A tegnap esti szabadtéri mozi és egyéb szórakozás után gyorsan lefeküdt a társaság, ugyanis ma reggel hajnali öt órakor keltünk, hogy elérjük a hajót, ami visszavitt Tulceara.
Az út annyi kaland után már unalmasnak ígérkezett, de kihasználva, hogy rajtunk kívül nagyon kevesen voltak a hajón, készülve a szombati meccsre elismételtük az összes CFR himnuszt. Pihenni is próbáltunk, viszont mindig akadt valami, amivel elűzzük a fáradságot.
Tulceara érve a négycsillagos szálloda parkolójában a csomagjainkat rendszereztük, ebédeltünk a közeli park gyepén, csokit kaptunk s vártunk a helyi rendőrökre, akik ismét kikísértek a városból. Mielőtt elhagytuk volna a várost ismét megjelent az Agerpress tudósítója érdeklődni a deltai élményeinkről. Sokat jelentett, hogy otthonról több száz kilométerre is érdekesnek és említésre méltónak találják a túránkat. Néhány napja az Obiectivul de Tulcea egy egy oldalas cikket közölt le rólunk, amiben részletesen bemutatta útvonalunkat, a színes társaságunkat és azt a jó hangulatot, amit tapasztalt. A hölgy egy kicsit megduplázta a megtett kilométerek számát, de ezt a lelkesedése számlájára írtuk.
A mai szálláshelyünk fele vezető úton bőven akadt emelkedő, ugyanis tengerszintről kerülünk lassan feljebb és feljebb, s így talán nem is csoda, hogy közülünk csak azok szálltak bringára, akik nagyon nagyon edzettek, vagyis a fiúk egy része. Nem szabad szó nélkül hagyjuk azt sem, hogy sokáig velük tartott Emese, Tücsök, Ági és Zsófi is.
A táj egyre kezd hasonlítani az otthonihoz, megjelentek már a dombok, erdők, amiket eddig egy kicsit hiányoltunk, de a delta és a tenger szépsége kárpótolta.
A mai sátorhelyünk egy régi biciklitúrás barátunk szülőfaluja, a haţegi rendőrkapitány szülőfaluja, Luncaviţa, ennek köszönhetően a sportpályán luxus körülmények között alhatunk. Világítástól elkezdve vízig mindent megkaptunk, s nekünk ez pont elég.
Úgy a rendőrkapitány, mint a helyi polgármester, aki mellesleg a kapitány unokaöccse minden kérésünket igyekeznek telejesíteni. Itt is nagyon szeretjük, és szeretnek minket.
Végre ma este a Boti főztjéből ehetünk, nagyon hiányoztt már. A ma esti menü gulyás lesz, megvendégeljük a barátunkat is egy kis hazai ízzel.
Válaszolva a kedves olvasóink bejegyzéseire ,,a_nagy_hooorgásznak” azt üzenjük, hogy a deltában annyi hal van, Feri szavaival élve, mint Kolozsváron a ,,pávázs”, csak türelem kell hozzá és jó felszerelés. A szúnyogok ellen pedig ki kell próbálni minden ellenszert, vagy akár egyszerre többet is lehet használni a biztosabb hatásért, a tűz is segít őket elijeszteni, de ezek a deltai szúnyogok, már mindenre immúnisak, és nem lehet őket teljesen távol tartani.
Továbbá köszönjük mindenkinek a bejegyzéseket, higyjék el nagyon sokat számít, hogy nem csak tudjuk, hanem olvashatjuk is azt, hogy sokan állnak mellettünk, bátorítanak és velünk örvendenek és izgulnak. Jólesik naponta többször is elolvasni a bejegyzéseiket és látni, hogy nem vagyunk egyedül. Köszönjük a bátorítást, a vicceket, a verseket, s ígérjük, hogy ezután is, mint eddig minél részletesebb beszámolót igyekszünk majd közölni és minél több képet feltölteni, mert sokszor azok többet elmondanak.
Már nem is említjük, hogy nagyon nagyon nagyon jól vagyunk, fáradtságról szó sem lehet, s habár elhagytuk a deltát, elég sok érdekesség vár még ránk. Szeretjük egymást és a biciklitúrát, de azért az otthoniakra is gondolunk.
Üzeneteink:
Gergő: Fáj egy kicsit a térdem, ezért ma kocsikáztam, de azért jól vagyok!
Zsuzsa: Ma a hajón aludtam egy jót, és aztán nagyon jó volt a traileren.
Szén Sándor: Rossz a telefonom, mert megfürdött a tengerben, és ma is bringáztunk 50 kilómétert. A bringa még nálamnál is jobban bírja.
Dezsőke: Az éjjel buliztunk, nagyon jól vagyok, de még mindig nincs centem.
Zoli: Jól vagyok.
Áronka: Egy kicsit ki estem a formából, de azért minden rendben.
Csaba: Kék az ég, zöld a fű és be vagyok rozsdázva.
Boti: ,, Hazafelé az út veszélyes”!
Nono: Nem akarnak működni a hátsóablakaim!!!
Tücsök: Ma hajóztam, bicikliztem, kocsikáztam és trailereztem... szóval zsúfolt napom volt, de jó pihentető!