4. nap

Még észbe sem kaphattunk, máris reggel lett. Ki a kultúrotthonban, ki a tornácon, ki az udvaron ébredt, kiadós alvás után. A reggeli sem váratott sokat magára: egyesek biztosra vették, hogy ismét rántotta lesz, mert a tanárnő és Gyula szaporán elkezdték törni s szagolgatni a tojásokat, viszont egy-kettőre kiderült, hogy a mai reggeli bundáskenyér lesz. Hamar kész lett a kenyér, melléje sajtot, paradicsomot és paprikát fogyaszthattunk. Elmentünk a templomba, ahol Solymosi Alpár tiszteletes úr elmagyarázta a falu történetét, a Firtos hegyéhez fűződő legendákat. Rövid megbeszélés után még megnéztük a tiszteletes úr háziállatait: nyuszikat, kiskutyákat és a csikót. Utána pakoltunk és nekivágtunk a mai útnak, ami változatlanul köves és poros volt.

Közben akadtak akik egy kicsit megbetegedtek, Fehér Botit a fejfájás kergeti őrületbe, de úgy néz ki, hogy túléli, mert Antikához hasonlóan ő is egy kemény gyerek. A kis Polacsek Péter és Márton Boti a gyomrára panaszkodik, mert mindent azért ő sem bir el, s kicsit rakoncátlankodik, ezért most a tanárúrék teakúra alá vetették őket, amitől holnapután biztos úgy tekernek majd, mint soha máskor.

Farkaslaka előtt mégis aszfaltra kerültünk, igy sokkal jobban haladtunk tovább az előbb emlitett falu felé. Itt megtekintettük Tamási Áron sirját. Innen Székelyudvarhely felé vettük az irányt, ahol egy két órás pihenő várt ránk. Többek között azért volt szükség erre a hosszú pihenőre, mert úgy véltük, hogy a trailer jobban szeretné, ha megjavitanák, mintsem hogy a kerekeit össze-vissza cserélgetnék. A pihenő alatt volt, aki aludt a kisbuszban, volt, aki visszabiciklizett a városba és a Spar-ban jónagyot evett, akadt olyan is, aki a biciklijét javitgatta (név szerint: Artúr mester, Frédi, István). A trailer a vártnál hamarabb kész lett, ezért készen is álltunk az indulásra. De egy rövid megbeszélés alatt megszavaztuk, hogy azok, akik szeretnének, autóval előremehetnek Szentegyházára, a vállalkozó kedvűek pedig biciklin teszik meg a hátralevő utat. Tizenhárom bátor vállalkozó volt, akik nekivágtak a húsz kilométernyi emelkedőnek, ami reménytelenül csak felfele kanyarodott.

-Nehéz volt, izzasztó volt, de megérte. Nagyon nagy élmény volt Szentegyházára biciklivel érkezni, s a többiek jutalomtapsa volt a legvagányabb.– nyilatkozták a bátor biciklisek.

Amig ők tekertek, a többiek lefoglalták a főhadiszállást, ahol újra ágyban alhatunk. A főhadiszállást Szentegyháza gyöngyé-nek nevezik. Most mind itt ülünk, kifújtuk magunkat, lassan lejár a virslis vacsora s nyugodtan úszkálunk, lazsálunk, mert tudjuk, hogy holnap egész nap pihenhetünk, s hű társunkkal, a biciklivel foglalkozhatunk.

Szén Sándor: ma kocsikáztam a Hargitán, de már megbántam.

Dénes: jól vagyok, én ezt üzenem. Végre fürödtem a vlahicai termálfürdőben.

Áron: ma reggel nem akart elolvadni a cukor a teámban.

Anti: azt üzenem, hogy megmászom még a Himaláját tavasszal.

Nonó: igen, Anti, meg, meg, lefele!

Arabella: valóban olyan szép a hely, ahogy mondtad, nagyon jó minden, vigyázunk magunkra és puszi mindenkinek.

Frédi: imádok tekerni, csak nem mindig tudok (nehogy azt higgye valaki, hogy Szentegyházán meleg a termálviz).

Alpár: minden jól megy, jó a viz, jó a hangulat és jól lehet szórakozni.

Zsófi: jó a hangulat, minden jó, puszilok mindenkit. P.S.: jó a kedvem, csak mindig fáradtan fényképeztek le :P

Tücsi: túléltem már négy napot, szóval csak nem szabadultok meg tőlem. Hiányzik Mackó ...

István: itt vagyunk a termálfürdőnél és fürdünk.

Sanci: hát, a biciklin a következőket találtam ki: „egész úton a biciklin azon gondolkodám, mikor látom végre Szentegyházát.” Szóval vagány minden, nem volt olyan kemény az út. Puszi mindenkinek oda, ahová kivánja.

Szatmári Sándor: szia, Gizi! Hogy megy a gyógyulás? Jó a túra, a hegyek sem mászhatatlanok. Hellász, live update-et kérek a meccsekről.

Gábor: jól vagyok.

Fehér Boti: minden rendben, eddig nagyon jó a túra. Urari pentru cei din Cluj mai ales Dambu si Centru: sper ca urmariti blogul, de nu aplic vorba lui Ionu...aloha!

P. Péter: gyomorrontásom van .

Artúr: estem egy szépet!

Szabó Tamás: a mai nap is jól telt, elég nehéz volt, de megérkeztünk a fürdőre és itt nagyon vagány.

Emese: ismerős dallamokat dúdol a firtosváraljai templom, a papilak megszokott tornáca, a köves ereszkedők, a szentegyházai termálfürdő, csak a csapat új, és ez épp igy jó. Nagyon jól telik, puszi!

Péter (a kamerás): Horvát Szili hozz egy hálózsákot....megfagyok!!!

P.S: A nap nagy hire az, hogy Péter nem készitett az emelkedők alatt sem, de még felett sem csoportképeket, viszont elkapott néhány olyan pillanatot, ami sokat elmond a hangulatunkról és arról, hogy mennyire szép az élet bicilitúrán.Változatlanul nincs hosszú i és nem is lesz.

3. nap

Még süt a nap, késő délután van, de mi már megérkeztünk Firtosváraljára, a mai végállomásunkhoz. Hála Istennek, nem kell a sátor fel- és lehúzásával bajlódni, mivel Solymosi Alpár, a helyi lelkész megkönyörült rajtunk és beengedett minket a nemrég felújitott kultúrotthonba. Ez segit nekünk a holnapi napon, mert nehéz útszakasz áll előttünk.

Ma későn keltünk, ami azt jelenti, hogy pihenten láttunk neki a megtennivaló útnak. Ez meg is látszott a napi teljesitményünkön. Szerencsére csendes ébresztőben volt részünk, és amire lementünk az udvarra, Boti, Zsolt, Pálfi Csaba, Mátyás Csaba és a tanárnő jóvoltából egy óriási méretű rántotta várt minket, ku gyé toáté, ahogy Boti mondta a tévéseknek A reggelit követő rövid pihenőben csomagoltunk, biciklit javitottunk, és még arra is került idő, hogy a kilencedikeseket és a frissen érkezett keresztúriakat beavassuk: szebbnél szebb vallomásokat hallhattunk, melyek hű társainknak, a kerékpároknak voltak cimezve. Mivel a mai út nem volt olyan hosszú, déli egy órakor indultunk.
Az indulás előtt Péter elkészitette a nap első csoportképét.

A második a Berde Mózes Unitárius Gimnázium előtt készült, a harmadik pedig Petőfi kiszáradt körtefája előtt... nem kell megijedni a körtefa ily sajnálatos pusztulásán: utóda boldogan termi a körtéket a látogatók nagy nyálcsorgatására (apropó, Mámáka, mondtam, hogy ne pakolj körtét... és amúgy sem szeretem – Anna). Ezután nekikeseredtünk az útnak. Az első állomásunk Firtosmartonos volt. Itt derült ki, hogy észrevétlenül húsz kilométert letekertünk. A rövid pihenő alatt megnéztük a Pákei Lajos által tervezett templomot, felmentünk a toronyba is,ahonnan gyönyörű kilátás nyilt az egész vidékre. És indultunk is tovább Énlaka felé. Sajnos az aszfaltutat szekérút váltotta fel, és emelkedők is jelentkeztek, de szerencsésen megérkeztünk Énlakára. A szerencse csak egy rövid ideig pártolt el tőlünk (vajon hol járhatott?), mert a trailer első kereke kilyukadt. Ezt az akadályt úgy görditettük el, hogy a rossz gumit hátratettük, a súlyt előre pakoltuk, a rossz gumi a levegőbe emelkedett és igy haladhattunk is tovább. Énlakán nem mulasztottuk el megtekinteni Erdély műemlék unitárius templomát, melyben az első rovásirásos emlék található, és melynek (a templomnak) alapjai a római időkből származnak. Itt találkoztunk két volt kollégistával, Lőrinczi Levivel és Végh Előddel is.

Innen már csak néhány poros kanyar választott el attól a helytől, ahol most is vagyunk. Már ettünk, pihentünk, sietünk zuhanyozni, még mielőtt Gyula ilyen-olyan célokra el nem használja a meleg vizet. Sietségünkben azért volt időnk haza is üzenni :

Nonó: a kocsiban meleg van, a bicikliken pedig por. Ez van!

Alpár: jól vagyok, minden rendben. Megszoktam már a biciklizést és várom a következő napokat.

Szén Sándor: jól vagyok. Minden rendben, jó a biciklizés.

Edvin: cool... örvendek, hogy eljöttem és minden ok.

P.Péter: nem kaptam meg a tányérom meg az evőeszközöket, csak evés után, de adott Zsolt műanyag tányért.

Mihai: am niste probleme cu traducatorul...

Anti: mindenki rajtam röhög, úgyhogy felmondok a vállalattal...

Gábor: még mindig túl sok a csomag, de még mindig jól vagyok.

Szatmári Sándor: puszilok mindenkit, megérte várni egy évet.

Isti: minden rendben, egy picit meg vagyok hűlve, de ne aggódjatok. Le van merülve a telefonom.

Szabó Tamás: jól vagyok és már nem görcsöl a lábam.

Gergő: nagyon jó a túra. Ennyi.

Sanci: csók a családnak, minden rendben, birom a tempót.

István: nem vagyok elfáradva.

Csaba: izirájder, öcsém!

Emese: olyan jó a régi filing... puszi nektek!

Anna: mondtam, hogy ne tegyél körtét... megromlott... és megrepedt a szemüveg oldalt.... de amúgy minden rendben, változatosan nem birom a tempót. A mai nap különösen jó volt. További jó utat nektek. Balázs, nézd meg, hogy milyen csapatokkal játszik a CFR! Norbi, a koncertről még annyit, hogy délután biztos megyek, a részleteket megbeszéljük otthon. Sok puszi mindenkinek.

p.s.: az udvaron lapte gros zajlik-már lejárt, sérülések nélkül-

pillanatnyilag vidám zenélés és énekeles.

2. nap

Igéretünket betartva, ma este Székelykeresztúr városából jelentkezünk.
A mai nap kicsit lazább volt, mint a tegnapi. Reggel, az egyezség ellenére kilenc előtt ébresztettek a fiúk legalább 15 kolomppal, s gondolom, nem is kell mondjam azoknak, akik ismerik ezt a társaságot, hogy a Szatmári Sándor volt a végrehajtó. A kolompokkal még nem is lett volna gond, de jött a csúnya bácsi, azaz Péter a kamerájával kiváncsiskodni, s az erős fény ébresztett fel többnyire, de nem baj, mert valahogy visszakapja ezt Péter.

A hangos és világos ébresztés után egy fantasztikus reggelivel vártak ismételten Dénes szülei, s ami a sóját, borsát adta az egésznek, az a kakaós kávé volt. A reggeli és a mosakodás után átvonultunk a templomba, ahol Sándor pap bácsi rövid előadást tartott a templom és a falu történelméről és hagyományairól, még a koporsókat is megnéztük, melyekért a helyi temetkezési egyesületek felelnek. Ezt követte a csomagolás, az autókra való felrakodás és az indulás. Még be sem értünk rendesen Dicsőszentmártonba, amikor észrevettük, hogy az egyik „harcos” „fegyver nélkül” indult háborúba: egy bicikli Déneséknél maradt. A bicikli ugyan hamar visszakerült, az a rendőr viszont nem, aki azt igérte, hogy kivezet minket a városból. Sebaj, annyira ügyesek voltunk, hogy egyedül is boldogultunk!

Dicsőszentmártonból egyenesen Medgyes felé vettük az irányt... igaz, hogy ezt az egyenest néhol kanyarok görbitették, sőt, egy adott pontban nyilegyenesen felfelé kellett haladni. Néhányan a trailert választották, viszont a többség hősiesen vállalta a megpróbáltatást. Medgyesen várt ránk a megérdemelt pihenés, ebéd és egy óra városnézés. Alkalmunk nyilt megtekinteni a medgyesi szász evangelikus templomot, mely elméletileg barokk, gyakorlatilag gótikus stilusban épült (persze, ez nézőpont kérdése, az idegenvezetőnk az előbbit állitotta, mi pedig az utóbbit, de mi csak bicatúrások vagyunk, nem művészettörténészek). Mig egyesek a városban sétáltak, mások a pihenést választották. Egy páran a templom melletti gesztenyefák árnyékában dalolásztak, szebbnél szebb énekekkel szórakoztatták az egy fős közönséget (az imént emlitett idegenvezetőt).

Később a közönséget is rávettük, hogy kapcsolódjon be.
A Segesvár felé vezető úton rövid kitérőt tettünk Erzsébetvárosba. Itt ritka lehetőség nyilt arra, hogy belülről is megnézzük az örmény-katolikus templomot, aminek gyönyörűsége páratlan.

Reméljük, hogy Varujan Vosganian jóvoltából a műemlék-templomot felújitják, hogy még sokáig lehessen gyönyörködni benne.

Innen már az irány egyenesen Segesvár felé vezetett, a dimbes-dombos utat szinte mindenki végigkarikázta. Segesváron, aki akarta, megnézhette az óratornyot, viszont itt nem időztünk sokat, folytattuk is utunkat Székelykeresztúr felé.

Akadályok nélkül tettük meg a maradék 25 kilométert, és se-perc alatt, viszont sötétségben értünk Keresztúrra, ahol pizza várt ránk Sanci, István és Sándor jóvoltából a Berde Mózes Unitárius Gimnázium bentlakásának udvarán.

Most mindenki próbál élni a zuhanyzás ritka lehetőségével és siet lefeküdni, mivel furcsa módon mind ágyban aludhatunk. Ma még jobban vagyunk, mint tegnap, izomláz már nincs, fenékfájás már elmúlt, még Antikának a sebe is rohamosan gyógyul. Jókedvünkben mind üzenni szeretnénk valamit:
Márton Boti: jól vagyok. Még nem ültem autóban. Jó a hangulat és a pizza.
Frédi: cool (azaz vagány)
Dezső: csók a családnak. Jól vagyok. Fóris, a biciklid OK
Anti: Jól vagyok! Még élek!
Arabella: nagyon-nagyon jól ment a mai nap, még jobban, mint a tegnapi, még az emelkedőt is megmásztam. Nagyon jó a hangulat, szép a táj és minden OK. Puszilok mindenkit!
Péter (a kamerás): anyuci, szeretlek!
Sanci: megjöttek a kolozsváriak, minden rendben, a pizza bejött. Bárcsak indulhatnánk már!
Áronka: Helló! Ennyi!
Gábor: le van merülve a telefonom. Jól vagyok.
P. Péter: jól vagyok.
Szabó Tamás: nagyon jól vagyok.
Szőke Hunor: én is jól vagyok, mindenki jól van.
Biro István: egyelőre csak annyi, hogy szerencsésen megérkeztünk Keresztúrra.
Sándor: egy kocsi sem ütött el a „hosszú” út alatt!

P.S.: Mivel nincs és nem is lesz hosszú iiii, eldöntöttük, hogy több fotóval fogjuk kárpotolni ezt a hiányosságot.

V. Biciklitúránk naplója - 2008. augusztus 26 - szeptember 8.

1. nap: Kolozsvár - Küküllődombó

És minden úgy kezdődött, hogy elindultunk, azaz majdnem elindultunk, de hirtelen megjelent a TVR és a Realitatea TV, akik intenzíven érdeklődtek terveinkről. Aztán mehettünk egyenesen előre, kifelé a városból, nem is gondolva arra, hogy 110 kilóméter áll előttünk.

Az alpolgármester, László Attila úr segítsége által egy rendőrautó (rendőröstől) kikísért a nagyvárosi forgalomból, ami hatalmas előnyt jelentett számunkra, mivel sajnos a mai autósok nem tisztelik a kerékpárosokat, leszámítva azokat, akik integettek nekünk és mosolyogtak felénk. Tehát kiértünk a Bükkig, ezután szembesültünk az első megpróbáltatással: a Felekkel. Ki biciklin, ki traileren, ki kisbuszon vánszorgott ki a tetőre.

Innen viszont csak a forgalom jelentett bizonyos nehézséget, minden nagyobb baj nélkül érkeztünk meg Tordára, ahol elsősorban Antikának a kis sebét orvosoltunk, mert még nem igazán rögződött benne sem, hogy a távolságot be kell tartani, így hát kicsi Antika elesett, de nem baj, mert ő nem egy olyan ember, aki mindenért sír, hanem hősiesen bírta a kezelést, majd - mintha mi sem történt volna - biciklizett tovább.

Egy rövid pihenő után, mialatt megnéztük a vallásszabadság kihírdetésének helyszínét, a tordai katolikus templomot, folytattuk utunkat Aranyosgyéres felé. Onnan a nagyforgalmi út egyenesen és zökkenőmentesen vezetett tovább Ludas irányába, azaz vezetett volna, ha Zsoltnak nem akadt volna be az utánfutójába egy lelkesen bicikliző gyéresi bácsi…no, de egy-kettő feltápászkodott, talán meg is lepődőtt, hogy rögtön elsősegélyben részesítettük.

A mai nap egyik legnagyobb megpróbáltatása, a ludasi emelkedő előtt egy hosszú pihenőt tartottunk. Ezalatt ettünk, ittunk, lazítottunk, és kisebb-nagyobb sikerrel megnéztük a rólunk készült Realitatea-s riportot. (http://cluj.realitatea.net/index.php?option=com_content&view=article&id=2892&catid=12) A pihenésünk kényelmi színvonalát emelte egy felfújható óriás reklám,az ember nem is gondolná kocsiból kibámulva, hogy mi mindenre használható reklámon kívül (lásd a fotót) .

Aztán újra úton, egyesek igénybe vették ugyan a mikróbusz szolgáltatásait, a többség viszont biciklin tette meg a rövid, de annál nehezebb utat a ludasi tetőn felfele.

Ludasról az út Radnótra vezetett, onnan pedig egyenesen, vagyis majdnem egyenesen Dombóra. Az út tulajdonképpen rövid volt, viszont egyik emelkedő követte a másikat s már az erőnk is fogytán volt, de azért lihegve, félig-meddig kiszáradva, lassan, de biztosan felértünk a tetőre.

Küküllődombón finom vacsorával (a kíváncsiak kedvéért gulyás, savanyúkáposzta, kalács) vártak Dénes szülei és maradt még idő és erő Bencző Dénes bácsi, nyugalmazott lelkész biztató történelem órájára is, amely útravalóul szolgálhat minden túrásnak.

Pillanatnyilag mindenki elvan a saját gondjaival, Anna mosogat, Nono beszélget Dénessel, a többiek pedig a port próbálják magukról lemosni. Megvagyunk pirulva, el vagyunk fáradva, de azért az élet szép. A biciklik és az autók szép sorjában pihennek az udvaron, máma, már nem hasad tovább.

Egész jó volt ez a mai nap, kisebb hibák még becsúsznak, de ezek mind orvosolhatóak.

Tehát mindenkivel tudatjuk, hogy mind jól vagyunk, élünk és virulunk, azaz pirulunk, és eszünk ágában sincs hazamenni anélkül, hogy megvalósítanánk a Nagy Tervet (egyelőre).

Holnap ilyenkor majd Székelykeresztúr városából jelentkezünk, addig is mindenkinek jó éjszakát! Ime néhány üzenet haza:

Szatmári Sándor:

Minden rendben, az edzés jól fogott, a nehéz nap után megérdemelt pihenés vár. Gizi, elvettem a hálózsákod, remélem, nem baj…

Benedek Gábor:

Túl sok a táskám, de jól ment az első nap!

Szígyártó Arabella:

Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fog menni az első nap! Bevettem minden kanyart! Ne aggódjatok, vigyázunk magunkra! Jó éjt! Puszilok mindenkit!