2008. augusztus 30., szombat

5. nap

Nem egy olyan megjegyzést hallottunk, hogy „Ez már az ötödik nap?! Mikor telt el igy az idő?” És egyet kell értsünk ezzel a felkiáltással, tényleg nagyon gyorsan telt el ez a pár nap, ami alatt több, mint háromszáz kilométert megtettünk. A mai, az ötödik nap a megérdemelt pihenő ez után a hosszú út után.


Hihetetlennek tűnik, hogy milyen hamar kipihenik magukat egyesek. Reggel néhányan megébredtek hajnali kilenc óra körül, és a fölösleges energiájukat azzal vezették le, hogy a banda másik részét is felébresztették. De senki sem reklamált (sokáig), a kakaós-rahátos-diós-szimpla kalács és a joghurtos-szánás reggeli után tizkor mindenki frissen és üdén állt a halomnyi tennivaló elé, amit a pihenőnap tartogatott. A lányok egy-kettő megpucolták a levesbe valót, a fiúk meg egy kerékfordultával labdát hoztak a városból. Ünnepélyes keretek között felavattuk a kartonplakettet, amely büszkén hirdeti, hogy itt van a „parterul ANTI-MANELE”. Volt ünnepi beszéd, papi szentelés vizzel, zöld ággal való megkoszorúzás, és, most már a mi kezdeményezésünkre, itt készült el a nap első csoportképe. Erre a táblára azért volt szükség, mert az éjszaka folyamán a szálláshelyünkre olyan déli vendégek érkeztek, akik előszeretettel hallgatják ezt a zenei műfajt. Folytattuk a ruhamosást, annak ellenére, hogy egész délelőtt be volt borulva, sőt, esőben is volt részünk. Szerencsére később kisütött a nap és a ruhák megszáradtak, sőt, még az autókat is megmostuk.



Délben megvolt a „mama si puiul”-reloaded, csak az idén már „mama si soacra”-ra változott a név (a név a tavalyi biciklitúráról származik: egyik nap egy tyúkból és egy csirkéből húslevest főztek; ma két tyúkból lett inycsiklandozó húsleves, fiatal anyós egy fiatal menyecskének). Ebéd után a fiúk felszentelték a focilabdát, majd kis idő múlva nekiláttunk a rántott sajt és a hagymás krumpli elkészitésének. Mire másodszor is jóllaktunk, megérkeztek azok a vállalkozó kedvű biciklisek, akik a pihenőnapon elhatározták, hogy ellátogatnak a homoródalmási barlanghoz. A barlangig ugyan nem jutottak el, mégis érdekes élményekben volt részük. Helyszini tudósitás következik, a meginterjúvolt Szatmári Sándor a következőket nyilatkozta:



-Mentünk heten. Tizennyolc kilométerre lakott Dénesnek a tatája. Elhatároztuk, hogy meglátogatjuk őt meg Esztit (Szabó Esztert). Az út oda nagyon könnyű volt, csak ereszkedtünk. Az egyik faluban (Lövéte) egy lakodalmas menet mellett mentünk el. Elhatároztuk, hogy visszatérünk és elálljuk az utat. A vőfély már oda is ugrott, hatvan fokos pálinkát lógatott az orrunk előtt, de mi ellenálltunk a kisértésnek :D. Tésztát és üditőt kértünk, rögtön megjelentek két tállal, de azt mondták, hogy nincs semmi alkoholmentes italjuk. Megettük a tiz különböző fajta tésztát és továbbhaladtunk. Az úton átgondoltuk, hogy mit kérhettünk volna, és megegyeztünk, hogy jó lett volna puszit kérni a menyasszonytól. Továbbmentünk... Homoródalmás előtt (nagy szerencsénkre és meglepetésünkre) egy hosszú sort láttunk, kb. 15 kidiszitett autóból állt. Elálltuk a biciklikkel az utat és bárki jött, mi csak a menyasszonyt voltunk hajlandóak látni. Kb. negyven-ötven ember gyűlt körénk. Újból az erős itallal próbáltak csábitani, de most már a tészta mellett a menyasszonytól puszit is kaptunk (arcra...), a vőlegényt pedig odatettük biciklizni.Nagyon jó volt! Ezután meghivtak minket a lakodalomba hat órától mulatni. Megérkeztünk Homoródalmásra, a nagytata megvendégelt (barack, Fanta, ásványviz, borviz, paprikás-pörkölt, savanyúság, sajt, szalonna, szalámi, fagyi, lekvár, nektarin volt a menü). Már későre állt az idő, lemondtunk a barlangi túráról, de megpróbáltuk felkeresni Esztit. Kiderült, hogy ő a barlangnál van. Két órát másztunk hazafelé, több pihenővel, balesetmentesen, teli hassal megérkeztünk a rumos csokival együtt, amit útravalóul vittünk magunkkal.



P.S.: megkarcoltam a biciklit. Sándor.



A délután folyamán ádáz küzdelemre került sor. Egy páran röplabdázni szerettek volna, de azok, akik fürödtek, arra gondoltak, hogy megszerzik maguknak a labdát. A labdáért vivott harc mártirja Mátyás Csaba volt, aki vállalta a nemes feladatot, és a labda után ugrott a medencébe. Ruhástól. Csaba áldozata hiábavaló volt, mert a röplabdások is beálltak a fürdőzők közé.



Mostanra már mindenki átöltözött. Várjuk Horváth Szilárdék érkezését, addig is az utolsó biciklijavitási életműködések folynak. Próbáljuk kihasználni a pihenőnap hátralevő részét, mivel holnap reggel felpakolunk és folytatjuk utunkat a Tolvajos-tetőn keresztül, Csikszeredán által az Úz völgyi tetőig.



Márton Boti: meguntam már éjjel szubkultúráltak zenéjét hallgatni.



Leila: ma reggel feldagadt szájjal ébredtem.



Gábor: most éppen az ágyakért harcolunk, de úgy néz ki, hogy Huni csak mégis fent marad. P. S.: jól vagyok.



P.Péter: elmúlt a gyomorfájás és elég szar, hogy Gáborral kell aludjak egy ágyban.



Anti: ma ettem egy olyan jó csirkepaprikást, amilyet csak nagyanyám tud csinálni. Puszilom mámácit.



Arabella: nagyon-nagyon-nagyon jó a túra, puszilok mindenkit. Szeretlek, anyuci.



Péter: ma bicikliztem végre én is. 15 km le, 15 km fel. Nem érzem a lábam, de szuper volt.



István: ma megint bedobtak sapkástól a vizbe.



Tücsök: ne ijedjetek meg a blogos képemtől. Puszi



Szén Sándor: nagyon örülök, hogy Istvánt megint bedobták a vizbe.



P. Csaba: most már teljes füstáradatban tálcát is tudok tartani szemrebbenés nélkül, nem csak repülőt irányitani. Az ember élete végéig tanul...



Zsófi: hiiiiiideg van!!!



Tamás: nagyon jó volt a mai pihenés, sokat szórakoztunk, majdnem beestem ruhástól a vizbe, de a végén csak szárazon maradtam.

2 megjegyzés:

irodakukac írta...

Puszi a menyasszonytól ... lehet nekem is veletek kéne tartanom :))) Nagyon tetszik a blog annyira hangulatos, örvendek hogy rábukkantam. Csak igy tovább, én figyellek benneteket :))

Rectangle5 írta...

"hajnali 9 óra..... :D