5. Nap

5.nap

Lehet, hogy Ukrajnában nem szokás reggelizni, vagy csak nagyon keveset esznek, de tény, hogy a bőséges nájlonbüfés reggelik után más kiszolgálásra vártunk. Ennyit a VIP szálloda ötcsillagos reggeliéről… Két szelet hígpalacsinta nem biciklitúrásoknak való. De persze ezt a szállodások nincs honnan tudják és akkor is megbocsájtottunk volna nekik, ha  egyáltalán nem kapunk reggelit, hiszen tegnap este Zámbó Jimmy-re bulizhattunk mindannyianJ. Lényeg, hogy tökéletes volt a szállás és a legjobbkor jött, mert mától már sátor, patakpart, eső…

                No de vissza az elejére. Három nappal ezelőtt Szatmári Sanyi azt üzente, hogy majd összeráz minket az eső. Erre első Ukrajnai reggelünkön arra ébredtünk, hogy beázott az utánfutó, eláztak a hálózsákok és a sátrak. Zsolt, Tamás, Boti és Csaba már korán reggel elindultak Ökörmező fele, B tervet, vagyis panziót keresni. Mire visszaértek, minden sínen volt, improvizáltunk egy nájlont az utánfutó tetejére és az összes csomagot zöld szemeteszsákokba pakoltuk. Blogolvasás után még egy utolsó pillantást vetettünk luxuslakosztályunkra és a szemerkélő mokányesőben esőkabátokba burkolva elindultunk Huszt vára felé. Nem hiába az a címe a túránknak, hogy Pusztuló Kövek nyomdokában. Huszt várának romjait sűrű bokrok övezik, egyetlen ösvény vezet fel és sehol nem írja, hogy merre kell menni. Mi mégis felmentünk a legtetejébe, ráadásul biciklistül. A falakon belül nőtt burjánok és növények magasabbra nőttek, mint a romok. A vár emlékét talán már csak Kölcsey Ferenc Huszt epigramma című verse tartja fenn, sajnos lassan feledésbe merül, mert egyre kevesebb magyar lakik a környéken.

                A várlátogatás után úgy döntöttünk, hogy most már reggelizni is kéne. Egy parkolóban kiterítettük a nájlont és igazán, bicatúrás módra laktunk jól. Volt egy vendégünk is a lakomán, egy huszti biciklis cigánygyerek, akinek semmi sem volt elég. Teleraktuk kosarát kajával, de ő végig ott állt mellettünk és követelőzött. Még Nyitrai tanár úr sisakját is szerette volna megkapni.

                Déli egy óra fele indultunk el Husztról kelet felé, a Riga folyó mentén. Gödrös, forgalommentes mellékút volt, az a kevés autós is, aki erre járt, mind kedves volt és többnyire Ladát vezetett. Az összes faluban ezen a vidéken aranyozott tetejű hagymakupolás templom van. Több pihenővel, 15-20 fokban, nagyjából már esőmentesen bringáztunk. Körülbelül félúton pedig premier történt a túrán: Tamás elhagyta az autó kényelmét és két év után újra biciklire ült. PP pedig úgy néz ki, hogy a biciklitúra pótsofőrje lesz. Közben elromlott Feri Transporterének a kapcsolószekrénye és őva leghiggadtabb módon hármasba téve (az egyetlen működő sebesség…) előrement a városba alkatrészt keresni.

                Este 7 óra fele értünk Ökörmezőre, ahol tartottunk egy hosszabb pihenőt, illetve ismét két csapatra váltunk. A banda egy része előrement sátrakat felhúzni és kaját készíteni és… 2 kilométerrel a táborhely előtt pedig eleredt az eső. Most 10 óra 51 perc van és az eső folyamatosan kerülget minket. A Riga partján táborozunk és reménykedünk abban, hogy Riga nem = Lotru. Magyarul: a patak nem önt ki és a víz nem viszi el a sátrakat úgy, mint a tavalyi túrán. Persze az idén fennebb húztuk már a parttól őket, de azért sose lehet tudni. Idő közben Feri már meg is javította a Transportert. Ökörmezőn semmit nem kapott, de a tőle megszokott higgadtsággal és humorérzékkel, egy kólásüveg kupakjával oldotta meg a bajt. A blog feltöltésének idejére már az egész tábor rendben van, mindenki jól lakott és lassan vonul aludni mindenki, mert újra esni kezdett az eső. Szóval Sanyi, úgy tűnik, hogy ma tényleg összerázódtunkJ. Reggel kiderül az eredménye…

Ádám: Sajnos nem tudtam még biciklizni, egész nap kocsiztam a hűlés miatt. A mai kaja is nagyon finom volt, remélem minél hamarabb meggyógyulok.

Enci: A hármas torta ugye gyümölcstorta lesz?

Béla: Minden rendben van, végre egy olyan nap, amikor nem olvadtunk el a melegtől.

Gergő: Mivel ma esett az eső, sajnos megint nem tudtam bringázni, tettem egy próbát, de visszavonultam. Amúgy minden nagyon jó Ukrajnában, hiányoztok, puszi.

Timi: A mai nap nem volt túl könnyű. Jól vagyok, nagyon szép errefele a táj. Puszilok mindenkit.

Antika: Miután a négy tartóoszlopot tökéletes pontossággal behelyezed a négy tökéletes gödörbe, elmész újra a Praktikerbe és kiválasztod a tökéletes drótkerítést, de vigyázz, nehogy a rossz minőséget válaszd, hanem a nikkelezettet, mert ha nem a sisakos tigris észreveszi a turpisságot, elszalad és soha többé nem fogod látni, mert ő ravasz, furfangos, minden hájjal megvan  kenve, pontosan mint a róka. Miután megvan a drótkerítés, tökéletes pontossággal kihúzod a tartóoszlopra, így egy tökéletes kerted lesz. A négyszögletű kerekerdő közepén rejlő gyémántfüves tisztáson. De...vigyázz, észre ne vegye a sisakos tigris a turpisságot, mert ha nem...

M.M. Dávid: Ma olyan tempóban jöttünk mint a vadlovak, találkoztunk is egy ilyen lóval...

Balázs: A mai nap minden jó volt, keveset autóztam, jól vagyok és holnap megyek tovább.

V. Dávid: Fújt a szél nagyon, ezért kocsiban ültem félúttól. Puszilok mindenkit otthon.

János: De szép lehetett a NAGY MAGYARORSZÁG...

Sanyika: Nagyon jól telt a mai nap, ez annak köszönhető, hogy gyorsan haladtunk és ez nekem bejött. Puszi az otthoniaknak.,

Szabi: Jó volt a mai nap, kár, hogy fújt a szél. Üdv. Mindenkinek.

Zalán: Már nincs meleg.

Ervin: Tudok két ukrán betűt, és egy kicsit eláztam a biciklin.

Isti: Kicsit eláztunk de már esszük a meleg kaját és isszuk a forró teát. Nagy eső nem volt, csak hosszú. A jó hír az, hogy éjjelre megtanulunk ukránul. Már betűzzükJ

Kati: Úgy tűnik a ladáktól sosem fogok megszabadulni.

Kevin: Sikerült egy éjszaka alatt megbetegednem és a mai napot a kocsiban töltöttem, de már jobban vagyok.

Feri: Mivel nem tudtunk megeggyezni Igorral az autóalkatrészes üzletben, így kénytelenek voltunk venni egy Moszkvics buksát, és egy kólás dugóbal megoldottuk a T4es váltóproblémáját.

Csaba: Nyárson sütött hálózsákot készítek.

Orsi: Jól vagyok, ötödik napja biciklin!

 Csabi: Puszilok mindenkit de különösen Annát !

4. nap

   Ma hajnali hét óra körül Tamás zenés ébresztővel csalogatott ki a hálózsákjainkból, s ahogy kinyitottuk a szemünket az a gondolat jutott eszünkbe, hogy: Jaj, Istenem… ukrajnai határátkelő!!! Kissé aggódtunk amiatt, hogy nagyon sokat ott tartanak majd a határátkelőnél, illetve hogy mindenünket kipakoltatják, s hogy nehezen engedek be magukhoz az ukránok ilyen poros, sárga foszforeszkálós „a ” mellényekkel felszerelt kissé szutykos fiatalokat, de a hihetetlenül jó hírünk az, hogy a lehető legnagyobb rendben volt minden, és irtó rendesen viselkedtek velünk. Fél tizenegyre értünk a román átkelőhöz és nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Annyira elbűvöltük őket a a Csaba által gyártott aktabirodalommal, hogy percek alatt lezárták az átkelőt és csak velünk foglalkoztak… ééééééés ha ez még mindig nem lett volna elég, akkor eláruljuk azt is, hogy nem is akárhol kelhettünk át, hanem a diplomáciai sávon…csendben megjegyezzük, hogy ez azért nem semmi. Nagyon kellemesen csalódtunk a határőrökben, mert azonnal felismerték, hogy szükségünk van a segítségükre és nagyon megértően viselkedtek velünk. Ráadásul hasznos tanácsokkal is elláttak az ukrán határátkelést illetően. Nagyon köszönjük a kedvességüket, és ezúttal mindenki figyelmébe ajánljuk a máramarosszigeti határátkelőt, mert ott mindenki nagyon kedves.

 

   Na de itt a ,,bulinak” még nem volt vége, átbringáztunk a Tiszán, azaz a hídján és máris az ukránoknál találtuk magunkat, ahol leginkább attól féltünk, hogy nem tudjuk megértetni magunkat. Na de aztán beértünk ,,Szásához” és ,,Igorhoz” (így neveztük el őket), s nagy meglepetésünkre mindenikük vagy a magyart, vagy a románt orosz akcentussal ugyan, de beszélte, s el tudtuk magyarázni, hogy nem csempészkedni akarunk, csak bringázni egy kicsit náluk. A fogadtatás itt is sokkal jobb volt, mint amire vártunk. Jött Igor, megnézte, hogy mi van a kocsikban, s a sok gyógyszer láttán elszörnyülködött, hogy: ,,minek sok gyógyszer?”, erre Zsolt meg csak azt mondta, hogy: ,,sok gyermek, sok baj”. Na erre Igor elmosolyodott és szimpatikusak lettünk neki.  Főleg, hogy a szériaszámok is kivétel nélkül találtak az autóinkon… Amikor Feritől kérdezte, hogy nála milyen gyógyszer van, Feri azt válaszolta, hogy csak C-vitamin, erre meg elővett egy doboz magnéziumot, amiről ő sem tudott, csak Enikő dugta be a kocsijába, hogy legyen. Erre Igor azt gyorsan megnézte s rájött, hogy már lejárt és megtartotta magának, na de annyi baj legyen. Szásával egy kicsit bajosabb volt, durcás hangulatában kaptuk el, s mikor nem értettük pontosan, hogy melyik vonalnál kell megálljanak az utánfutós kocsik, s melyiknél az utánfutó nélküliek, s össze vissza álltunk be, nagyon fogta a fejét és csak fújt nagyokat. Na de szerencsére nem Szása volt a főnök. Hihetetlenül gyorsan átengedtek itt is, nem kellett kipakolni, mindenre csak ránéztek, s mosolyogtak… nem tudtuk egyszerűen elhinni, hogy ez ilyen egyszerűen ment. Hihetetlen, hogy egy kis kávépénz mire jó… Köszönjük mindenkinek, aki ránk gondolt… egyértelműen segített.

Na, és akkor átértünk UKRAJNÁÁÁÁÁBAAAAAA!!!! Ez a hely…hihetetlen. Nagyon szimpatikus itt minden, hogy megérezzük az ország ritmusát rögtön a határátkelő után ebédeltünk egy nagyot egy parkban, hogy nyugodtan megbámulhassuk az ukrán járókelőket. Nem volt rossz látványJ. A bámészkodás után  sokféleképpen elneveztük már ezt az országot: a rendes sofőrök országa, a kedves emberek területe, Lada-ország, stb. Sajnos a hőmérséklet még mindig a régi, olyan, mint otthon, kánikula, meleg, rekkenőség, nap, nap és megint nap, DE mi úgy gondoltuk, hogy benézünk az első utunkba akadó benzinkútba, s láss csodát egy akkora vízcsapjuk volt, hogy csak:D, s itt még nincs vége a sikertörténetünknek , mert miután kézzel, lábbal elmagyaráztuk, hogy nekünk a csapjukból kéne két vödör víz a fejünkre, ők elővettek egy öntöző slagot, amivel annyit locsolkodhattunk, amennyit csak akartunk.

Aztán ezt a játékot minden hasonló benzinkútnál eljátszódtuk, s szerencsénkre mindenhol megértettek, mert azért mindenhol akadt egy magyar nyelvet beszélő is, szerencsénkre. Így valamennyire sikerült a tűző nap sugarait hatástalanítani.

S ahogy a sok ciril betűs útjelzők között tekerünk egyszer csak beértünk HusztraJ, a mai szálláshelyünkre. Hát a szállodát szavakkal nem lehet leírni, már a neve is eleget elmond: V.I.P J. Kényelmes ágyak, zuhanyzók…s még miegymás. S a vacsora, amit kaptunk… mennyei volt: kezdetnek borch leves volt, másodiknak pedig krumpli pire csirkemellel, egy fantasztikus savanyúsággal, málnaszörppel és fekete kenyérrel tálalva, ettől mindenkinek félre állt a hasa. Pihenésként mindenki a hűvös teraszon üldögél és hűsítőt fogyaszt vagy épp már a kényelmes ágyát élvezi.

Mindannyian nagyon jól érezzük magunkat, itt a szomszéd országban. Eddig minden sínen van, holnap vár ránk még a szálloda öt csillagos reggelije s aztán egy kis tekerés Ökörmezőre, ahol már remélhetőleg az idő is megengedi, hogy sátrakban aludhassunk. A meteorológusok esővel fenyegetnek, de mi már elég sok mindenen túl vagyunk, s ez még nem jelenthet akadályt, másrészt pedig lehet, hogy még jól is fog esni egy kis nyári zivatar ennyi hőség után.

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek a bíztató üzeneteket, nagyon jól esik, hogy ennyien gondolnak ránk és gondolatban velünk utaznak. Ne hagyják ezt abba, mert minden reggel ezeket az üzeneteket felolvassuk, és egy külön lendületet ad mindig nekünk minden soruk. Külön köszönet a Paprika rádiós zenés üzenetért Szabi anyukájának, örülünk, hogy öregbicajos végre írt nekünk, és kissé neheztelve, de annál nagyobb hiányérzettel várjuk bicadrukker, nagymama és a többi régi szurkolóink bejegyzéseitJ.   

Köszönünk mindent, mi most elmegyünk hatodszorra is zuhanyozni, mert végre megtehetjükJ.

Nyugodalmas jóéjszakát mindenkinek, de még ezelőtt a olvassák el az üzeneteinket, mert most, nagyon sok vanJ.

Fery: Nagyon szép Ukrajna ,szép a hotel. Három csillagos de többre mutat. Jó a kaja és szépek az ukrán lányok.

Sanyika: Nagyon örvemdek, hogy sikeresen átmentünk a vámon. A mai nap nagyon fárasztó volt a nagy meleg miatt,de a sok locsolás könnyebbé tette. A szálloda profi,nagyon jók a kondiciók és kedvesek az emberek.Puszillak Bogi.

Balázs: A mai nap a borzasztó meleg miatt elment a kedvem a biciklizéstől és kocsiban ültem a határtól. Amugy jól vagyok, puszilok mindenkit odahaza.

Kevin: Mindenkit puszilok, a mai nap is egy siker volt és ezután pihenhetünk egy jót.

Gergő: Végre biciglizhettem, nagyon jól esett és örülök, hogy végre igazi bicatúrásnak érezhetem magam.

Tóth Dávid: Szeretlek anyu és apu, üdv tesó!

Bányai Béla: Kivéve az utakat,minden nagyon jó! Szuper a szálloda! J

M.M.Dávid: Megpróbáltam biliárdozni.

D.Szabi: Nagyon örülök, hogy át tudtunk jönni Ukrajnába. A szomszédok a panzió mellett nagyon kedvesek, kínozzák a magyart és mi pedig az ukránt. Üdv mindenkinek.

Réka: Apukámnak kívánok nagyon-nagyon boldog születésnapot!!! Kívánok jó kirándulásokat, szép fényképeket és sok gombát. Mindenkit puszilok.

Kati: Ma már egyálltalán nem ültem  autóban! Mostmár egész jól belejöttem a bringázásba. Amugy minden rendben van, jól érezzük magunkat. Puszilok mindenkit!

Ballán Dávid: Estére megérkeztünk az előkelőségbe, és ezek a napok után beismerhetjük...örvendtünk neki.

Ny.János: Ukrajnába lépve, kerekemnek vége. Hősiesen bírtam a hőséget, s közben imádtam a jéghideg fürdőket. A lyukakat már nem bírtam mutogatni, annyi itt a gyűrődés, hogy azt rossz nézni. A nap fénypontja a hotel, a szoba és nem utolsó sorban a vacsora.

P.Csaba: Bár fölmentettek tornából mégis fürgén iszkolok el a vizes veder elől. Tökéletes nap.

J.Júlia: Az új kedvenc: UKRAJNAAA! Nagyon  kedves itt mindenki, van sok víz a benzinkutaknál és rendesek a söfőrök. Nagyon jól vagyok.  Pussz Mámá,Tátá, Öcsém. J

Ádám: Fáj a torkom de túlélem. A hotel nagyon vagány, minden nagyon jó és szép.

Bence: Fáj a térdem de bekentem és kezd múlni. Sok puszi. (Anyukámnak)

Orsi: Meglepően gyorsan átjöttünk a határon. Nagyon vagány a hotel, remélem holnap jó napunk lesz.

Isti: Kényelmes az ágy.

Antika: Miután megástad a négy gödröt, kiválasztasz a Praktikerből négy tökéletes tartóoszlopot de vigyázz nehogy az olcsó fajta legyen vagy a túl csicsás, mert a sisakos tigris észreveszi és elszalad és soha többé nem látod, mert ő ravasz, furfangod és minden hájjal meg van kenve, pontosan mint a róka. A négy tartóoszlopot tökéletes pontosággal belehelyezzük a négy gödörbe de vigyázz, hogy a sisakos tigris észre ne vegye a turpissagot, mert ha nem...

V.Dávid: Megérkeztünk.Lux van a hotelben, sok a Lada és olcsó a benzin...meg minden más.

Enci: Ma=1,(puskapor béke) [szakaszos tizedes tört]. Anya, jó lenne, ha segítenél kiolvasni a cirill betűket! Szeretjük Ukrajna!

F.Timi: Nagyon jól telt a mai nap, már csak azért is, mert nem ültem autóba. Üdv mindenkinek.

Solymosi Zsolt: Sosem gondoltam volna, hogy csapatunk szívből jövő Zámbó Jimmy dedikációt kap ma este, bizonyára ez annak köszönhető, hogy eddig ilyen sikeresek voltunk.

3. Nap

3.nap

Két nap alatt több, mint 200 kilométer letekerése után megérdemelt a pihenés. Mindenki addig aludhatott volna, ameddig kedve tartja, persze ha a Nap is jóváhagyta volna a lustálkodást. „Hajnali” 9 óra tájt viszont, már az egész banda talpon volt a tűző napsugarak miatt. Kiterítettük a nájlonunk, kipakoltuk rá a lekvárt, csokikrémet, pátét, kenyeret és kész is volt a reggeli.

                                                                   

Persze nem hagyhatjuk, hogy egy bicatúrás nap teljesen azzal teljen, hogy fekszünk a fűben, eszünk, iszunk és lustálkodunk, ezért felpattantunk a bringákra és bebicikliztünk Máramarosszigetre, ahol meglátogattuk a Börtönmúzeumot, illetve az Ellie Wiesel emlékházat. A kommunizmus áldozatainak emlékéül szolgáló múzeum egy nagyon megrázó, de valós képet nyújt a korszakról. Megtekinthettünk egy olyan cellát, amely pontosan úgy volt berendezve, mint 50 évvel ezelőtt, a börtön működésének idején. Hihetetlen, hogy milyen embertelen körülmények közé voltak bezárva a foglyok. Egy vaságy, egy tányér és egy vécé. Ez volt a 2 négyzetméteres „szoba” teljes berendezése. A többi cella különböző témájú, a kommunista rendszerhez kötődő kiállítást tartalmazott, a bejárati folyósón pedig az összes fogoly fényképe szerepelt.

A múzeum udvarán várt ránk a helyi rádió két riportere. Még indulás előtt felhívtak, hogy a Kolozsvári Rádióban hallották, hogy Máramarosszigeten lépjük át a határt és ők is szeretnének interjúkat készíteni velünk. Román és magyar nyelven is készül rólunk adás. Köszönjük, hogy eljöttek!

A Börtönmúzeum után Ellie Wiesel emlékházába látogattunk, aki egy béke Nobel-díjas Máramarosi származású zsidó író. Innen pedig mindenkinek 2 óra szabadideje volt a városban, amit nagyjából ebédelésre használtunk ki, de olyan is akadt, aki biciklisfelsőt vásárolt magának, mert lusta kimosni ruháit. Négy óra körül értünk vissza Hosszúmezőre. Összesen 20 kilométert bicikliztünk ma, mégis kimerítő volt. A meleg szerencsésen kitart mellettünk amióta elindultunk, ráadásul szembeszéllel is küszködtünk. Nem volt olyan erős, hogy a meleget enyhítse, de annyira pont elég volt, hogy megnehezítse a biciklizést.

            

            

A következő két órában az egész csapat „döglött” az árnyékban. Muszáj pihenni, hiszen holnap korán kelünk, mert vár ránk az ukrán határ. Illetve egyáltalán nem várnak, csak mi szeretnénk túl lenni már rajta. A pihenés után pedig sor került az első bicatúrás „lapte grosra”, amelyen Nyitrai tanár úr is aktívan résztvett. 7 óra körül megérkezett Váradi Izabella, a nagybányai líceum igazgatónője, aki idegenvezetőnk lett, így aztán újra biciklire ültünk és meglátogattuk a Szaploncai vicces temetőt, amely a világon egyedi stílust teremtett meg. A sírfeliratok az illető személy életét és halálát ábrázolják, ráadásul viccesen. Sokan azt mondanák, hogy ez egy morbid vicc, de ez a temetőnek nagyon különleges hangulatot ad. Ha nagyon beleéli magát az ember a sírfeliratok olvasásába, akár el is felejtheti, hogy egy temetőben jár.

Az iskolába visszaérve pedig egy finom vacsora várt ránk Váradi Izabella jóvoltából. Köszönjük neki, hogy vendégül látott. Most már készülünk a holnapi napra. Korán kelünk és mindent a legnagyobb rendben kell bepakoljunk az utánfutókba, nehogy az ukrán vámos bármibe is belekössön. Ráadásul ukrán feliratokat ragasztunk a kajás dobozokra. Reméljük minden sínen fog menni és holnap este már Huszt városából jelentkezünk.

Nagy Alpár: Kitűnő a kaja, egyre jobban bírom a hegymászást és nem tudom milyen okból indul meg az orrom vérre.

Kevin:A mai nap nagyon laza volt, a városban töltött két óra után sikerült aludnom egyet.Remélem a holnapi nap egy siker lesz.

Feri:Jó volt pihenni.

János: 44 felett a lapte gros klinikai eset.

Júlia:Üzenem a szüleimnek és az öcsémnek, hogy jó bulizást,kiválóan vagyok,üdvözlöm a Beatrice-t.:) Tesónak üzenem, hogy köszönöm a puszit és hatalmas ölelést küldök a messzi távolból és nagyon szépen megkérek mindenkit hogy szorítsanak,hogy holnap az ukránok engedjenek be magukhoz a lehető legrövidebb idő alatt.

Enikő: Tanár úr ki az a Sanepid?

Bence:  Anyukámnak:ha haza érsz írj egy sms-t és olvasd a blogot.Jó éjt!

Gergő: Már jobban vagyok és megyek tovább.

M.M.Dávid: Sok a bogár és én megölöm a bogarat,az Audi marad.

Béla: Nagyon finom volt a vacsora,beszélünk holnap telefonon.Minden rendben.

Isti: Hiányoljuk Szatmári vezetését (de cask néha), a fámra vigyázzatok!

Ádám: A biciklimet nem tudtuk megjavítani, de a tanár úr kölcsönadta a bicikliét, már minden tökéletes,a kaja nagyon finom,aludni nagyon jól lehet.Jól vagyok, holnap végre zuhanyzunk.

Anti: Miután meglátod a Négyszögletű kerekerdő közepén a gyémántfüves tisztást ahol a sisakos tigris jár ásnod kell négy gödröt, egy tökéletes négyszög négy sarkába, de vigyázz nehogy észrevegyen a sisakos tigris,mert elszalad és többé soha nem látod, mert ő nagyon furfangos,ravasz és minden hájjal megvan kenve, pontosan mint a róka.

Orsi: Finom volt a ma esti kaja, jó napunk volt, remélem sikerült elég energiát gyűjteni a további biciklizéshez. Holnap végre fürdünk.

Ballán Dávid: Kagylóban mostam fejet, lábat.

Zsolt: Nagyszerű nap volt! Köszönet Izabellának!:)

F.Timi: Jó volt ma pihenni és jó volt a pizza. Ukrajna jövünk! J