden OK és ne feledd a füvet öntözni.

Gergő: Ninvs mit izgulj. Finom a kaja.

Péter: Hogy áll a ház?

B. Ferike: Jól vagyok és bírom a túrát.

Orsi: Itt vagyok a második nap végén, ami egy szuper fárasztó nap volt. Könnyebb lett volna a szerpentines mászás, ha a tetőn egy hatalmas csomag sós chips várt volna.

Levi: Csók a családnak!
Wilson: Levagyok égve mint egy grillcsirke :)

Fery: Egyre jobban közeledünk a Fogarashoz.

Misi: A mai nap nagyon jó volt. Köszönöm a szemüveget, nagyon hasznos. Tartjuk a kapcsolatot telefonon.

Bence: Puszilok mindenkit. Megyek aludni!

Eszti: Jó utat a kórustáborba készülőknek.

Kázmér: Jól vagyok. Megmostam a biciklimet.

Ádám: Jól vagyok.

Zsolt: Megküzdöttünk a meleggel.