2008. augusztus 28., csütörtök

3. nap

Még süt a nap, késő délután van, de mi már megérkeztünk Firtosváraljára, a mai végállomásunkhoz. Hála Istennek, nem kell a sátor fel- és lehúzásával bajlódni, mivel Solymosi Alpár, a helyi lelkész megkönyörült rajtunk és beengedett minket a nemrég felújitott kultúrotthonba. Ez segit nekünk a holnapi napon, mert nehéz útszakasz áll előttünk.

Ma későn keltünk, ami azt jelenti, hogy pihenten láttunk neki a megtennivaló útnak. Ez meg is látszott a napi teljesitményünkön. Szerencsére csendes ébresztőben volt részünk, és amire lementünk az udvarra, Boti, Zsolt, Pálfi Csaba, Mátyás Csaba és a tanárnő jóvoltából egy óriási méretű rántotta várt minket, ku gyé toáté, ahogy Boti mondta a tévéseknek A reggelit követő rövid pihenőben csomagoltunk, biciklit javitottunk, és még arra is került idő, hogy a kilencedikeseket és a frissen érkezett keresztúriakat beavassuk: szebbnél szebb vallomásokat hallhattunk, melyek hű társainknak, a kerékpároknak voltak cimezve. Mivel a mai út nem volt olyan hosszú, déli egy órakor indultunk.
Az indulás előtt Péter elkészitette a nap első csoportképét.

A második a Berde Mózes Unitárius Gimnázium előtt készült, a harmadik pedig Petőfi kiszáradt körtefája előtt... nem kell megijedni a körtefa ily sajnálatos pusztulásán: utóda boldogan termi a körtéket a látogatók nagy nyálcsorgatására (apropó, Mámáka, mondtam, hogy ne pakolj körtét... és amúgy sem szeretem – Anna). Ezután nekikeseredtünk az útnak. Az első állomásunk Firtosmartonos volt. Itt derült ki, hogy észrevétlenül húsz kilométert letekertünk. A rövid pihenő alatt megnéztük a Pákei Lajos által tervezett templomot, felmentünk a toronyba is,ahonnan gyönyörű kilátás nyilt az egész vidékre. És indultunk is tovább Énlaka felé. Sajnos az aszfaltutat szekérút váltotta fel, és emelkedők is jelentkeztek, de szerencsésen megérkeztünk Énlakára. A szerencse csak egy rövid ideig pártolt el tőlünk (vajon hol járhatott?), mert a trailer első kereke kilyukadt. Ezt az akadályt úgy görditettük el, hogy a rossz gumit hátratettük, a súlyt előre pakoltuk, a rossz gumi a levegőbe emelkedett és igy haladhattunk is tovább. Énlakán nem mulasztottuk el megtekinteni Erdély műemlék unitárius templomát, melyben az első rovásirásos emlék található, és melynek (a templomnak) alapjai a római időkből származnak. Itt találkoztunk két volt kollégistával, Lőrinczi Levivel és Végh Előddel is.

Innen már csak néhány poros kanyar választott el attól a helytől, ahol most is vagyunk. Már ettünk, pihentünk, sietünk zuhanyozni, még mielőtt Gyula ilyen-olyan célokra el nem használja a meleg vizet. Sietségünkben azért volt időnk haza is üzenni :

Nonó: a kocsiban meleg van, a bicikliken pedig por. Ez van!

Alpár: jól vagyok, minden rendben. Megszoktam már a biciklizést és várom a következő napokat.

Szén Sándor: jól vagyok. Minden rendben, jó a biciklizés.

Edvin: cool... örvendek, hogy eljöttem és minden ok.

P.Péter: nem kaptam meg a tányérom meg az evőeszközöket, csak evés után, de adott Zsolt műanyag tányért.

Mihai: am niste probleme cu traducatorul...

Anti: mindenki rajtam röhög, úgyhogy felmondok a vállalattal...

Gábor: még mindig túl sok a csomag, de még mindig jól vagyok.

Szatmári Sándor: puszilok mindenkit, megérte várni egy évet.

Isti: minden rendben, egy picit meg vagyok hűlve, de ne aggódjatok. Le van merülve a telefonom.

Szabó Tamás: jól vagyok és már nem görcsöl a lábam.

Gergő: nagyon jó a túra. Ennyi.

Sanci: csók a családnak, minden rendben, birom a tempót.

István: nem vagyok elfáradva.

Csaba: izirájder, öcsém!

Emese: olyan jó a régi filing... puszi nektek!

Anna: mondtam, hogy ne tegyél körtét... megromlott... és megrepedt a szemüveg oldalt.... de amúgy minden rendben, változatosan nem birom a tempót. A mai nap különösen jó volt. További jó utat nektek. Balázs, nézd meg, hogy milyen csapatokkal játszik a CFR! Norbi, a koncertről még annyit, hogy délután biztos megyek, a részleteket megbeszéljük otthon. Sok puszi mindenkinek.

p.s.: az udvaron lapte gros zajlik-már lejárt, sérülések nélkül-

pillanatnyilag vidám zenélés és énekeles.


4 megjegyzés:

Szabo Szili írta...

Mintha az magamat latnam a kepeken a regi biciklituras tarsasaggal, annak ellenere hogy 6 eve bicikliztunk arra! Amint a kepekben latom, az erdekessegek (enlaki teto, erzsebetvarosi templom, szaraz kortefa es a tobbi) semmit nem valtoztak, es talan ezert erdekesek.
Latom a csapatban a lelkesedest es a hatarozottsagot! Drukkolok nektek es eljetek at a biciklitura szellemet!


Emese: Irigyelek!
Anna: UEFA Champions League, A csoport: Chelsea, AS Roma, Bordeaux, CFR 1907.
Helyesirás-figyelők: Bocsánat, hogy nem használtam ékezeteket!

bicadrukker írta...

Sziasztok!
Jobban várom reggelente a blog olvasását, mint a kávémat. Köszi a rántottás képeket, valóban ínycsiklandó.
Robinak nagyon tetszett a lapte gros :)
Jó tekerést!

irodakukac írta...

Innen a gép elől csak csodálni tudom a kitartásotokat. Legszivesebben én is veletek tartanék, bár nem hiszem, hogy birnám.
sok sikert és kitartást!

Horvat Szilard írta...

Ejha, hires a lapte gros:D Mi annak idejen 110 kilos emberekkel jatszodtuk:P(aki ismeri Magyarit es Radut az tudja mirol beszelek...)Amugy en a reggelt megse varom, mar ejjel elolvasom az aznapi hireket:)
Tovabbi jo tekerest...hamarosan jovok:D